Kultúra

Másfél évszázada harcol az elmúlással a Palotanegyed kéményseprője

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2018. 01. 25. 19:43

A Budapest ostromát, illetve a mindössze néhány lépésnyire folyó '56-os harcokat is túlélt Kéményseprős ház története.
Korábban a témában:

A főváros évszázadok kincsét őrző utcáin sétálva a figyelmes városjáró díszes épületek és szobrok tömegével találkozhat, melyek története sokszor messze túlszárnyalja a legmerészebb feltételezéseinket. Az ilyen történetek bemutatására született meg a térképes nézetben is követhető Ismeretlen Budapest, melynek mai epizódjában a Palotanegyed egyik elfeledett szépségével ismerkedünk meg.

Az épp megújuló Múzeumkerttől, illetve a szomszédságában álló alkimista palotától néhány percnyi sétára álló Kéményseprős ház már több mint százhatvan éve szegélyezi a Palotanegyed egyik legrégebbi utcáját, sorsa azonban egyáltalán nem méltó a korához.

Fotó: Vincze Miklós / 24.hu

 

A Téglavető néven a XVIII. század derekán született mai Bródy Sándor utca 1840-ben felvette Sándor főherceg nevét (Főherczeg Sándor utcza), telkei jó részén azonban még nem épületek, hanem kertek álltak. 1847-re végül megszületett a Nemzeti Műzeum épülete, a mögötte lévő telkek pedig lassan beépültek.

A környék képe 1852-ben – a térkép alján látszik a Nemzeti Múzeum épülete, felette pedig a Garten (kert) feliratok egész sora

 

Az első ideköltözők közt a svájci-olasz származású, Locarnóból érkezett kéményseprőmestert, az 1840 óta a város kéményein dolgozó Devecis (Del Vecchio) Mihályt említhetjük, aki Hild Károllyal építtetett magának egyemeletes, klasszicista házat, melynek kapuja fölé saját mesterségének képviselőjét helyezte:

egy létrás kéményseprőt.

Fotó: Vincze Miklós / 24.hu

 

A jobb kézfejét már elvesztett, horgonylemezből készült alkotás jó eséllyel nem csak házdíszként, hanem cégérként is szolgált, hiszen az építtető első emeleten élő leszármazottai még közel egy évszázadon át folytatták a mesterséget: Devecis del Vecchio Gyula az 1886-ban megszületett Budapesti Kéményseprő, Pala- és Cserépfedő, Kútcsináló és Kályhás Ipartestület elnöke, fia, ifjabb Devecis del Vecchio Gyula pedig az 1921-ben önállósult Budapesti Kéményseprő Ipartestület első elnöke lett. 1949-ben aztán államosították a kéményseprőipart, az olasz családok nevei pedig eltűntek a köztudatból. A Budapest folyóirat 1973. decemberében megjelent száma szerint a Devecis-dinasztia utolsó tagjának özvegye még a házban élt, utódai azonban már biztosan nem foglalkoztak kéménysepréssel.

Olasz kéményseprő Pesten? Miért?

A választ a Magyarországi Kéményseprőmesterek Szövetségének meglepően szép, bár félkész oldalán lévő történeti leírás adja meg:

“Valószínű az a feltevés, hogy a kéményseprés, mint keresetszerűen űzött foglalkozás, olasz földön alakult ki a legkorábban, minthogy a kéményseprő mesterségnek feltehetőleg őse, a kőműves- és a tetőfedő mesterség is olasz földön volt a legfejlettebb. Mátyás királyunk idejében is olasz kőművesmesterek foglalatoskodnak Budán és bizonyára ezek az olasz kőművesek tartották rendben a királyi épületek kéményeit és kandallóit is. […] A XVII. század második és a XVIII. század első felében az olasz kéményseprők mindig nagyobb számban telepszenek le a magyar városokban. Számuk és tekintélyük annyira gyarapszik, hogy Mária Teréziától céhlevelet kérnek, aki 1748-ban Postolli Péter János győri kéményseprőnek és társainak engedélyt ad arra, hogy Győrött céhüket felállítsák, 1748. július 5-én pedig szabadalomlevelet ad Bellan Gotthárd és társainak a budai kéményseprő céh felállítására. A budapesti kéményseprő ipartestület első őse ez a budai szabadalmazott kéményseprő céh, amely 1748 november 17-én tartotta első ülését, megválasztván azon főcéhmesternek Bellan Gotthárdot, alcéhmesternek Sechers Gottlieb Pált. A céhgyűlések jegyzőkönyveiben szereplő Forrelli, Contrasti, Piroti, Bovorada, del Bondio, Subanoni, Fomino, Genovi, Peterotta, Godone, Nodini, Orelli, Albertini, Storno, Mollini, Baille, stb.családnevek majdnem kizárólag olaszok, s ezeknek az olasz elődöknek leszármazói a később Albertini, Devecis del Vecchio, Lafranko, Nessi, Nicora, Ronchotti, Toscano családok.”

Fotó: Vincze Miklós / 24.hu

 

Az 1855-re elkészült épület udvari szárnyát két évvel később egy emelettel bővítették, de a homlokzat mögött számos későbbi átalakítás nyomai is feltűnnek.

