Kultúra ismeretlen budapest

A honfoglalás ezredik évfordulóján ezer méter magas piramist álmodtak meg a főváros szívébe

A terveket a főváros annyira komolytalannak tartotta, hogy még az iktatásig sem jutott el, de az ismeretlen mérnök álma mégis fennmaradt.
Korábban a témában:

A nagy évhez közeledve a kormány úgy gondolta, a legjobb ötlet az egyre divatosabbá váló világkiállításokhoz hasonló óriásrendezvény, vagy épp világkiállítás megszervezése, ami aztán az ünnepségek keretéül szolgálhatna.

A hónapokig nyúló vita végén a nemzeti kiállítás ötlete győzött, 1893 elején pedig megkezdték az előkészületeket, noha sem a helyszínben, sem a programokban nem tudtak megegyezni. Az idő azonban sürgetett, így örömmel fogadták a beérkező, hajmeresztőnél hajmeresztőbb terveket.

Ezek közül a legparádésabb egy ismeretlen művész, esetleg építész terve volt (a beadványon látható aláírását direkt egy háromszög alakú kivágással csonkította, így mindössze a Szo… …o[?r] töredékek láthatóak), mely egy ezer nap alatt ezer méteresre növő, Budapest közepén kiemelkedő piramist vizionált. Vadas Ferenc az 1994 tavaszán megjelent Budapesti Negyedben a teljes beadványt is közölte, melyből most kiragadjuk a legfontosabb részeket:

Nagyméltóságu Dr Wekerle Sándor magyar ministerelnök Úrnak Budapesten

A legutóbbi két évtizedben rendezett világkiállítások tanúságot tesznek arról, hogy azok annál fényesebben sikerültek, minnél különlegesebb volt azoknak egy-egy építménye.

Igy a bécsi világkiállításnak a „Rotunde”; a párisinak az Eiffel-torony adott úgyszolván karaktert, -vonzerőt. A jelen évben megnyilandó chigagói (sic) kiállítás az által akar nevezetességet szerezni, hogy a vasból való Eiffel-toronynál is magasabb 36 emeletes kőből épült oriás csarnok lesz látható. A legközelebbi londoni kiállításra szintén már most kovácsolják a vasat egy 1165 lábbal magasabb második Eiffel-toronyhoz.

A mi 1885-iki országos kiállításunk, ha elégé sikerült volt is, még sem szerzett világra szóló hírt; és pedig csupán azért nem, mert nem nyújtott oly látványosságot, mely eddigelé egy más kiállításon még nem volt látható. És miután hazánk ezer éves fenállásának megünneplése 1896-ban rendezendő milleniumi kiállítás programja azonos az 1885 évi kiállításéval; tehát még nagyobb mértékben nélkülözendi az ujdonság jellegét, ennélfogva előrelátható, hogy annak tömeges látogatásától nem csak a külfödiek, de még a honbeliek sem igen igyekezni fognak.

[…]

Ezen körülményen tünödve, és más népek történetét szemlélgetve, azon eredményre jutottam, hogy az egész nagy világon csak egyetlen egy nép dicsekedhetik őseinek oly hagyományával, mely nem csak egy, de már nehány ezer év viszontagsága dacára, még ma is teljes épségben fenáll, és annak a népnek halhatatlanságot biztosít. Ez a kiváltságos nép az egyiptomi, és elpusztulhatlan örökségük a «Pyrámisok»!

Mióta ennek tudatára jöttem, nem tudok azon eszmétől szabadulni, hogy mi is ezer éves lételünk emlékét beláthatatlan időkre csak is egy pyrámis által biztosíthatjuk; és pedig egy oly 3, vagy 4 oldalu csonka pyrámis által, melynek magassága: 1000 méter (esetleg csak láb), oldalainak egyenkénti hossza szintén: 1000 m. (‘) lenne: tiz, 100-100 m. magas szakaszra osztva; minden szakasz más-más hazai gránitkőből építve; oldalanként és szakaszonként egy-egy háromszögü ablakkal ellátva, melynek a földszinten lévő legnagyobbik 3-4 kapuja: 100 m. széles 100 m. magas; a 2ik szakaszban levők: 90 m. magas; és így tovább minden következő szakaszbeli 10-10 méterrel kisebb, míg az utolsó u.i. 10ik szakaszbeli 3-4 ablak: 10. m. széles és 10 m. magas lenne. a legalsó földszintes (10ik) szakaszban hazánk mostani, u.i. az 1796tól 1896ig terjedő 100 éves idő tartam művészete, ipara, stbi. kitárandó lenne; a 9ik szakaszban (1ső emelet) a 9ik század (1696-1796) kulturája ‘s így tovább végül az első, vagyis legkisebb szakaszban az 896tól 996ik terjedő első 100 év állapota megismertetendő.

A gúla tetején: középben Húngária, Árpád fejedelem, Szt. István és dicsőségesen uralkodó szeretett királyunk I. Ferenc József Ő Felségének lovas szobraitól környékezve.

Az ablakok üvegfestményekben az illető században uralkodott fejedelmeket és királyokat, valamint a megfelelő századbeli nevezetesebb történeti eseményeket ábrázolhatnák. Az ablakok (kapuk) szivárványszíne okozta belső félhomályt ezernyi villanyos ívlámpa eloszlatná és tündéri fényben ragyogna jelenünk és multunk.

