Nagyvilág

A bukás szélén táncol a német kormány

Sean Gallup / Getty Images
Sean Gallup / Getty Images
Az érdek- és nézetkülönbségek miatt a szétesés szélére sodródott a német kormány, ráadásul a megállapodásuk egyik központi részét megtorpedózta az alkotmánybíróság – ez komoly gyomros az európai gazdaságnak is. Elemzők a közlekedésilámpa-koalíció végét vizionálják. Miért maradhat mégis 2025-ig az Olaf Scholz vezette kormány?

Németország példátlan módon befagyasztotta az állami kifizetéseket, miután a múlt héten az alkotmánybíróság úgy döntött, alkotmányellenes a 60 milliárd eurós, a koronavírus-járvány leküzdésére szóló hitelt – amit akkor nem költöttek el – klímavédelemre fordítani. A pénzügyminisztérium hétfői döntése szerint a már vállalt kötelezettségeket kifizetik, de újakat – egy nagyon szűk kivételtől eltekintve – már nem irányoznak elő erre az évre, hogy ne okozzanak még nagyobb gondot a jövő évi költségvetésnek és a recesszió szélén álló gazdaságnak. Kedden aztán egy 200 milliárd eurós összértékű krízisalapból való költést is megállította az alkotmánybíróság.

Ezzel még mélyebb válságba került a szociáldemokrata kancellár, Olaf Scholz hárompárti, a részt vevő pártok (az SPD-n kívül a Zöldek és a liberális FDP) színe alapján közlekedésilámpa-koalíciónak nevezett kormánya.

Az alkotmánybíróság döntéséből ráadásul az következik, hogy a kormánykoalíció más költségvetési intézkedései is alkotmányellenesek lehetnek – ismerte el az alkancellár, gazdasági- és klímavédelmi miniszter, Robert Habeck, a Zöldek korábbi társelnöke.

A jelenlegi kormány tagjai már a hatalomra kerülésüket követően megegyeztek arról, hogy a Covid-járvány kezeléséből megmaradt hitelkeretből a klímavédelemre és a gazdaság átalakítására költenek. A három pártnak egy-egy fő követelése volt 2021 végén, amik mind bekerültek a koalíciós megállapodásba: többet fordítanak szociális kiadásokra (SPD) és klímavédelemre (Zöldek), de mindezt úgy, hogy nem emelik az adókat (ez az FDP követelése volt). Már akkor sejteni lehetett, hogy nem lesz könnyű menet, ha mindhárom ígéretet teljesíteni akarják, ehhez jött még az ukrajnai orosz invázió, az ezzel összefüggő energiaár-növekedés, a növekvő infláció és az újra csúcsra emelkedő migrációs hullám, amik tovább zilálják a kormánypártok közötti kapcsolatot.

Alapok nélkül

Noha a 2024-es költségvetés nincs veszélyben, azt a következő hetekben elfogadhatják a törvényhozók, az olyan költségvetésen kívüli infrastrukturális és környezetvédelmi fejlesztések, amelyeket a Klíma- és Átalakítási Alapból (KTF) finanszíroztak volna a következő években, igen. Ebből fedezték volna például elektromos járművek töltőállomásainak létrehozását, épületek energiahatékonyabbá tételét, energiaintenzív vállalatok támogatását és vasúti korszerűsítéseket. Hitelfelvétel nélkül az ilyen kiadások nem férnek bele a költségvetésbe, új hitelt viszont nem akar felvenni a kormány (főként az FDP), mert akkor nem tudnák az adósságféket, a költségvetési fegyelem érvényre juttatását célzó szabályt betartani.

A klímaalap ellehetetlenülésével több nagyberuházás is veszélybe került, így a Kelet-Németországba 10 milliárd eurós állami támogatásból tervezett Intel-, illetve a 3,5 milliárd eurós TSMC chipgyártó üzemek építése, melyek több ezer új munkahelyet teremtenének.

A szociáldemokraták és a zöldek az adósságfék további felfüggesztése és a 2023-as év visszamenőleges veszélyhelyzetté nyilvánítása mellett érvelhetnek ebben a helyzetben. Azt, hogy a deficit nem lehet több a GDP 0,36 százalékánál, még 2009-ben emelte be az alkotmányba a német törvényhozás, de a 2020-as világjárvány miatt bevezetett veszélyhelyzet után ennek alkalmazását felfüggesztették.

