VI. Lendvay utca 24.
Ha az ember időmilliomos, vagy esetleg csak kíváncsi, mindenképp érdemes a nem megszokott útvonalakon megközelíteni a város azon pontjait, ahol gyakran van dolgunk, hiszen így tényleg lenyűgöző csodákra és kedves bérpalotákra lelehetünk. Az Oktogonról a Hősök tere felé sétálva például nem érdemes az ezerszer járt Andrássy úton sétálni, ha kisebb-nagyobb szakaszokon választhatjuk az árnyékosabb, zöldebb Benczúr, Lendvay, vagy épp Délibáb utcákat. A jórészt nagykövetségekként működő épületek, vagy még mindig magántulajdonban lévő (legtöbbször persze társasházként működő) villák némelyikének szépsége a felületes szemlélő számára is felismerhető, de előfordul, hogy csak néhány másodperc után akadunk rá a kivételes részletekre.
Így van ez az egykor impozáns Lendvay utca 24. esetében is, melyet Vágfalvi Quittner Zsigmond (1859-1918) Strasser Sándor terménykereskedő számára tervezett.
Az 1895-ben elkészült, eredetileg kétszintes épület 1923-ban, Fellner Sándor tervei alapján újabb szintet kapott, így ma már kétemeletesként ismerhetjük.
Díszeiről azonban sokáig nem tudtunk semmit, hiszen – valószínűleg a bővítéskor – az épület évtizedeken át szürkén magasodott a környező fák fölé. Néhány évvel ezelőtt azonban az már nem volt képes ellenállni az elemeknek, így apróbb darabokban hullani kezdett.
Az ekkor előbukkanó neoreneszánsz motívumok elég nagy meglepetést okoztak, melyekből a további hullások, valamint egy későbbi óvatos visszakaparás során egyre több került elő.
Az épületben ma több lakás és egy óvoda is található. 2009 óta műemlék, helyreállítása pedig nemrégiben megkezdődött, hiszen ma reggel már felállványozva találtuk. Reméljük, hamarosan az összes dísz újra láthatóvá válik.
I. Tárnok utca 14.
Valószínűleg mindenki ismeri a Vár legmenőbb, festett, geometrikus (gyémántmetszéses) mintával díszített épületét, de a második világháború pusztításáig az teljesen ismeretlen volt, és csak egy egyszerű barokk házként ismerték.
A Mátyás-templomtól néhány lépésnyire álló épület azonban jócskán sérült a harcokban, tetőzete teljesen elpusztult, megmentése pedig halaszthatatlanná vált. A XVIII. századi vakolat egy része is lepergett, a falakon pedig furcsa, festett minta bukkant elő. A műemléki helyreállításban résztvevők pedig tovább bontották a meggyengült réteget, így kiderült, hogy a két évszázada nem látott minta az egész homlokzatot fedi.
Fény derült arra is, hogy az épület voltaképp egy XIV. századi gótikus palazzo egyik fele, hiszen előreugró homlokzati ívsora átnyúlik a tőle jobbra álló Tárnok utca 16.-ra is, majd befordul az Anna utcába.
Ekkor fedezték fel a gótikus üzletablakot is, ami egyedülálló az országban – bár ilyennel a szomszédos két épület is büszkélkedhet, de azokat végül nem bontották ki –, sőt, a ház eredeti funkcióját is meghatározhatták: itt működtek az akkor még a Boltosok utcájának nevezett házsor zsemlyeszékei, ahol a Vár lakói a pékárukat szerezhették be, az épületek előtt, az előreugró emelet alatt álló árusítópadokon pedig sajt- és gyümölcsárusok kellették a portékájukat.
Az 1520 körül keletkezett végső homlokzat végül Czagány István és Csemegi József feltáró munkája nyomán 1953-ra vált láthatóvá, az azóta történt három feljítás során pedig az épület a Vár egyik legegyedibb házává vált.
A mai állapot sajnos nem nyújt hű képet a feltárt, gazdag leletegyüttesről, hiszen a műemléki jóváhagyással elfogadott kiviteli tervtől az 1960-1962 közt folyt kivitelezési munkák során több fontos részletben is eltértek, így a kő leletek egy része vakolat alá került, de a ma látható állapot is elképesztő, sőt, még a XVI.-XVII. századi házszám (114) is látható a bejárat mellett – a harmadik ív alatt:
