A legtermékenyebb és legsokoldalúbb magyar dal- és zeneszerzők egyike. Nincs ember az országban, aki ne ismerné legalább pár slágerét, akár egykori zenekaraival, az Omegával és az LGT-vel játszotta őket, akár szólóban, vagy éppen valaki másnak írta azokat, legyen az Zorán, Katona Klári vagy éppen Kovács Kati. De írt ő musicalt és filmzenét, sőt, még reklámzenét is, melyekről nem mindenki tudja, hogy Presser Gábor áll mögöttük, de a slágerei között is volt olyan, amelyikről mi sem tudtuk biztosan korábban, hogy azt is ő írta-e. Átnézve a listát, elképesztő, milyen változatos stílusokban alkotott sikerrel, és ha néha lehet is sejteni az inspirációt, mindig érezhető a könnyedség, amellyel az adott műfajt kezelte.
A 70. születésnapjára most megpróbáltuk kiválasztani a 70 legjobb szerzeményét, amit ha esetleg ő maga is látna, egész biztos nem lenne vele elégedett: „Biztos, hogy jobb zeneszerző vagyok, mint huszonöt vagy ötvenévesen. Jobb dalokat (is) írok, de ez persze nem változtat azon, hogy az új dalaim belehalnak a régiekbe, amik ott menetelnek mögöttem évtizedek óta, és kíméletlenül letaposnak szinte bármit, ami azóta születik. Az idő az ő nagy előnyük” – mondta a tavalyi interjúnkban Presser Gábor, és bizony ebben az összeállításban is egyértelmű többségben vannak a pályája első vagy második évtizedében született szerzemények. Sajnos vagy nem sajnos, a popműfaj ilyen, hogy nem feltétlenül a nagyobb szakmai tudás érvényesül benne. Vigaszként talán az hathat Presser számára, hogy ezzel nincs egyedül: Paul McCartney koncertjeire is a Beatles-számok reményében mennek a legtöbben, pedig írt ő azóta oratóriumot is, mint ahogy a Rolling Stones is a régi klasszikusait turnéztatja meg újra és újra, néhány új dallal felfrissítve a műsort.
Mindazonáltal arra törekedtünk, hogy Presser valamennyi fontos szerzői korszaka és műve képviseltetve legyen az összeállításban, de a legnagyobb durranások tényleg évtizedekkel ezelőtt születtek. Legalábbis szerintünk, hiszen vélhetően mindenkinek megvan a maga véleménye a kérdésben. Következzen hát a szerintünk 70 legjobb száma, a jótól a még jobb dalok felé haladva – a dalokat, amikhez nincs videó beágyazva, a címre kattintva lehet meghallgatni.
70. Születésnapodra (Presser Gábor – Adamis Anna), Harmincéves vagyok, 1975.
Mi mással is kezdhetnénk a köszöntést, mint Presser leginkább idevágó szerzeményével. Egy kevésbé ismert musical kevésbé ismert száma ez, pedig mennyivel frissebb és lendületesebb a torták behozatalakor kényszeresen lejátszott születésnapi dalok többségénél.
69. A szerelem jó, a szerelem fáj (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), 1994.
A melankolikusabb, zongora mögött dörmögős-dünnyögős szólókorszak egyik első, és máig talán legszebb darabja, egy nagy igazsággal a középpontban.
68. Ezt egy életen át kell játszani (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), Hevesi Tamás, 1994.
A SLÁGER, amelynek idején úgy tűnt, hogy rock and roll sztár lesz Hevesi Tamásból, csak aztán Presser nem írt neki több számot. 1994-ben a klip is elég menőnek számított, ráadásul a Postabank jóvoltából moziban (!) játszották, ami tovább emelte a renoméját.
67. Induló az indulásról (Presser Gábor – Varró Dániel), Túl a Maszat-hegyen, 2005.
Tizenkét év telt el az utolérhetetlen A padlás után, amikor Presser újabb színdarabbal jelentkezett, Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című versregényéből írtak közösen zenés kalandjátékot a Budapesti Bábszínház számára, amit aztán öt évvel később újabb öt dallal toldottak meg a Pesti Színház bemutatójára. A favoritunk már az eredetiben is szerepelt, és jó szívvel ajánljuk többek között minden kisgyerekes szülőnek, akinek problémát jelent rávenni a csemetéjét az elindulásra.
66. Sziszifuszi blues (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), LGT, 1980.
Egy ilyen, fél évszázadon átívelő könnyűzenei toplista nem lehet teljes blues nélkül. Az LGT diszkográfiájában párszor feltűnik ez a bűvös szó, a Loksi lemezen lévő Sziszifuszi blues viszont emblematikus dallá vált. Tökéletes hidat képez a tradicionális Royal blues (1971) és az artosabb, instrumentális Banális blues (1984) között, ami szintén Presser szerzeménye. Az élet értelmetlensége feletti mollos merengés Karácsony János Pink Floyd-os beütésű gitárszólójával ér el a csúcspontra. Aztán kezdhetjük az egészet elölről.
