A produkciót a Katona József Színház színész-rendezője, Pelsőczy Réka állítja színpadra, aki két évaddal ezelőtt szép sikerrel dolgozott a Vaskakasban: A pecsenyehattyú és más mesék című rendezését az évad legjobb gyerekelőadásának jelölte a Színházi Kritikusok Céhe.
A Leányálom szövegkönyvét Pelsőczy Réka és Solt Róbert állítja össze, a produkció díszletét Kalmár Bence, jelmezeit Tihanyi Ildikó tervezi, az előadásban Gergely Rozália, Kocsis Rozi és Ujvári Janka játszik.
A rendező így vall a készülő előadásról: “Van egy régi papírdoboz, szép virágos és csíkos papírral kasírozva. Eredetileg is pasztell, zöld és rózsaszín színei teljesen kifakulva. Nagymamám szekrényében találtam vagy az én szekrényemben, már nem emlékszem. Rendrakás közben. Vannak korszakok amikor igény van a takarításra, a kiürítésre, a rendszerezésre. Hogy is van ez az Élet? Ahogy leemelem a doboz fedelét, furcsa virágillatt száll fel, levendulával és enyhe penészszaggal keveredve. Valami pók is beleköltözött. A dobozban papírok, levelek, fényképek, egy medál hegyikristállyal a közepén, három rézpénzérme egy selyemzsákocskában és két doboznagyságú baba. Két régi baba, porcelánból. Az egyiknek nagy vörös, a másiknak nagy fekete haja van. Megszólal valami zene. És ők mesélni kezdenek. Voltak ők már egymásnak testvérei, barátnői, lányai, nagyanyjai, szomszédai, ellenségei. Segítették és elárulták egymást, megharcoltak a jogaikért vagy feladták őket, nem tudtak gyereket szülni – vagy ha tudtak, az meghalt vagy bolond volt vagy egyszerűen nem tudtak mit kezdeni vele. Menekültek a bevagonírozás vagy a kitelepítés elől, voltak keresztények és voltak zsidók, volt, hogy filozófus lett belőlük vagy művész, volt, hogy csak a saját házuk táján vittek végbe hőstetteket. Elváltak, amikor még nem volt szokás, vagy nem is mentek férjhez, mert egy másik nőt szerettek. Éltek. A jég hátán is. A 20. század történetét női történeteken keresztül mutatnám be. Személyes történeteken keresztül, amik mégis kirajzolnak valamiféle történelmet. Képek élnek bennem, sorsok, történetek, amik ugyanazok, és mégis mások. Van egy anyám, nagyanyám, húgom és nagyon szoros női viszonyaim. Akik mindig ott vannak, ha kell. Egy háló, ami megtart. Amit csak mi értünk. A mi csalódásaink saját illúzióinkban, nem a férfiakban. Ők nem tehetnek semmiről. Ők egy másik csodálatos történet, az ő csendjeikkel, az ő hallgatásaikkal.”