Hild? Az a bizonyos Hild?

Nem. Hild Károly az ország számos fontos épületét, így az egri főszékesegyházat, az esztergomi bazilikát, a Deák Ferenc téri evangélikus templom főhomlokzatát, a Szent István-bazilika jó részét (a munkát halála után Ybl Miklós fejezte be) a Császár Fürdőt, valamint budai villák egész sorát is tervező tervező Hild József testvére volt.

Ez nem jelenti persze azt, hogy Károly ne lett volna fontos része Budapest világvárossá válásának, hiszen számos lakóházat tervezett, így a Széchenyi rakpart 7.-et, a Ráday utca legdíszesebb lakóházát, de jó eséllyel az ő munkája a kőbányai Dreher-villa is.

A házban élők közt teljesen más történet terjedt az építtetőről, illetve az építészről. Szerintük az a híresebb Hild, József tervei szerint épült az angolkisasszonyok számára, hogy a vidéki rendfőnökök kényelmesen szállhassanak meg, ha a pesti nővérekhez érkeznek. A kéményseprőmester pedig néhány évvel később egyszerűen csak megvásárolta azt a szerzetesrendtől.

Az L alakú udvar az utolsók közt őrzi a Palotanegyed egykori hangulatát, bár állapota a Lásd Budapestet bloggerének négy évvel ezelőtti helyszínbejárása során már jól láthatóan távolról sem volt ideális. Az ’56-os események során – ne feledjük, hogy csak néhány háznyira járunk a Rádió épületétől – szétlőtt kapu helyére került modern vaskapu mögött mindenhol felbukkanó, málló sárga vakolatból azonban egy igazi műalkotás emelkedik ki: az elmúlt százhatvan évet többé-kevésbé túlélt mennyezeti falfestmény, melyen a történetek szerint kuruc és labanc fej bukkan a levelek és virágok közt.

Fotó: Lásd Budapestet

A ház rövid történetét a homlokzatra helyezett rövid tábla is bemutatja, megemlítve egy kedves történetet: eszerint Devecis volt az, aki Petőfi Sándor fiának, az 1860-as évek végén, télvíz idején Pestre érkező Zoltánnak (1848-1870) egy télikabátot ajándékozott.

Az épületnek a Devecisek mellett is voltak híres lakói: itt töltötte például gyerekkorát Rákosi Viktor (1860-1923), az újságíróból lett politikus, regény- és színműíró, a Magyar Labdarúgó-szövetség egykori elnöke. A Sipulusz álnéven ismertté vált Rákosit Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka című munkájában egyenesen Heltai Jenő, Karinthy Frigyes, vagy épp Rejtő Jenő ihletőjeként említi. Sokszor színpadra vitt, illetve egykor népszerű művei a halála óta eltelt közel száz évben jobbára feledésbe merültek.

Legalább ennyire ismert lakó volt az irodalomtörténészként, műkritikusként, író-költőként és politikusként is aktív Gyulai Pál (1826-1909) is, akinek halála után a Budapesti Hírlap méretes cikkben állt ki azért, hogy emléktábla kerülhessen a ház falára:

in: Budapesti Hírlap 1912. augusztus 15.

 

A Palotanegyed történelmének fontos részét képviselő ház jövője azonban egyáltalán nem biztosított: a Józsefvárosi Önkormányzat 2016. decemberében sikertelenül próbálta eladni a bérlőkkel rendelkező, de saját tulajdonában álló, 826 millió forintra értékelt épületet. 2017 tavaszán aztán újabb próbát tettek: a pályázati kiírásban ekkor a korábbinál jóval alacsonyabb, 619,5 millió forintos minimális vételár szerepelt, ez pedig a 2212 négyzetméteres nettó beépített szintterület, illetve a 756 négyzetméternyi pince egészét tekintve kimondottan kevésnek hangzik, főleg, ha az ingatlan fekvését is figyelembe vesszük.

Az épület hirdetése az ingatlan.com-on is felbukkant: a ma is elérhető, bár inaktív hirdetés jó eséllyel 2017 tavaszán készített képeiből jól látszik, hogy a pince vizesedése, illetve az épület általános belső állapota alapján az minél gyorsabb megmentésre szorul.

A 2017. június 20-ra várt eredményhirdetés végül nem történt meg, így a ház sorsát jó eséllyel még most sem sikerült rendezni. Így csak remélni tudjuk, hogy nem kerül majd a közelben fekvő, szintén Józsefvároshoz tartozó Baross utca 40. sorsára, melyből végül nem lett ugyan szörnyszülött, de tetőszerkezetét és udvari szárnyát már hónapokkal ezelőtt elveszítette.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Gyula, 2012. január 19.
A gyulai Pándy Kálmán Megyei Kórház egyik munkatársa egy beteg sugárkezelését készíti elő az onkológiai osztályon. A kórház - holtversenyben a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Idegsebészeti Klinikájával - második helyen végzett a HáziPatika.com által meghirdetett Az év kórháza szavazáson.
MTI Fotó: Rosta Tibor
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.