Madagaszkár 3.
Folytatódik az állatsereglet kalandsorozata, Madagaszkár és a kontinentális Afrika után most Európában találja magát Alex, Melman, Marty és a többi állatkerti szökevény. Tervük még mindig az, hogy visszatérnek a New York-i állatkertbe, de ehhez cirkuszi társulatot kell alakítaniuk repertoárral, számokkal – pedig ők aztán tényleg erre alkalmasak a legkevésbé. Vagy mégsem? A Verdák után tehát ez az animációs társulat is Európaba költözött akcentussal beszélő francia zsaruk és állatok társaságába. A legmegbízhatóbb családi mozi, mely a jelek szerint (rottentomatoes: 76%-os jókritika-arány, imdb: 7.0) nem jobb és nem is rosszabb a többi résznél, most megérkezett.
Malom és Kereszt
A hét legérdekesebb, leginkább kísérletező filmje ez, és az Anjou Lafayette forgalmazói gyakorlatában nem először találkozunk kísérletező, a hagyományos filmes történetmondás szabályaival szakító, a határokat feszegető filmmel. A lengyel Lech Majewski idősebb Pieter Bruegel Út a Kálváriára című, ötszáz alakos festményét “meséli el” úgy, hogy közben a festő maga (Rutger Hauer) magyarázza el, mit is akart (avagy Majewski szerint mit is akarhatott – “gondolta a fene” effektus), illetve a kép alakjai is megelevenednek – és megelevenedik az egész 16. századi németalföldi történelem a rengeteg szenvedéssel és kegyetlenséggel. S milyen az élet: épp akkor érkezik ide ez a film, amikor nap mint nap jönnek az ugyanilyen kegyetlenségű hírek, képek, felvételek Szíriából, ahol a kormányerők saját népüket pusztítják korra és nemre való tekintet nélkül. A független filmek leghíresebb seregszemléjének, a Sundance Fesztiválnak az egyik karakteres filmjében Michael York és Charlotte Rampling is arcát adja Bruegel képéhez.
A Kilimandzsáró hava
Egészen anakronisztikus ez a film, mely szándéka szerint a marseille-i hajógyári munkások életéből táplálkozó baloldali filmalkotás, de leginkább egy sematikus szocreál történetre emlékeztet. Csak éppen Zenthe Ferenc és Pécsi Sándor helyett Jean-Pierre Darroussin és Gerard Meylan játssza el a munkásosztály épp aktuális konfliktusait, amit persze a tőkés világrend embertelensége teremt. A leépítéshez asszisztáló szakszervezeti főnökök saját kárukon tanulják meg, hogy kompomittálódtak és árulták el – ha jóhiszeműen is – osztályukat. De semmi vész, mert a proletáröntudat mindent elrendez. Kis mozis időutazás, avagy egy falat szocreál Budapest legliberálisabb filmforgalmazójától.
Piranha 3DD
És akkor itt a másik oldal: a hollywoodi fogyasztói mocsok. Persze közelebb járunk az igazsághoz, ha fergeteges paródiának tekintjük a legújabb pirája-filmet, amely már nem is 3D, hanem DD, azaz didi: brutális cicik jönnek David Hasselhoff-fal, mert a húsevő halak egy vízi élménypark medencéjében tűnnek fel. Sőt, tovább is mennek, de ez már maradjon homályban. Nem lehet komolyan venni ezt a filmet, pontosabban nem érdemes, mert így pompása(bba)n szórakozunk. A filmet A dög trilógia (hát ezt a szószerkezetet sem lehet röhögés nélkül leírni) rendezője, John Gulager prezentálja a térszemüvegben helyet foglaló nagyérdeműnek.