65. Mondd, kis kócos (Presser Gábor – Komár László, Juhász Sándor), Komár László, 1981.
A másfél évtizedig kallódó Komár Lászlónak már tényleg kijárt, hogy végre elfoglalja a helyét a magyar rock népszerű szólóénekesei között, ehhez pedig annyi kellett, hogy összefogjanak a kedvéért a műfaj hazai nagyágyúi az első szólólemezén, köztük Presser is, aki könnyedén írt neki egy régimódi rock and roll-slágert.
64. Jóbarátok vagyunk (Presser Gábor), LGT, Demjén Ferenc és Zorán, 1977.
A magyar rock nagy sztárjai közül ketten is megjelennek ebben a dalban vendégként, Demjén és Zorán jelenléte pedig az egyik első ilyen hazai sztárparádé-sláger lett, még évtizedekkel azelőtt, hogy mindenki mindenki dalában vendégeskedett volna. Lehet, hogy a legtöbben nem is értették, miről is énekelnek pontosan, de a refrén már elsőre rabul ejt.
63. Majd Leonard (Presser Gábor), 1996.
Egy New York-i kávéházba egyszer csak betoppan a Jóisten, hogy zenét rendeljen, de a nyavalygó zenészek sorra lepattintják. A Kis történetek legnagyobbikában Presser elképzelte a West Side Story keletkezését, és épp olyan ihletett dalt írt belőle, mintha neki is küldött volna egy csókot Mariával a csoszogó öregúr. Bár ezt így valószínűleg soha nem mondta ki, Presser nyilatkozataiból kiérezhető, hogy a Majd Leonard talán a legédesebb gyermeke.
62. Nem felejtem el sosem (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), LGT, 2002.
Kedvencünk az utolsó LGT-lemezről, egy mélabús lebegés valahol az álom és ébrenlét határán. Érdekes adalék, hogy a „nem felejtem el sosem, minden pillanatra jól emlékezem” sort a saját bevallása szerint pocsék memóriájú Presser énekli.
61. 34. dal (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), Zorán, 1982.
Zorán egyik legszebb száma, viszont nem ajánlott szakítás idején hallgatni, már ha komolyan végig akarjuk csinálni a dolgot. Ez a dal ugyanis garantáltan elgyengít, jó eséllyel úgy fog összeroppanni az elhatározás, mint egy sajtos tallér, és már zuhanunk is vissza a régibe, hiszen úgysincs másik part.
60. Fényév távolság (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), A padlás, 1988.
Ennél a dalnál némi vita alakult ki köztünk, még egy olyan elvetemült álláspont is előkerült, mely szerint a Fényév távolság nem tartozik Presser népszerű szerzeményei közé. Szerencsére győzött a józan ész, és az elképesztő rekordokkal bíró Padlás legismertebb darabja felkerült a listára – ellentétben a Rúzsa Magdinak írt dalokkal, kárpótlásul azonban most ő duettezik Kaszás Attilával.
59. Apám hitte (Sztevanovity Zorán, Presser Gábor – Sztevanovity Dusán, Presser Gábor), Zorán, 1977.
Zorán alighanem legszemélyesebb száma, egyben azon kevés dalok egyike, melyeknek Dusán együtt írta a szövegét Presserrel. Megindító, néhol már-már pátoszba hajló dal, s ha kikönnyeztük magunkat a gyönyörű lírai részen, a tempósabb befejező szakasz szinte csábít a parodisztikus továbbgondolásra. És én hiszek a villanyborotvában!
58. Ólomkatona (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), Katona Klári, 1984.
Volt idő, amikor nem telt el nap anélkül, hogy ne szólt volna a rádióban, de bő harminc év elteltével simán rá lehet csodálkozni újra, mennyire szellemes a katonazenekaros hangszerelés, a szöveg pedig mai füllel teljesen szokatlan egy slágerszámtól. A szintis-fúvós zene és a háborúellenes szöveg pedig távoli rokonságba hozza Jona Lewie karácsonyi klasszikussá nemesedett Stop the Cavalryjával is.
57. Adagio electrico, 1982.
Az Electromantic lemezről a La Baletta No. 2 lett a mindenki által ismert szignálsláger, pedig az Adagio csodaszép, és remekül mutatja, Presser milyen könnyen át tudta ültetni az ötleteit az elektronikus zenébe is. Ebben egyébként a Panta Rhei-tag Szalay András, valamint Kiss István hangmérnök voltak a segítségére.
