Alighogy elindult az RTL Klub népszerű tehetségkutatójának harmadik évada, szinte rögtön az élre ugrott a nézettségi listákon, rekordokat döntve és könyörtelenül maga mögé utasítva a többi csatorna őszi műsorkínálatát. Az X-Faktor idei első adása még az elmúlt évi magas nézettségi mutatókat is felülmúlta. A szeptember 3-i adást a televíziót nézők 52,6 százaléka követte figyelemmel, míg a 2010-es X-Faktor első adására a nézők 44,5 százaléka volt kíváncsi. Ezzel nemcsak a 35. hét, hanem a 2012-es év eddigi legmagasabb főműsoridős közönségarányát érték el a 18–49-es korosztálynál. A Geszti–Feró–Keresztes–Malek mentornégyessel jegyzett tehetségkutató hétről hétre több mint kétmillió embert szegez a képernyők elé.
A TV2 – megkésve vagy tudatosan halasztva a konkurenciához képest – októberben készül a nagy durranásra. Ekkor indítja el a mostanra már kissé megfáradt, hat évadot megélt Megasztár utódját, az eddigi legdrágább tehetségkutató-műsorát, a Voice-t. A mentori székekbe Malek Andreát, Caramelt, Somló Tamást és a Magna Cum Laude frontemberét, Mező Misit ültetik. Műsorvezetőnek pedig az ismert színészt, Szabó Kimmel Tamást kérték fel.
A „csinált sztárok” műsorának népszerűsége nem meglepő az elmúlt évek tapasztalatát figyelembe véve, különösen, hogy a tehetségkutatókban jóval előttünk járó és nagyobb múlttal rendelkező Nagy-Britanniában és Egyesült Államokban a mai napig óriási sikerrel pörögnek a színes-szagos-zenés show-műsorok. American Idol, X-Factor, The Voice – a téma kimeríthetetlen, a formátum egyre változatosabb.
A világ első X-Factor győztese, a brit Steve Brookstein
Tombolnak az érzelmek
Dráma, érzelemvihar és azonosulás – Réz András filmesztéta, reklámszakember szerint ez az a három kulcsszó, aminek a tehetségkutatók népszerűségüket köszönhetik. „A mi kultúránkban eleve nagy hagyománya van ezeknek a műsoroknak, elég csak a ‘Ki mit tud?’-ra vagy az egykori Táncdalfesztiválra gondolni, amelyek szintén borzasztó sikeresek voltak annak idején. Ugyanazt az izgalmat produkálták a nézők körében a szavazásokkal, mint most az X-Faktor, a Csillag születik vagy a Megasztár.”
Azonban míg a hatvanas–hetvenes években a valódi tehetségeken volt a hangsúly, mostanra sokkal inkább a személyes történetek, a családi drámák kerültek előtérbe. Réz András szerint a nézők hajlamosabbak elnézni a félrecsúszott hangokat, és továbbjuttatni azokat a versenyzőket, akik – bár tehetségüket tekintve elmaradnak társaiknál – értékrendjükben közelebb állnak hozzájuk.
„Ma már nem arról megy a vita egy társaságban az adás után, hogy ki volt a legképzettebb, a legjobb énekes, hanem hogy kinek milyen az értékrendje. ‘Való igaz, hogy ő jobb volt, viszont a másiknak fontosabb értékei vannak’ – mondják. Az embereket jobban vonzzák az erkölcsi dilemmák, a drámák, azt keresik, kivel tudnának azonosulni, van-e olyan, akinek az értékrendje hasonló az övéikhez. Mert ha rá szavaznak, akkor egy kicsit magukra is voksolnak, onnantól kezdve pedig vele együtt sírnak és nevetnek. Az érzelemviharok mozgatják meg igazán a nézőket” – magyarázza Réz András.
Színjáték vagy valóság?
A háziasszonytól kezdve az egyszerű munkáson át a sportolókig mindenféle embert képviselő énekesjelöltek a hétköznapi csodák lehetőségét ígérik – véli a szakember –, azt a látszatot keltve, hogy bárkivel bármikor bármi megtörténhet, csak nagyon kell akarni, és az álom valósággá válik.
