Kultúra

A világverő sportolóból lett művészzseni, aki zöld sast rajzolt a Ferencvárosnak

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2017. 12. 09. 17:00

A művészként is kiemelkedő, legyőzhetetlen sportember, Manno Miltiades filmvászonra kívánkozó élete.
Korábban a témában:

Hosszú szünetről éledező Ismeretlen magyarok-sorozatunkban (melynek korábbi részei itt lapulnak) eddig is mutattunk már be a sport és a művészetek terén egyaránt kiemelkedő, mára már elfeledett – vagy épp nem az őket megillető helyen kezelt – magyarokat, így a nem csak úszóként, de az egyik első magyar futballistaként, európai hírű játékvezetőként, valamint építészként is nyomot hagyó Hajós Alfrédot, vagy a műkorcsolyázásban három vb-bronzot és egy eb-ezüstöt is bezsebelő, húszas éveiben atlétaként is a csúcsra törő építészt, Szende Andort, de művész-polihisztorokból a századforduló Magyarországán egyáltalán nem volt hiány.

Ma egy újabb, több fronton is kiemelkedő teljesítményt nyújtó magyarról, Manno Miltiadesről emlékezünk meg.

A Temes és a Duna találkozásánál elterülő városban, Pancsován egy magyar érzelművé vált görög emigráns család középső gyermekeként 1879. március 3-án született Manno már diákként is több sportban jeleskedett: Hajós Alfréddal együtt úszott a Magyar Úszó Egyesületben, valamint éveken át csapattársak is voltak az első nyilvános magyar futballmérkőzésen is részt vevő Budapesti Torna Clubban. Ennek köszönhetően mindketten magukénak tudhatták az első két magyar bajnokság (1901, 1902) bajnoki címét, valamint játszottak a válogatottban.

A Budapesti Torna Club csapata 1901-ben – külön jelölve Milti / fotó: Magyar Futball

 

Milti emellett a két évad gólkirályának járó trófeáit is bezsebelte: 1901-ben mindössze hat mérkőzésen játszva tizenhét góllal gazdagította a csapatát – ezt a rekordját azóta sem sikerült megdönteni –, a következő évben pedig tíz találatot könyvelhetett el.

Mintha most is magam előtt látnám, amint generálisi nadrágjában kergeti a labdát a régi Millenáris porondján. Milti nagyon büszke volt erre a rövid fehér nadrágjára, amelyre – nem tudni, kivel – széles vörös oldalszegélyt varratott fel magának. A játék forgatagában messziről meg lehetett ismerni Miltit tábornoki oldalsávos futballnadrágjáról.

– mondta róla Minder Frigyes.

Úszásban és a futball terén elért sikereivel párhuzamosan futóként és síelésben is szép eredményeket ért el, de a semmiből felbukkanva megnyerte az akkor legrangosabbnak számító hazai kerékpáros eseményt, a Siófok-Budapest közt 1898-ban rendezett versenyt, majd Szende Andor nyomdokába lépve a városligeti jégre is felmerészkedett.

Evezősként / Fotó: Huszadik Század

A sikerek itt sem maradtak el, így gyorskorcsolyázóként az 1903-as, valamint az 1905-ös Európa-bajnokságról ezüst-, az 1903-as vb-ről pedig bronzéremmel tért haza, de négy magyar bajnokságon (1903, 1907, 1908, illetve 1909) sem talált legyőzőre.

A vízzel tehát láthatóan tartós barátságot kötő sportoló az evezésbe is belekóstolt, sőt, tizenegy egypárevezősben szerzett magyar bajnoki címével még ma, egy évszázaddal később is az újra csúcson lévő magyar evezősport egyik legeredményesebbje. Az idén százötven éve megrendezett, tradicionálisan a Temzén tartott Molesey-regattán 1906-ban Európa legjobbjait verte meg, hat évvel később, harminchárom évesen pedig részese volt a stockholmi téli olimpián szereplő – sajnos már az első vízreszállásakor kieső – evezősnyolcasnak.

Molesey-beli élményeiről így mesélt:

Molesey-ben a Diamond-scullért indultam. Az elődöntőben Kinneart, a világbajnokot megvertem. A döntőben Blackstaffe-fal kerültem szembe, akit már a startnál faképnél hagytam. Amikor az angolok látták, hogy biztos győztes vagyok, a cél előtt száz méterrel a közönség közül egy csónakot indítottak nekem, amely a szkiffemet összetörte és én a vízbe zuhantam. Így Anglia megmenekült egy súlyos vereségtől, mert hiába volt minden protestálás, szóba sem álltak velem.