56. Hazudj valami szépet (Presser Gábor – Adamis Anna), Harmincéves vagyok, 1975.
A lista elején már említett Harmincéves vagyok musical ugyan nem volt akkora dobás, mint a Presser-Adamis kettős előző nagy vállalkozása, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, viszont zeneileg nem volt feltétlenül rosszabb. Ez a soulos fúvósokkal és bluesos gitárral megbolondított szám például megállja a helyét a színpadi kontextus nélkül is, pedig színészek éneklik, de Kútvölgyi Erzsébet simán befuthatott volna egy jó énekesnői karriert is.
55. Szilvásgombóc (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), A padlás, 1988.
Ha gyerekkorunkban arra kértek volna, mutassuk be, mit jelent az a szó, hogy életöröm, nagy zavarunkban alighanem a Szilvásgombócra böktünk volna A padlás lemezborítóján. Ebben a dalban ugyanis, mint magában a szilvásgombócban, benne van a válasz: embernek lenni jó!
54. És majd Viktor jön (Presser Gábor – Fejes Endre), Jó estét nyár, jó estét szerelem, 1977.
A híres tévéfilm alapjául szolgáló novella közel ötvenéves, a zenés színpadi adaptáció pedig több mint negyven éve született, mégis úgy tűnik, hogy ez a dal nem tud kimenni a divatból.
53. A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián (Presser Gábor – Adamis Anna), LGT, 1976.
Az LGT funkys korszakának egyik legnépszerűbb (és talán a Chicago Dialogue című száma ihlette) dala, melyben kivételesen még Laux József is énekelt egy keveset, az együttes pedig a saját legendáját adja elő, de ez egyáltalán nem hat hivalkodónak. Pláne most, amikor a Kicsiből már Pici bácsi lett, és rajta kívül már csak az Indián, azaz Karácsony János él a szereplők közül.
52. Vinnélek, vinnélek (Presser Gábor – Adamis Anna), Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, 1973.
A Képzelt riport egyik leglíraibb dala. Annyira visszafogottan építkezik, hogy nemcsak a dob nem lép be egyáltalán, de még az örök kedvenc zongora is néma marad, csak a két akusztikus gitár kíséri finoman Almási Éva és Tahi Tóth László édes-bús duettjét.
51. Itt a válasz (Presser Gábor – Demjén Ferenc), Révész Sándor, 1985.
Az első Révész-szólólemeznek nem ez volt a legnagyobb slágere, de remek dal, monstrum refrénnel, és még a kissé elavult szintihangzás és a kopogó dobgép sem zavaró, sőt.
50. Éjszakai vonatozás (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), LGT, 1984.
Az LGT leállása előtti utolsó lemeze nem sikerült éppen átütőre, részben a visszafogott fogadtatás is volt az oka a zenekari működés felfüggesztésének. Ezt a dalt azonban nagyon eltalálták (mint általában, ha vonatokról énekeltek), nem véletlenül volt állandó darabja az újrakezdés utáni koncertek repertoárjának is.
49. Kinn is vagyok, benn is vagyok (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), LGT, 1984.
Az életmű legpajzánabb száma, a vonatozás allegóriájával elmesélt dugás, s a szöveggel gyönyörű harmóniában álló, dombokat-völgyeket mackósan bejáró zene. Bár annak idején csak kislemezen jelent meg, mégis nagy népszerűségnek örvendő dal, és feltétlenül az egyik legvidámabb színfoltja a Presser-Dusán szerzőpáros munkásságának.
48. Egy lány nem ment haza (Presser Gábor – Adamis Anna) Omega, 1968.
Ez a szám valószínűleg azok közé tartozik, amiket már Pici bácsi némiképp szégyell: a későbbi, érettebb szerzeményeihez képest egyszerű, mint a faék, koszosan zúg benne a gitár, még a prozódia is ügyetlennek hat talán, pedig ez pont így jó, ahogy van.
47. Józsefváros (Presser Gábor – Komár László), Komár László, 1986.
„A legtöbb olyan dal, amit valaki egy bizonyos személynek ír, nem lenne odaadható másnak, mert ezek súlyosan személyes dolgok, erősebbek, mint a barátság”. Ez a tavalyi Presser-interjúból származó mondat furcsa módon nem Zorán, Kovács Kati vagy Katona Klári, hanem Komár László kapcsán ütött szöget a fejünkbe, a dalai közül számunkra legkedvesebb Józsefváros szívmelengető, bájú-bájúval fűszerezett gyerekkori nosztalgiázását tényleg nem tudjuk elképzelni más előadásában.
46. Prológ és trialóg (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), LGT, 1980.
Sokan az LGT csúcsteljesítményének tartják a Loksi című dupla albumot, amelynek nyitódala rögtön ez a rendkívül veretes, közel kilencperces, popdalhoz képest szokatlanul intellektuális szövegű mű. Még refrénje sincs, viszont olyan ütős, fúvósokkal feleselő riffje van, hogy nincs is szüksége rá. Első hallásra akár azt is hihetnénk, hogy az Eye of the Tiger ihlette, de azt csak két évvel később írták meg.
