Egy pillanat, lehalkítom a telefonomat… Valahogy vissza kellene mennem a menüben… Egyáltalán nem értek a telefonomhoz, szó szerint. Nem tudom, hogy működnek rajta a különböző funkciók.
Akkor a legtesthezállóbb sorozatban forgat. Ahol a technológia – ugye – kulcsfontosságú kérdés.
Végül is, ha úgy vesszük: igen! Ez egy nagyon is testhezálló sorozat, mert én vagyok benne maga a technológia! A robot. Én vagyok a telefon, akit mások kezelnek.
Igaz, de azért elég sok emberi tulajdonsága (is) van és olyan mesterséges intelligenciával ellátott androidot alakít, akinek mindig változik a személyisége. Gondolom ez színészileg is ad némi extra kihívást.
Pontosan, éppen ezt imádom benne a legjobban! Ettől olyan különleges számomra a Westworld. Sokszor a színjátszás nagyon unalmassá tud válni. Egysíkúvá, főleg a nők számára, ha férfiak írják a forgatókönyvet… Nem igazán tudod megcsillantani egy szereplő mélységeit, mert egydimenziós szerepeket írnak rád. Így lehetetlen megmutatni a teljes spektrumát az adott karakter érzéseinek és gondolatainak. A Westworldben robotot alakítok, de azért nő is vagyok és az HBO íróinak köszönhetően igazán gyönyörű, komplex szituációkban mutatkozhat meg Maeve, a sorozatbeli karakterem.
Maeve a Westworld park bordélyházában madame. Ez önmagában is hagy némi kivetnivalót maga után erkölcsileg – éppen a mai korban, amikor a nők határozottan lépnek fel a férfiak erőszakossága és a szexizmus ellen. Másrészt pedig, mint minden ’host’ (a magyar változatban „gazdák” – a szerk.) a parkban, ő is „csak” egy android. Voltak fenntartásai Maeve karakterével, amikor először kézbe vette a forgatókönyvet?
Az első évad elején aggódtam kicsit, hogy hogyan fogok működni robotként, hogyan fogom majd ugyanazokat a szavakat, sorokat meggyőzően ismételgetni. De aztán, ahogy az évad szépen haladt, egyértelműen felismertem, hogy a szándék éppen az, hogy megmutassam a karakter hiányosságait. Rájöttem, hogy éppen ez teszi izgalmassá ezt a munkafolyamatot is számomra. Maeva fiatalabb nőket bocsájt a férfiak rendelkezésére, hogy megerőszakolják és bántalmazzák őket. A férfiak szexuális tárgyként kezelik őket. Civilként természetesen ezzel nem tudok azonosulni, de azzal igen, hogy szükség van az ilyen szerepekre, ezt is meg kell mutatni és színészileg összetettebb munkát kíván a megformálásuk. És ahogy azt láthatjuk, a sorozat közegébe, a Westworld környezetébe nagyon is beleférnek ezek a szituációk.
Nem lehet megkerülni a kérdést, hogy mennyire szándékolt ön szerint a sorozatban az áthallás a #MeToo kampánnyal?
A sorozat közönsége kommentálja, értelmezi így ezt a kérdést. Szerintem ez inkább egy érdekes, véletlen egybeesés. Valójában nem újkeletű dolog ez, hosszú ideje küzdünk ezekkel a problémákkal. Én húsz éve vagyok aktivista a We Day mozgalomban, ahol a nők jogaiért harcolunk. A filmszakmában kezdődött számomra ez a küzdelem, ahol a szexuális zaklatás komoly helyi probléma. Éveken keresztül próbáltam erről beszélni. Igyekeztem mindent megtenni, amit lehet, de sajnos évekig nem láttam előrelépést. Antropológus is vagyok, Cambridge-ben végeztem és részben elégedettséggel tölt el, hogy az a munka, amit végeztem, végeztünk nem volt teljesen felesleges és körülbelül a világ 25%-a megértette, hogy miért kell fellépni a nők jogaiért. Mert a világ másik 75 %-ában még mindig pusztító környezetben élnek a nők. Világszerte rengeteg nő úgy él, hogy még folyóvízhez sem jutnak, nem hogy azt tudják, ki az az Oprah Winfrey… Próbálok nem indulatos lenni a kérdéssel kapcsolatban – inkább szeretném kifejezni az örömömet azzal kapcsolatban, hogy nyitott fülekre találtunk végre.
Aktivistaként hogyan látja, mennyire volt nehéz ez az út, hol tartanak most a törekvések és meddig kell még menni?