Az egyes szakaszokra és így fokról fokra bent 3-4 lépcső csarnokon és ezek mentén fel és le közlekedő siklókon; kint lehetőleg szintén minden oldalon lépcsőkön és 3-4 oldalt közlekedő gőzsiklókon jutni.

Ezen pyramisnak nevezetessége még abban állhatna, hogy 1000 nap alatt épült. Speciállitása pedig a mi milleniumi kiállításnak még az lenne, hogy az egész ezer évet előtüntetendő kiállítás egyetlenegy építményben rendeztetnék, és most tervezett számtalan kiállítási épületek, valamint a muzeum költségei a pyramis építési és berendezési költségeinek fedezésére fordíthatók és hogy a kiállítás zárlatával egyúttal meg van már a múzeum is.[…]

 

A tervet eredeti formájában természetesen megépíteni sem lehetett volna, bár az ezer láb (316 méter) magas verzió talán mérnökileg még abszolválható lehetett volna. Csak az összehasonlítás kedvéért: a gízai, Kheopsz fáraóról elnevezett nagy piramis magassága építésekor is csak 146,7 méter, alap élhossza pedig 232,4 méter lehetett.

Kőnig Frigyes (1955-) rekonstrukciója

A levél nem jelöli meg az építmény esetleges helyét, de Kőnig Frigyes (1955-) rekonstrukciója például a mai Lágymányosra tenné, ami még a kisebb (316 méter magas) terv megvalósulása esetén is furán nézhetett volna ki a 130 méteres relatív magasságú Gellérthegy mellett, és akkor még nem is beszéltünk az építés költségeiről, a tömeget viselő szerkezet megvalósíthatatlanságáról, vagy a kiállítóterek megoldásának kérdéséről. Hiszen a piramison nyilvánvalóan nincsenek ablakok, természetes fény így egyáltalán nem juthatott volna be, de az elektromos világítás költségei, illetve maga a rendszer több tízezer lámpával történő kiépítése is iszonyú magas összeget emésztett volna fel.

De miért ekkora épületet? Egyáltalán: miért épületet?

A válasz egyszerű: ez volt a legegyszerűbb és legidőtállóbb módja annak, hogy erről a kerek évfordulóról megemlékezzünk. Egy óriási ünnepség, melyről hang- és képfelvételek születnek, hamarabb feledésbe merül, mint egy, az ünnep nagyságát érzékeltető grandiózus épület. Ezidőtájt készült el ugyan a főváros számos nagy épülete és a városképet megváltoztató műemléke (az Iparművészeti Múzeum és a Szépművészeti Múzeum, ekkorra lett kész a Budavári Palota bővítése, sőt, a Szabadság híd is), és született meg a ma kisföldalattiként ismert első metróvonal, de ezek túl kicsinek és sérülékenynek tűntek, ez alkalommal pedig – legalábbis a névtelen tervező szerint – évszázadokig, vagy épp a következő millenniumig is fennmaradó emlékre volt szükség. Ilyen lehet például egy piramis, melyek Gizában már több mint négyezer éve hirdetik az Óbirodalom fáraóinak nagyságát.

Kőnig Frigyes (1955-) modern rekonstrukciója

Az ismeretlenség homályába vesző álmodónak minden bizonnyal a költő-író-politikus Thaly Kálmán 1890-ben az Egyetértés című lapban napvilágot látott terve adott ötletet. Thaly a Csepel-sziget északi csúcsára képzelte el az épületet:

óriási magasságú kőpiramis építtessék, tetején a honalapító «párduczos Árpád»-nak megaranyozott bronz szobrával, mely a híd fölött a fővárosba is belássék, mint pl. a berlini Sieges-Denkmal magas ormáról az aranyozott «Viktória» szobra végigcsillog a nagy német császárváros felett.

Siegessäule, Berlin (Heinrich Strack, 1873)

Vadas szerint a komolytalan levél a miniszterelnökig nem jutott el, sőt, csoda, hogy egyáltalán fennmaradt. Szerzőjét könnyen tarthatjuk a valósággal igen távoli viszonyt ápoló álmodozónak, de ötlete mégsem annyira ostoba, mint amilyennek első látásra tűnik.

A férfi idejekorán ráérzett arra, hogy az addigi, a jelen vívmányait és az országok büszkeségeit bemutató kiállítások helyett most egy, az elmúlt ezer évet századonként bemutató rendezvényre van szükség, sőt, még arra is figyelt, hogy az egyre korábbi századoknak egyre kisebb terület jusson, hiszen a honfoglalás felé haladva egyre kevesebb kézzelfogható emléket tudunk felmutatni. Dicsérendő az emlékművet és a kiállítási teret egyesítő (sőt, állandó kiállítást szorgalmazó) ötlete is, ami tökéletes lett volna, ha nem egy megvalósíthatatlan épületet tervez erre a célra.

Korábban a témában

A kiállításra megvalósult, ideiglenesnek szánt, de a Történelmi Főcsoport (Vajdahunyadvár) esetében időtállóbb anyagokból is újjáépített épületekről és a millenniumra való készülődésről korábban itt írtunk, sőt, egy külön anyagban megemlékeztünk az emberi állatkertekről, melyek egyike, a kétszázötven afrikainak otthont adó Néger falu az ünnepek apropóján épp Budapesten állomásozott.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.