45. Azt mondta az anyukám (Presser Gábor – S. Nagy István), Omega, 1967.
Presser és Somló Tamás karrierje évtizedeken keresztül összefonódott, és az együttműködés istenigazából ezzel a dallal indult: Presser szerzeményét a hozzá hasonlóan még tizenéves Somló énekelte el és vitte sikerre. A dalban helyenként már érezhető a későbbi nagy hangszerelő is.
44. Egyedül nem megy (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), Garas Dezső és Kern András, Ripacsok-filmzene, 1981.
Presser amúgy is szívesen kalandozott a rocktól idegen vidékekre, és a Sándor Pál nagysikerű filmjéhez készült betétdal is azt mutatta, nem kopott volna fel az álla zeneszerzőként a háború előtti világban sem.
43. Az ünnep (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), Zorán, 1982.
Számtalan fájó példa bizonyítja, hogy a karácsony még a legkiválóbb dalszerzőkből is képes egy csapásra elviselhetetlen giccsmestert csinálni, de Presserék szerencsére ellenálltak a kísértésnek. Az ünnepben nincs száncsengő, hóesés, mézeskalácsillatt, sőt, még karácsony se, vannak viszont borongós mollok, amik gyönyörűen mélyítik el a Dusán soraiból eleve áradó melankóliát. Hiába, az ünnep pillanatainál csak az eleve bennük kódolt elmúlás a szebb.
42. Ha én szél lehetnék (Presser Gábor – Adamis Anna), Omega, 1968.
Bár az Omega kezdettől fogva jelen volt a budapesti beatszíntéren, a még csak tizenéves Presser Gábor volt az a lökés, ami kellett ahhoz, hogy a zenekar felzárkózhasson az Illés és a Metro mellé. Presser eleinte csak szerzőként, „kívülről” támogatta az Omegát, később aztán teljes jogú tag lett, és a kezdeti szárnypróbálgatások után az első albumon már olyan kiforrott slágereket hozott, mint amilyen ez is. Sokkal komplexebb a legtöbb korabeli beatslágernél, mégsem veszett el belőle a spontaneitás sem.
41. Pesten születtem (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), Kern András, 1989.
Kern András lemezein a szerzőket kevésbé kötötte az előadó zenei stílusa, hiszen a színésznek nem igazán volt saját zenei stílusa, így szabadon csaponghatott a műfajok között. Presser is írt neki mindenfélét, és bár többségben voltak a sanzonok, a legnagyobbat a rockos, ironikusan patrióta Pesten születtem üti, ami viccesen még a Born in the U.S.A-t is megidézi Bruce Springsteentől.
40. Nem tudtam, hogy így fáj (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), Révész Sándor, 1985.
Az egyik utolsó alkalom, amikor Presser nem a saját stílusában, hanem a választott előadóéban írt slágert: a volt Piramis-énekes első nagy szólóslágere kellően rockos, de persze pont annyira, hogy beférjen a rádiók műsorába, ahonnét évekig ki sem nagyon kopott. Nem csoda, hiszen Révész némiképp teátrális énekstílusához is tudott alkalmazkodni, neki pont egy ilyen slágerre volt szüksége, hogy visszatérjen a köztudatba.
39. Te majd kézenfogsz és hazavezetsz (Presser Gábor –Sztevanovity Dusán), Kern András, 1989.
A nyomorult férfi dala, aki züllöttségében is pontosan tudja, hogy van egy igazi támasza az életben. Mint a hetvenéves Kern Andrást köszöntő cikkükben is írtuk, részeg tántorgáshoz (is) ideális választás.
38. Kék asszony (Presser Gábor – Adamis Anna), LGT, 1973.
A Bummm! lemez legszebb balladája igazi hagyományos, a későbbi LGT-dalokhoz képest még konzervatívnak is nevezhető Presser-blues, olyannyira, hogy ő is énekli (noha sokan abban a hitben vannak a mai napig, hogy Somló hangját hallani a dalban), Barta pedig kedvére szólózhat mellette.
37. Rozsdás szög (Presser Gábor), 1994.
Amikor a már annyira nem fiatal Presser még akart rockslágert írni magának, képes volt rá. Más kérdés, hogy aki látta a Gondolj rám (hoppá, ez is Presser száma!) című Kern András-filmet, annak örökké az fog eszébe jutni erről, hogy „Nem is olyan jó? Akkor kapd be.”