A sportkarrier mellett más területeken is a csúcs felé igyekezett: jómódú apja, Manno Demeter gabonaüzletének irodájában már gyermekkorában is előszeretettel rajzolgató fiút barátja, Hegedüs László festőművész titokban tartott órákon segítette művészi látásmódja tökéletesítésében. Szülei hallani sem akartak arról, hogy Milti esetleg nem venné át a családi üzletet, és töltené életét kereskedőként, így bátyja, az első újkori olimpián, Athénban száz méteres síkfutásban induló Leonidas (Hajós visszaemlékezése szerint első úszása után ő húzta ki a vízből) segítségével sikerült Münchenbe jutnia, ahol előbb fél éven át Heinrich Knirr magániskolájában képezte magát, majd 1905-ben felvételt nyert a müncheni Képzőművészeti Akadémiára.

Hat éven át dolgozott itt, majd 1912-ben hazatért. Művészeti karrierje kezdetén karikaturistaként, könyvillusztrátorként, festőművészként, illetve sportplakátok rajzolójaként tevékenykedett, életműve legszebb darabjait azonban a sporttól való 1917-es visszavonulása után készítette el.

Önarckép, 1916

 

A sportkarrierjének megálljt parancsoló első világháborút huszár századosként befejező Miltiades a harcok során többször is megsérült. Végül egy sérülés miatt (egyes források szerint ez egy géppuskalövedék okozta súlyos bokasérülés volt) a társainál előbb hazatért, magával hozva az ütközetek közti időben tucatszámra készített zsánerképeit és kariaktúráit – a gorodoki halálrohamról készített rajzai nyomán született meg 1929-ben Nemes (Ősz) György jókora, rohamra induló huszárokat ábrázoló bronz domborműve, melynek alsó részén Somogyváry Gyula kétsorosa állt:

A zengő kürtszó régen elviharzott s legendák őrzik már a hősi harcot amelynek híre szájról szájra
jár hogy tűzön poklon virtusában égve véres csatákból egyenest az égbe száguldott egykor a magyar huszár

De maga Miltiades is írt róla egy rövid verset:

Asztalos, csinálj koporsót,
Egy egész ezrednek valót,
Vérbetűkkel, vérbetűkkel
Írd rá eztet:
Itt nyugszik az első honvéd
Huszár-ezred.

A mészkő keretbe foglalt alkotás a roham 12. évfordulóján, 1929. augusztus 17-én nyerte el helyét a Kerepesi úti lovassági laktanya bejáratánál, 1945 után viszont számos másik emlékműhöz – így a Gépkocsizók oroszlánt ábrázoló hősi emlékművéhez – hasonlóan ezt is eltüntették.

1948-ban kerete nélkül került a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményébe, ami valójában azt jelentette, hogy évtizedeken át az alagsori folyosón, a falnak döntve állt. 2004-ben végül felújították, azóta pedig a múzeum belső udvarában található.

A gorodoki lovasroham 2004-ben újra felállított domborműve / fotó: Hadtörténeti Intézet és Múzeum

 

De kanyarodjunk vissza Miltiades életéhez: az első világháború után az akkor már negyvenedik életévéhez közelítő polihisztor plakátok és szobrok készítésébe kezdett: a Tanácsköztársaság alatti bujkálás során, vagy annak bukása után született, a terror 133 napjának negatív oldalára rámutató, kimondottan szókimondó és antiszemita plakátjait, illetve a Horthy-korban született, a rendszert ünneplő és népszerűsítő munkái miatt ünnepelt grafikussá vált, hírnevét pedig első világháborús emlékművek, illetve domborművek tucatjai öregbítették.

A hírnevét megalapozó 1919-1920-ban készült munkák:

A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának 1919-ben tervezett Ébredjetek Munkások!, a pénzeszsákkal menekülő kommunista zsidóra utaló vörös, szőrös ördögalakkal / Fotó: LiveAuctioneers

 

 

Így dolgoztak a bitangok!, 1919 / Fotó: LiveAuctioneers

 

Minden a miénk!, 1919 / via Wikimedia Commons

 

Horthy, az erőskezű kormányos, 1919

 

Áruló vagy…, 1920

 

A sporttól sem szakadt el teljesen, hiszen grafikái, illetve szobrászati munkái fő témája továbbra is az maradt.