„A casting a kulcsa mindennek. Akkor a legsikeresebb egy tehetségkutató, ha ügyesen rendezi meg a drámákat. Mert még ha a nézők többsége tisztában is van azzal, hogy soha nem kerülhet arra a színpadra, és maximum a zuhany alatt lehet sikeres, elhiszi, hogy hétköznapi csodák igenis léteznek. Pedig, ha a mélyére ásnának a dolgoknak, előbb-utóbb megtalálnák a hazugságot, és látnák, hogy egy furcsa színjáték zajlik a szemük előtt.”
Réz András szerint egészen addig nincs gond a nézettség érdekében folytatott, ártalmatlannak tűnő manipulációval, amíg a nézők nem hiszik el, hogy tényleg az a valóság, amit látnak, és hogy minden az élet véletlenszerűségéből fakad. Úgy látja, a reality-szemlélet még egy jó ideig tarolni fog hazánkban, miközben a valódi eszmény- és példaképek szépen lassan eltűnnek a süllyesztőben.
És a 2011-es amerikai nyertes, Melanie Amaro
Kamutörténetekkel lebuknának
„Soha nem állította az X-Faktor, hogy a legjobb hangot keresi – ezt már Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója mondta lapunk megkeresésére. – A hang önmagában kevés a sikerhez, az csak az egyik tényező. Sokkal több minden kell hozzá. Elismerem, hogy például egy jó sztori is. A legfontosabb azonban továbbra is, hogy az a bizonyos x-faktor megvan-e az adott jelentkezőben.”
Kolosi Péter szerint az X-Faktor elsősorban annak köszönheti sikerét, hogy 2012-re egy nagyon erős márkává nőtte ki magát Magyarországon, „mindenki tudja, mit kap, mit várhat tőle, és hogy azt majd szeretni fogja”. Nem tagadja, a személyes történetek is hozzájárulnak az erős nézettséghez, de állítja: a Réz András által említett kreált valóságról szó nincs.
„Semmilyen szempontból nem kreált, amit a nézők látnak. Lehet ugyan bizonyos történeteket hangsúlyosabban megjelentetni, de kitalálni, úgy, hogy azok valójában nem is léteznek, lehetetlen feladat lenne, hiszen nem színészekről van szó. Pillanatok alatt lebuknának. Ez szerintem sokkal inkább szerkesztői érzék kérdése, ami régen is megvolt, csak akkor talán még nem volt ennyire hangsúlyos” – nyilatkozta a programigazgató.
Kilátástalanság és súlyos betegség
A szerkesztői érzék vitathatatlan: szívhez szóló, megrendítő történetek a harmadik évadban is szép számmal akadnak. Például annak a 16 éves lánynak a története, aki Zorán „Kell ott fenn egy ország” című dalát énekelte beteg testvérének az X-Faktor második válogatóján. Pál Loretta bátyja egy nap szerencsétlenül lépett, elesett, beverte a fejét, azóta pedig mozogni és beszélni sem tud. A fiatal tehetség előadása közben megfagyott a nézőtér, édesanyja sírva nézte végig produkcióját, de nem csak ő, Ördög Nóra és Keresztes Ildikó is könnyekig hatódott.
Oláh Gergő biztos anyagi hátteret, álmai beteljesülését és elismertséget vár az X-Faktortól. A 23 éves salgótarjáni közmunkás a kilátástalanság elől menekült a tehetségkutatóba, abban bízik, hogy az országos ismertséggel végre gyökeres fordulatot vehet az élete. A fiatal énekes nehéz anyagi körülmények között nőtt fel, családjával sokat kellett nélkülözniük, éppen ezért ő szeretne mindent megadni két gyermekének. „Nekem semmi olyan nincs az életemben, ami előrébb vinne. Csupán a tehetségem van, amivel előrébb juthatok” – nyilatkozta nemrég a Hír24-nek a felfedezett.
Ha kíváncsi arra, hogy miért árt az X-Faktor és a Megasztár a zenei kultúránknak, és hogy valódi énekesek vagy karaokézó zenebohócok szórakoztatják-e szombatonként a nagyérdeműt, ide kattintson!