36. Arra születtem (Presser Gábor – Adamis Anna), Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, 1973.
Iskolai ballagások örökzöld slágere, ami nem meglepő. Még ha eredetileg nem is arra született, ebben a dalban minden megvan ahhoz, hogy rózsaszálat szorongató anyukák diszkrét zokogását fesse alá a krepp papírral díszített kosárpalánkok tövében. Persze a Képzelt riportban is tökéletesen ellátta dramaturgiai funkcióját, hisz valahogy így kell megragadni zeneileg egy tünékeny látomást.
35. Boksz (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), LGT, 1980.
A Loksi-lemez egyik kulcsdalában kicsúcsosodik az LGT-számok gyakori témája, az élettől kapott pofonok és a talpra állás utánuk. Presser funk-rockos kalandozásainak egyik legjobban sikerült darabja, mely ugyanakkor megelőlegezi már a szintetizátorok iránti érdeklődését is.
34. Mikor elalszol (Presser Gábor – Adamis Anna), Zalatnay Sarolta, 1972.
Természetesen Zalatnay Sarolta sem maradhat ki, annál is inkább, mert az LGT-s korszaka a legjobb dalait eredményezte. Igaz, ott Frenreisz Károly szerzeményei talán hangsúlyosabbak voltak, de ez a lírai albumzáró Presser-dal talán a legjobb az egész lemezen, az énekesnő pedig megmutathatta, hogy az ilyen intim hangvételű dalok sem állnak tőle távol.
33. Kék likőr (Presser Gábor), 2000.
„Szerintem Picinek ilyeneket kéne csinálnia. Ilyet csak ő tud” – mondta egyszer Vámos Miklós a Kék likőrről, és nagyon igaza van. Egy rendkívül viccesen megírt, Presser bevallása szerint egy az egyben megtörtént sztori a fiatal és felelőtlen filmzeneszerzőről, a mackókedvelő, csábító nagyasszonyról, önfeledt hancúrozásokról és a pártfunkcionárius férjről, aki végül hazatérve havannai kiküldetéséből gorilláival lezúzza az ifjú hippit, mert sajnos nem szabad a máséhoz nyúlni. Presser annak idején nagyon elégedett volt az Angyalok és emberek lemezzel, mert mint mondta, akkor volt lehetősége először annyit szöszölni a felvétellel, amennyit csak akart, és ez meg is látszik (illetve hallatszik) a Kék likőr elképesztő kimunkáltságán.
32. Az ígéret földje (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), LGT, 1997.
Az újrakezdés utáni LGT legjobb száma, esszenciája mindannak, ami 13 év alatt felgyülemlett négy kiváló zenészben.
31. Így alakult (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), Zorán, 2001.
Zorán elsősorban nem a pörgős ritmusaival hódította meg a magyar popzenét, az új évezred első lemezén azonban szerzője egyszer csak előrukkolt egy már-már skás nyitódallal, amelynek vidám lüktetése pompásan ellensúlyozza a létösszegző-fatalista szöveget.
30. Kotta nélkül (Presser Gábor – Adamis Anna), LGT, 1972.
Presser progrockos korszakának legvirtuózabb dala, őrületes Hammond-orgonával és hatalmas szólóval a közepén. Mindemellett a dal lendülete sem veszik el.
29. Petróleumlámpa (Presser Gábor – Adamis Anna), Omega, 1969.
Ha van magyar sláger, amit agyonjátszottak, elkoptattak, unalomig nyüstöltek, akkor a Petróleumlámpa feltétlenül az. Nem könnyű ettől elvonatkoztatni, de próbáljuk meg, és akkor rá kell jöjjünk, hogy ez egy szuper szám. Hogy tinglitangli? Mégis mit várunk egy perfekt rágógumi-slágertől? Hagyjuk meg a homlokráncolást a kései Zorán-daloknak, ezt pedig élvezzük bűntudat nélkül.
28. Nem szólnak a csillagok (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), A padlás, 1988.
Bár nehéz kiemelni bármelyik dalt a musicalként mindvégig egyenletesen zseniális Padlásból, ha választani kell, talán ez a darab ékköve.
27. A rádió (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), LGT, 1977.
1977-ben a magyar rock legnagyobb dalszerzői a század elejére utaztak vissza: a Fonográf egy egész albumot szentelt Edisonnak és a korszaknak, az LGT pedig a rádiózás hőskorának állított emléket, archívnak álcázott vicces betétekkel a végén. Szinte nincs olyan magyar rádióadó, ami ne játszotta volna, vagy rögtön ne ezzel indult volna, és gyaníthatóan velünk is fog maradni, amíg magyar nyelvű rádiózás lesz a világon.
26. A szerelemnek múlnia kell (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), Zorán, 1991.
Talán az utolsó olyan Zorán-szám volt, amiből tényleg sláger lett, játszotta a tévé, és az akkordeonos hangszerelés eleve nosztalgikus hatás kölcsönzött neki, a szakítós szövegnek köszönhetően pedig a legbölcsebb YouTube-kommenteket vonzza.
