Hölgyeim és uraim, új műfaj született: a főzős musical. A Duna Tv nem viccelt, amikor azt ígérte, hogy a csütörtökön bemutatott Egy szerelem gasztronómiája tényleg másfél órányi tömény zene és tánc lesz a konyhában. És igen, Bereczki Zoltán fehér, hegyes orrú bőr cipőben és fehér kötényben vágja apróra a hagymát, miközben arról énekel, hogy
Mármint a szerelem a közös fűszerük, de szerintem ez ilyen gasztroszleng a szexre.
A viccet egy pillanatra félrvetéve az Egy szerelem gasztronómiája a főzésről és a szerelemről szól, a szereplők pedig az érzelmeiket és a receptjeiket dalban mondják el. Történetünk főszereplője Lőrinc (Bereczki Zoltán), a meg nem értett séfzseni, akinek bár vendégei vannak, mégis a csőd szélén áll a Zsötömé nevű nívós étterme. A banktól vár kölcsönt, de amikor megjelenik a szigorú aktakukac Vanda (Balla Eszter), egy csapásra minden a feje tetejére áll, jön a tánc, a zene, és a szív alakú tükörtojás, elvégre a szerelem ilyen. Ráadásul Bereczki azt mondja, hogy néha beszélnek hozzá az alapanyagok, de azért én itt kicsit aggódnék a helyében, Fenyő Iván is így kezdte a búzafűvel.
A Zsötömére visszatérve a főzőcskézés, és rögtönzött piaci sztepp közben az étterem egyszerre várja és tart Eckhartdt mestertől, a Heringpuding nevű agyonolvasott blog szerzőjétől aki félkanállal tönkretesz egy helyet az ízlelőbimbóival. És most fennakadhatunk, hogy Magyarországon elvétve akad csak olyan, hogy étteremkritikus – vagy ha van is, attól nem tartanak a séfek, hanem behívják a konyhába egy közös krumplipucolásra –, de ez musical, méghozzá egy gasztrocal.
Nem kell komolyan venni, még azt sem, amikor Bereczkinek tök normális, hogy egy tarantula pók mellett hasal a nappali padlóján. Itt mindent lehet, a tojást szív alakban törni, a konyhában mocsári békát tartani, ott viszont én is félrenyeltem a nyomi kis pirítósomat, amikor az elvtársakkal és 1982-es aktákkal fenyegették Eckhardt mestert.
Magyarországon már pár éve tart egy gasztroforradalom, az emberek elkezdtek költeni a jó ételekre, és nemcsak otthon, hanem adnak az éttermekre is, egyre többeket érdekel, hol főznek a legjobban Budapesten, és azon túl. Aztán ott van a Bocuse d’Or, amiről azt se tudtuk, hogy ejtik egy-két éve, most meg kívülről fújjuk a tavalyi csapatot Széll Tamással az élen. Na, és ehhez jön a magyar közönség musicales vonala, elvégre az sosem volt titok, hogy a többség zabálja Bereczki darabjait. De arra nem fogadtam volna egy forintot se, hogy ez a kettő összeér, és van igény egy zenés, konyhai másfél órára. Mármint az Egy szerelem gasztronómiája tényleg egy konyhában játszódik majdnem végig, és a szerelem mellett még a füst is nyúl alakú. Ha ez kell, hát legyen, én remekül szórakoztam, de azért maradjunk annyiban, hogy ez a film az annyira bizarr és feldolgozhatatlan, hogy már jó kategóriájába esik.
Kiemelt kép: Duna Tv
