Már elindulásakor szerettem az Egynyári kalandot, ez volt talán az első közmédiás produkció, amin tényleg látszott valami abból a döbbenetes büdzséből, amivel a csatornák gazdálkodhatnak, minden tipikus gyerekbetegsége ellenére is friss volt, tisztességesen megcsinált, üdítő új arcokkal teli és meglepően szórakoztató. A tehetséges ifjaknak köszönhetően – gondolva itt nem csak a szereplőkre, de az író-rendezőcsapatra is – végre egyszer a realitáshoz néhány lépéssel közelebb álló eseményeket és dialógusokat láttunk, a legirritálóbb szereplővel is lehetett azonosulni, és pláne lehetett drukkolni a románcokért. Szóval minden együtt volt egy korrekt nyári limonádé-élményhez.
Aztán a második évad már kevésbé volt erős, a frissesség helyét átvette néhány kínosan erőltetett szereplő és történetszál, de azért a végére annyira azért csak összeálltak a dolgok, hogy a harmadik évad érkezésének hírére nem rázott ki a hideg, még egy esélyt simán megérdemelt a sorozat. Szombaton itt is a harmadik évad, az első három epizód pedig, amit a sajtó rendelkezésére bocsátottak, egyelőre egészen ígéretes.
Újra itt a nyár, ami alapesetben az Egynyári kaland világában azt jelentené, hogy hőseink újra megérkeznek a Balatonhoz, hogy egy újabb nyarat töltsenek azzal, hogy összedolgozzák a következő tanév albérletpénzét, és/vagy összegyűjtsenek annyi skalpot és élményt, ami aztán kitart a következő nyárig. Igen ám, de az új évad itt egyből változtat: ezúttal nem a Balatonra, hanem a fővárosba érkeznek meg hőseink, már akik nem eleve is ott élik mindennapjaikat. Az első epizód a szokásos „kivel mizu” kört futja végig: Zsófi azért érkezik Budapestre, hogy megkezdje gyakornoki munkáját egy menő építészcégnél, Luca pedig azért, hogy folytassa félszeg önkeresését. Bence idősebb barátnőjével él, még mindig pultozik, bár saját helyet akar nyitni, továbbá még mindig képtelen nem a világ legostobább döntéseit hozni meg, Levi pedig szakítás utáni depresszióban fetreng, amikor felvesszük a fonalat, az előző évad csapatának többi tagjáról pedig egyelőre nem tudunk semmit – ez persze az évad előre haladtával még változhat.
A sorozatnak jót tett, hogy kimozdultunk a Balaton közegéből: és az, hogy a harmadik évadot Budapestre helyezték, adott annyi új lehetőséget a sorozatnak mind hangulatban, mind történetszövésben, amivel sikerült újra felkelteni az érdeklődést. Az új figurák is hasonlóan jót tettek a történetnek, bármennyire is közhelyes is némelyik: a fiatal fiúkra vadászó, amúgy idegbajos középkorú üzletasszony, a túlfejlett művészi öntudatú, kötődési zavaros aranyifjú, aki végigkettyinti a város összes kapható leányát, mind kissé elhasznált ötlet, és, ha már itt tartunk, az építésziroda összes dolgozója önmaga karikatúrája.
Ám mindezt a zsánerből fakadóan eleve gond nélkül megbocsátanánk, az alkotók pedig még ennél is tovább mentek: mivel pontosan tudják, hogy mit csinálnak, ezért ezekben az önmaguk karikatúrái karakterekben fullba nyomják a kretént, a lehető legjobb értelemben, némelyik ilyen figura ugyanis olyan erős, hogy a szitkomszerzők sírva könyörögnének az ötletért. Így például (Csajozóművész=pick up artist, PUA, a jelenségről bővebben itt). Ezektől a húzásoktól lép túl az Egynyári kaland a korrekt iparosmunka szintjén, Zomborácz Virág vezető író-rendező és csapata minőségi szórakozást kalapált össze ott, ahol már annyira megszokta a közönség a megúszós gagyit. Félreértés ne essék, nem sírok vissza semmit, ez így jó lesz, maradhat.
A jól kitalált figurákat a már szokásosnak mondhatóan erős szereposztás erősíti meg igazán, Schmidt Sára továbbra is megugorja a csaknem lehetetlent, és egy olyan irritáló tökélyhercegnőből, mint Zsófi, is képes kihozni valami életszerűt. Vele szemben Rubóczki Márkó megcsillanására egyelőre várnunk kell, az első epizódokban ugyanis karaktere többnyire céltalan sodródásra, alakítása meg félszeg távolba bambulásra van kárhoztatva. Walters Lili figurája, Luca sorsának érdemi kibontását sem siették el az alkotók, Király Dániel Levije már eggyel jobban járt, ő találkozik például az említett nagyon vicces mellékszereplőkkel, a jógival és a pick up artisttal és tanítványaival is. Mellékszereplők terén ugyanakkor kétségkívül az építésziroda a legnagyobb aranybánya: a sztárépítészt alakító Pelsőczy Réka, az iroda főnyomiját játszó Mészáros Máté, ugyanott a legkellemetlenebb szemétláda szerepében Járai Máté mind-mind fergetegesek.
Amiben továbbra sem történt változás, az a zavarba ejtően új és makulátlan tárgyak és közegek használata: ez ebben az évadban is, a látványosan vadi új biciklitől kezdve a csóró diákoktól merőben szokatlan hibátlan öltözeten át a messze túl menő lakásig, amit a mai budapesti albérletárak mellett ezek a diákmelóból tengődő srácok aligha engedhetnének meg maguknak. Persze, nem azt mondom, hogy nem kellemesebb érzés a szemnek ezt a viszonylagos jólétet nézegetni, és azt is értem, hogy egy propagandaállami csatorna fikciós sorozatától nem várhatunk dokumentarista hozzáállást, de azért álmodozni csak szabad. A polír feletti sajnálkozásom persze csak ízetlenkedés, ha az összképet nézzük, ami pedig egyértelműen azt mutatja, hogy az Egynyári kaland továbbra is a hazai tévés felhozatal egyik legszórakoztatóbb saját gyártású produkciója.
Az Egynyári kaland harmadik évada május 26-án 19:35-kor indul a Dunán.