25. Mindenki (Presser Gábor), LGT, 1976.
Presser a hetvenes évek közepén komoly Stevie Wonder-tripen volt, ennek talán a Mindenki a leghívebb lenyomata, és itt, ezzel a jazzes zongoraszólóval és vagány dobszólóval megküldött funk-mesterművel kerül a legközelebb a példaképhez.
24. Miért ne? (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), Katona Klári, 1981.
Katona Klári és Presser együttműködése a nyolcvanas évek magyar popzenéjének egyik, ha nem a legjobban sikerült együttműködése volt: az énekesnő változatos stílusokban kapta a dalokat, melyek passzoltak az egyéniségéhez, ő pedig megmutathatta, több annál, amit addig mutatott magából. Ez a fehér reggae-s lüktetésű dal kellően szellemes és fülbemászó is volt ahhoz, hogy Katona Klárit a korszak legnagyobb magyar sztárjai közé emelje.
23. Rock and roller (Presser Gábor), Kovács Kati és az LGT, 1974.
Kovács Katiról már közhely, hogy szétforgácsolta a tehetségét mindenféle tinglitanglira, miközben amikor olyan szerzőkkel dolgozott, mint mondjuk a közös lemezükön Presserrel, mindjárt összejött, aminek össze kellett. Ez a dal például amilyen habkönnyű, annyira szórakoztató, mellesleg azon kevés példa egyike, amikor a magyar rock is véletlenül teljes szinkronba került az angolszász fősodorral, hiszen ez volt az az korszak, amikor a briteknél feltámadt a rock and roll-nosztalgia, és aratott a Mud, a Showaddywaddy meg a többi retróban utazó zenekar, és a Rock and roller sem lógna ki abból a mezőnyből.
22. Malév-reklámzene, 1988.
Presser alighanem legismertebb olyan zenéje, amiről a legtöbben nem tudják, hogy az ő zenéje. Eredetileg nem akarta vállalni a felkérést, de aztán rábeszélték, és már aznap estére el is készült az első vázlattal, amiből aztán 23 év alatt körülbelül 20-30 változat készült a hat éve megszűnt magyar légitársaság számára – mesélte a szerző a Hvg.hu-nak.
21. És jött a doktor (Presser Gábor), LGT, 1975.
A dal, amit talán a legtöbbször vetettek alá színpadi élveboncolásnak. Bár eredetileg csak 4 és fél perc, nyújtották már bőven 20 perc fölöttire is koncerteken. Az LGT egyik aktivistája állítólag készített is egy válogatás CD-t kizárólag ezek változataiból A szovjet doktorok munkacímmel. Azonban hiába jammelték szanaszét klasszikus rock, bigbandes vagy akár népzenésített stílusban, egyik sem versenyezhet a lemezre került verzió feszes lendületével. A szöveget ezúttal szintén Presser írta, így akár egészségügy-kritikába csomagolt ars poéticának is tekinthető.
20. Mikor elindul a vonat (Presser Gábor – Demjén Ferenc), Demjén Ferenc, 1977.
Demjén Ferenc a hetvenes évek első felének egyik legsikeresebb magyar popzenekara, a Bergendy frontembere volt, ám az évtized közepére kinőtte a zenekart, ideje volt hát egy szólólemeznek. Ki más írta volna a lemez legnagyobb dobását, mint Presser, akire akkor már – Demjénhez hasonlóan – egyértelműen a fekete zenék voltak a legnagyobb hatással. A Mikor elindul a vonat igazi soulos-jazzes finomságú sláger, gitáron Babos Gyulával, nem véletlenül volt a korszak egyik legnépszerűbb dala itthon.
19. Tíz év az úton (Presser Gábor), Kovács Kati, 1976.
Amikor Kovács Kati és Presser Gábor közösen felültek a funkyvonatra, és mindkettőjüknek jól állt.
18. Tízezer lépés (Presser Gábor – Adamis Anna), Omega 1969.
Amikor az Omega maga mögött hagyta a pszichedéliát, hogy átváltson progresszív rockra, Presser számára az sem jelentett problémát. A korszak leghosszabb életű száma a második lemez címadója, bravúros gitárszólókkal, már-már gregorián hangulatú kórussal és templomi orgonával, indulóba illő dobbal, és még a Sgt. Peppert idéző fúvósszekciónak is jutott hely.
17. Mi lesz velem? (Presser Gábor), LGT, 1978.
A rockzenészek örök félelme, rockzenei arannyá kovácsolva. A szöveget is Presser írta, finoman átszőve személyes szálakkal, megemlékezve saját Horger Antaláról is, a furcsa tanárról, aki nem engedte, hogy „igazi művész” legyen.