Hálás vagyok, hogy eleinte olyan közösségben találtam elutasításra és ott nem csatlakoztak hozzám, ahol a legnehezebb területet próbáltam meg kiaknázni: a show-biznisz világában. Itt és a kreatív területeken, a leglátványosabb (de nem csak ott, hanem minden szakmában), hogy a fiatal tehetségeket kihasználják és ezt tényleg meg tudják tenni. Én úgy látom, hogy egy nagy – hatalommal és erővel működő – struktúrával álluk szemben, ezért nem mondhatják el az igazat, akiket sérelem ért. Egyszerűen félnek attól, hogy elveszítik a munkájukat. Ez a dinamika különösen komoly nehézségeket okoz a film, színház és a zene világában. Nagyon gyakori, hogy pénzt sem kapunk a munkánkért, hanem szívességből dolgozunk. Nézzünk szembe a tényekkel, egy ilyen helyzetből nagyon nehéz elmondani az igazságot… Nagyon nehéz az előrejutás. Én más voltam, mert engem nem érdekeltek ezek a hatalmi játszmák.
Hatalmas erőt és egy jó értelemben vett zaklatottságot érzek önben, ahogy erről a témáról beszél. Honnan származik ez az erő, ez a magabiztos lázadás?
Szegény munkásosztálybeli családból származom. Úgy értem, volt pénzünk, tudtak nekem venni egy pár cipőt, édesanyám viszont Zimbabwében született és nőtt fel, ahol a gyerekeknek 10 éves koráig nincs cipője. Úgyhogy ez vagyok én, innen jöttem. Emiatt volt olyan fontos számomra, hogy beszéljek ezekben az országokban élő nőkkel is a szexuális zaklatásról és bántalmazásról. És nekik is fontos, hogy valaki, aki nyugatról jön potenciálisan tud tenni értük valamit. Hatalmas, masszív sikereket éltünk meg, több százezer embernek sikerült segítenünk. És nem érdekel az se, ha évtizedekbe kerül a segítség. Nem úgy gondolkozom, hogy na jó, ez a társadalom nem nyitott a változtatásokra. Hanem, ha elutasítanak először – nem baj! Addig megyünk vissza, amíg eredményeket nem látunk. Ezt az erőt érezhetik mások.
A második évadban úgy tűnik, hogy az öntudatra ébredő karaktere magabiztosan, tudatosan, tényleg képes valamit kezdeni azzal, hogy a mesterséges intelligencia által valós emberi jegyeket vett fel.
Igen, de emellett nagyon naiv is. Jaj, nagyon naiv!
A naivitás viszont a figura sármja is lehet…
De ez nem sárm!
Ezt mintha egy kicsit csalódottan mondaná.
Nem, csalódott nem vagyok, csak… ez az igazság. Az összes robot általánosságban nagyon okos – nem akarnak senkinek megfelelni. Tulajdonképpen ők arra vágynak, hogy (naivan) egy nagyobb, távolabbi, szélesebb, igazságosabb arcát fedezzék fel az emberi állapotnak és létezésnek. És bizony ebből a szempontból a Westworld a menedékem, ahol mindez megoldásra találhat. Ahol az emberek felemelkedhetnek. Elbuknak, de tovább folytatják.
Említette az antropológusi diplomáját, viszont nem ejtett szót arról, hogy a karrierje táncművészként indult. Fel tudja használni a megszerzett mozgáskultúrát a robot-figura fizikális megformálásában?
Abszolút! Állandóan azt használom! A testemmel nagyon koordináltan tudok bánni a tánc miatt. A kamera mindent lát, minden egyes kis mozdulatot és izommozgást. Például ott vannak a lemerevedő, lefagyó pozíciók androidként. Hogyha nem lett volna táncképzésben részem, akkor sokkal, de sokkal nehezebb lenne kiviteleznem ezeket a pózokat.
A sorozatban sokszor tűnik fel meztelenül, igazán bevállalósan. Ez is a kortárs tánc számlájára írható?
Ajaj! Nem hiszem! Sosem táncoltam meztelenül!
Ha visszatekint az első évadra, akkor milyen benyomások jutnak eszébe?
Az első évad egy igazi utazás volt. Mindenkit meglepett a sorozat hatalmas sikere. Hihetetlen dolog volt megélni számomra, hogy már az első évad után színészként díjakra jelöltek. (Golden Globe 2017 – legjobb mellékszereplő egy sorozatban, Actor Primetime Emmy Awards – legjobb mellékszereplő színésznő egy dráma sorozatban). Amit most tudok, hogy elképesztően boldog vagyok, hogy részt vehetek ebben a rendkívüli, ikonikus sorozatban.
A Westworld április 23-án, az amerikai premierrel egyidőben, magyar feliratosan indul az HBO GO-n és az HBO-n. A szinkronos változat 2 héttel később, május 6-án érkezik az HBO-ra. Az első évad bármikor visszanézhető az HBO GO-n.
Borítófotó: AFP PHOTO / Mark RALSTON