1928-ban az ő munkájaként született meg a Ferencváros futballszakosztályának legendás, turult (vagy sast) ábrázoló címere, az 1932-es Los Angeles-i olimpia szobrászati számában Birkózók címet viselő szobrával nyert ezüstérmet.

Szoborral érmet nyerni az olimpián?

Nem, nem tévedés, hiszen az 1912-1948 közt rendezett nyári olimpiákon művészeti versenyeket is rendeztek, így a legjobb szobrászok, éremtervezők, festők, zeneszerzők, írók és építészek is gazdagodhattak éremmel. Nem Miltiades volt az egyetlen magyar, aki ezeken a versenyeken sikerrel járt, hiszen Hajós Alfréd az 1924-es párizsi játékokon – a szintén a sport világából érkező Lauber Dezsővel közös – stadiontervével szerzett ezüstérmet, őt pedig az író Mező Ferenc (1928, arany), illetve Földes Éva írónő (1948, bronz) követték.

 

A győztesekről bővebben itt olvashat.

A modellek egyike, a kötöttfogásban olimpiai ezüstérmet szerző, később ügyvédként, mesteredzőként és sportvezetőként tevékenykedő Papp László (1905-1989) így mesélt az alkotás pillanatairól:

A görög származású művész, aki elsősorban evezősversenyző volt, de a bátyjával gyakran lejárt birkózóedzésekre is, a világbajnok Varga Bélát és engem választott ki modellnek. Sokat töprengtünk, vitatkoztunk, hogy melyik fogást ábrázolja a szobor. Dr. Varga Béla kedvenc fogása volt a német professzionista birkózóról elnevezett álló Hizler. Látványossága miatt javasoltuk, hogy ezzel pályázzék a művész a szellemi olimpián. Milti – csak így hívtuk őt sportberkekben – még azt a kedvességet is megtette, hogy nem csupán a mozdulatot ábrázolja hűen a szobor, hanem az arcvonásunkat is valósághűen örökítette meg.

Néhány a húszas és harmincas években tervezett plakátok, plakettek vagy díjak közül (még többet például itt érhet el):

Magyar Labdarúgók Szövetsége 1901-1926

Országos Tenyészállat-, Termény-, és Gépkiállítás és Vásár, 1928/ Fotó: Békés Archív

 

Megnyílt a Nemzeti Sportuszoda, 1930 / via Wikimedia Commons

 

Hadsereg Sportérem, tenisz egyes, 1934

 

A csökkentett nikotintartalmú cigarettákat gyártó Nikotex egy reklámlapja a harmincas évekből

 

Élete utolsó éveiben magyar simaszőrű foxterriereket és dobermannokat tenyésztett, a nyarakat pedig nyergesújfalui házában töltötte, évről évre egyre kevesebb munkát készítve.

Ötvenöt évesen, 1935. február 16-án érelmeszedésben hunyt el, majd apósa, a többek közt az Andrássy út építészeti kialakításáért és a Nemzetgazdasági Minisztérium József nádor téri épületéért is felelős építész, Petschacher Gusztáv (1844-1890) a Kerepesi temető 46. parcellájában álló, antik oszlopot formázó síremléke alá temették.

Emlékét a következő évtizedekben nem ápolták, hiszen poltikai plakátjai miatt Horthy-hű, a kommunista elveket megvető művésznek tartották, életműve pedig ma sem teljesen feldolgozott.

A cikk elkészítéséhez óriási segítséget nyújtott a Bedő Aukciósház feneketlen archívumaProhászka László Újra látható a gorodoki lovasroham domborműve című, a Budapest folyóirat 2005/8. számában megjelent írása, Dr. Diószegi György Antal: Két sokoldalú sportember – Egy görög testvérpár, Manno Miltiades és Manno Leonidas Magyaroszágon, Lyka Károly In Memoriam Manno Miltiadesz című emlékezése a Magyar Művészet XI. évfolyamából – utóbbihoz az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével fértünk hozzá.
vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Tiborcz-Istvan-Orban-Viktor(960x640).jpg (Array)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.