16. Valaki mondja meg (Presser Gábor – Adamis Anna), Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, 1973.
Nem csoda, hogy a Ringasd el magad mellett ez a dal kel leginkább önálló életre a Képzelt riportból. A csilingelő billentyűk és az apokaliptikus szöveget suttogó kórus ellenpontja már eleve telitalálat az intróban, amibe aztán ellenállhatatlan erővel robbannak be az élet nagy kérdései. Válaszok persze nincsenek, de zenei katarzis annál inkább.
15. Zenevonat (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), LGT, 1982.
Ebben az LGT-dalban Presser annyi nagyszerű témát sűrített össze, hogy abból négy-öt szám is kijönne. A zenevonat sem egy üres metafora csupán, a zakatoló ritmus tényleg azt az érzetet kelti, mintha ott dübörögnénk a fiúkkal a síneken, kívánhatunk-e ennél többet egy popdaltól?
14. Boldog idő (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), Zorán, 1991.
A Zoránnak írt dalok közül ez került a legelőkelőbb helyre, nem véletlenül, benne van minden, ami Zoránt szerethetővé teszi. Fülbemászó harmonika, felszabadultság és önreflektív múltba vágyódás, bölcsesség és életszeretet, amibe azért ezúttal is vegyül egy jó adag rezignáltság. Összességében pedig egy piszkosul jó dal.
13. Ne írjon fel, rendőr bácsi (Presser – S. Nagy István), Scampolo, 1968.
Egy másik szavazás évekkel ezelőtt egyenesen a beatkorszak legjobb magyar dalának választotta ezt a dalt, amely a magyar beat korábbi éltanulója, a Scampolo egyik utolsó próbálkozása volt, de nem jött össze, pedig Presser egy csodás dalt írt Komáréknak, vélhetően a kisujjából: sivít benne az orgona, lendületes, elsőre megfogó dallammal, és most a Viszkis című filmnek köszönhetően még többen ismerhették meg.
12. Csak a szívemet teszem eléd (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), Vikidál Gyula, 1985.
Szinte látjuk magunk előtt Vikidál Gyulát, ahogy szőrös mellkasát feltárva odavágja a padlóra a szívét. Presser és Dusán ugyanis eredetileg neki írták ezt a dalt, később aztán két Katona Klári-lemezre is felkerült, mi viszont most a mester saját előadásában mutatjuk, amelynek középrészében megjelenik a La Baletta No. 1 meseszép témája is, a lírai betét után pedig szívrepesztő dinamikával pörög fel újra, hogy „Nem! Én nem! Nem! Többet nem adok!”
11. Egy elfelejtett szó (Presser Gábor – Adamis Anna), LGT, 1975.
A Barta Tamás disszidálása utáni átmeneti korszakban, amikor még Laux József megmaradt Presser mellett az eredeti LGT-felállásból, de már Karácsony János gitározott, talán ez a dal a legerősebb kompozíció. Utóbbi gitáros nem ugyanazt a rockos hangzást képviselte, és a finomabb, funkos-jazzes zenei világa passzolt is azokhoz a stílusokhoz, melyek akkoriban Pressert izgatták. Az Egy elfelejtett szó azóta egy sokszor feldolgozott örökzöldje lett a magyar pop-rocknak, de mondani sem kell, hogy az eredetinél jobb sosem született.
10. Mindenki másképp csinálja (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), LGT, 1977.
Az a helyzet, hogy még a legjobb a reggae-számokat is az LGT írta Magyarországon. Az Annyi mindent nem szerettem még mellett a Mindenki másképp csinálja is igazi műfaji gyöngyszem, amelyet a tucatnyi hangszerelési lelemény, elsősorban a pozannal feljátszott basszus és ütőhangszerek orgiája tesz igazán különlegessé.
9. Gyöngyhajú lány (Presser Gábor – Adamis Anna), Omega, 1969.
Bátran mondhatjuk, hogy a legismertebb magyar popdal a világon: már Kanye West előtt is ismerték sokan, rengeteg külföldi feldolgozás készült belőle, tényleg a hazai pop-rock színtér kevés nemzetközileg is értékelhető dobásának egyike. Épp ezért nehéz is eltekinteni az évtizedek alatt rárakódott rétegekről, de ha megpróbáljuk szűz füllel meghallgatni, ez még mindig egy csodálatosan szép szám, ami joggal nőtt túl a hippikorszakon.
8. Embertelen dal (Presser Gábor, Somló Tamás – Sztevanovity Dusán), LGT, 1980.
A karaoke maratonok kötelező tétele, de még ez sem tudta teljesen elkoptatni. Nyilván nem véletlen, hogy a Loksi dupla lemezről épp az Embertelen dal kúszott fel a legjobb helyre listánkon. Már ott is ellenállhatatlan a lendülete, mi most mégsem az eredeti verziót, hanem egy későbbi koncertfelvételt választottunk, ahol a pszichedelikus visszhangeffektektől és szofisztikált kolomptól megtisztítva még nyersebben dübörög át rajtunk a dal. Már az is csodálatos, ahogy Pici bácsi az elején felkonferálja, egy röpke pillanatra megtorpanva az „embertelen” szó után.
7. Ezüst nyár (Presser Gábor – Adamis Anna), LGT, 1971.
Hipnotikus gitártémája és a zsigeri ná-nánáná-nánáná miatt az egyik legjobb LGT-s koncertdal, nekünk ez a – Presser szavával – kamukoncerten készült felvétel jön be a legjobban, versék nélkül, az ötödik lemezről.
6. Szólj rám, ha hangosan énekelek (Presser Gábor – Adamis Anna), Kovács Kati és az LGT, 1974.
Mivel ezt Kovács Kati után az LGT is játszotta, sokan azt hiszik, az utóbbi volt az eredeti, pedig Kovács Kati verziója egy évvel korábban jött ki, és mi tagadás, erőteljesebb, funkysabb az LGT verziójánál: feszesebb a basszus, a fúvósszekció is telitalálat, az LGT-s változat egy kicsit lazább, kényelmesebb. De persze akárki adja is elő – később is jó páran megpróbálkoztak vele –, mindig Presser egyik legnagyobb slágere marad.
5. Vigyél el (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), Katona Klári, 1981.
Ahhoz képest, hogy ezt a dalt vették fel utoljára a Titkaim lemez készítésekor, és az énekesnő félig-meddig improvizált Presserrel, ez lett a Katona Klári egyéniségéhez leginkább illő dal: „Összesen volt még három óránk a stúdióban és az volt a jó az egészben, hogy előre semmit nem tanultam meg” – mondta akkor az Új Tükörnek. Az eredmény pedig egy időtlen popdal.
4. Fiú (Presser Gábor), LGT, 1976.
Azon LGT-slágerek közé tartozik, amelyek valahogy nem lettek elhasználva, pedig a Fiú Presser dalszerzői pályájának egyik csúcsa, a szöveget is ő jegyzi. Tökéletesen felépített, zongoracentrikus dal, a közepébe még beidézik a Csak az jöjjönt is a lemez másik oldaláról, a végén pedig a fúvósokkal zárul be a kör. A belinkelt eredeti felvételen kívül érdemes megnézni a 2007-es Sziget-koncert minimalista, libabőröztető előadását is.
3. Nem adom fel (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán), LGT, 1978.
Az eredeti címe Amerika volt, „arról szólt, hogy nekünk Amerika ott volt testközelben, benne voltunk, és mégse sikerült, egy csomó nagy pofont kaptunk” – mesélte Presser 20 éve a Magyar Narancsnak. A cenzúra nem engedte megjelenni, amin Presser nagyon felhúzta magát, de Dusán hátba vágta, és másnap hozta a Nem adom felt. Úgyhogy valójában nagyon is hálásak lehetünk Erdős Péteréknek, de a fő érdem persze a zeneszerzőé, aki egy egyszerűnek tűnő zongoramotívumból negyven éve olyan utánozhatatlan remekművet virított, hogy ma is a fal adja a másikat.
2. La Baletta No. 2, 1982.
Ezt a dalt címről sokkal kevesebben ismerik fel, mint ahányan valójában hallották, hiszen ezt az instrumentális szerzeményt az isten is tévéműsorok szignáljának teremtette. Használta a BBC világhíradója is, akárcsak az MTV regionális híradója, és tényleg simán lehetne Vangelis, Jean-Michel Jarre vagy bármelyik ünnepelt szintivarázsló szerzeménye – ha nem Presser Gáboré volna.
1. Ringasd el magad (Presser Gábor – Adamis Anna), LGT, 1973.
Aki az elmúlt 45 évet nem valami nagyon rossz cipőben töltötte, annak nem kell bemutatni a magyar poptörténet mérföldkövét, az önkényeztetés hippihimnuszát, egész életmű talán legismertebb darabját. Többféle verzió is született belőle, ez volt a címe az 1972-es második LGT-albumnak, de arra még csak egy egyperces szösszenet került fel, aztán Jött a Képzelt riport szuggesztíven kántálós klasszikusa (ebből is volt már kétféle változat), hogy aztán a legjobb LGT-lemez, a Bummm! nyitó számában berúgja az ajtót a Somló Tamás felejthetetlen hangján és szaxofonszólójával megszólaló, funkysra átdolgozott Ringasd el magad. Nekünk egyértelműen ez a kedvencünk, különösen, hogy egy betét erejéig belekerült a musicalből ismert dallam is.
Kiemelt kép: Berecz Valter / 24.hu