Az adósságfék a jelenlegi formájában nem képes alkalmazkodni a jövő kihívásaihoz, ahogy azt az alkotmánybíróság döntése is mutatja

olvasható az SPD nyilatkozatában.

Sean Gallup / Getty Images A Bundestag ülése Berlinben.

A pénzügyminiszter Christian Lindner vezette FDP viszont ragaszkodik az adósságfék fenntartásához.

A pénzt előbb meg kell keresni, mielőtt el lehetne osztani

véli a szabaddemokraták frakcióvezetője, Christian Dürr.

A veszélyhelyzet bevezetéséhez ráadásul kétharmados felhatalmazás szükséges, vagyis az ellenzék egy részének is meg kellene szavaznia.

Az alkotmánybíróság szerint az adósságfék miatt hitelt nem vehet fel a német állam, csak különleges okból, például veszélyhelyzet esetén, és azt is csak abban az évben és abban a témában lehet felhasználni, ami a veszélyhelyzetet indokolja. Azt átcímkézni és későbbi évre átgörgetni, mint tette a Scholz-kormány a Covid-alappal, nem lehet.

Egy másik ilyen, célhoz kötött alap az energiaárak megfékezését is finanszírozó 200 milliárd eurós Gazdaságstabilizációs Alap (WSF).

Ez a kettő több mint az egész éves német költségvetés fele, a KTF ügyében alkotmányos panasszal élő kereszténydemokrata CDU/CSU pedig további felülvizsgálati kérvényeket is kilátásba helyezett, bár erről lebeszélhetik a CDU-s tartományi kormányok, amelyeknek szüksége lenne ezekre a pénzekre.

Összesen egyébként 29, a költségvetésen kívüli alap van, az összértékük 869 milliárd euró.

Vita vita hátán

Az elvi megosztottság ellenére a kormánykoalíciónak sikerült eredményeket elérnie az elmúlt két évben. Ukrajna segítése – fegyverekkel is – komoly vita nélkül történik, és noha Németország komolyan ki volt téve az orosz gáznak, különösebb gond nélkül túlélték az előző telet.

Ugyanakkor sok a konfliktus a koalíciós pártok között. Rengeteget vitáztak a családi pótlékot és a különböző, gyerekek után járó támogatásokat felváltó alapellátásról, az egész országra érvényes sebességkorlátozási szabályokról, az atomerőművek lekapcsolásáról, az e-üzemanyagokról, az ingatlanok fűtési rendszereiről és a migrációs hullám kezeléséről – és a sort még hosszan lehetne folytatni. Szakértők szerint a kormánykoalíció már régóta válságban van, az alkotmánybíróság államháztartást érintő döntése pedig a haláltusa végét is jelentheti.

Habeck még júniusban úgy nyilatkozott, ha a bíróság helyt ad az alkotmányjogi panasznak,

az nagyon súlyosan érintené Németország gazdaságpolitikáját, valószínűleg annyira, hogy nem élnénk túl.

Michele Tantussi / Getty Images Norbert Walter-Borjans és Saskia Esken, az SPD társvezetői, Olaf Scholz kancellár, Annalene Baerbock és Robert Habeck, a Zöldek társvezetői, Christian Lindner, az FDP vezetője, Volker Wissing, a liberálisok főtitkára, Lars Klingbeil, az SPD főtitkára és Michael Kellner, a Zöldek ügyvezető igazgatója 2021. november 24-én Berlinben, a koalíciós szerződés elfogadása után.

Választás, választók

A belső viták még menedzselhetők lehetnének, de a helyzetet nehezíti, hogy jövő nyáron európai parlamenti, szeptemberben Szászországban, Türingiában és Brandenburgban tartományi választást tartanak. A három keleti országrészben a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) vezet a felmérések alapján, noha a képletet átírhatja a szélsőbalos Linkéből kiváló, jövőre megalakuló Wagenknecht-párt.

A német köztévé, az ARD felkérésére készített DeutschlandTrend-felmérés eközben arra jutott, hogy a németek 41 százaléka előrehozott választást szeretne, a jelenlegi koalíció fennmaradását 2025-ig viszont csak 32 százalék szorgalmazza.

A pártok támogatottsága most így néz ki szövetségi szinten:

  • a vezető kormánypárt, az SPD 16 százalékon áll (ez 10 százalékpontos csökkenés a 2021-es választáshoz képest),
  • a Zöldek 14–15 százalékon állnak, ahogy két éve (csakhogy időközben voltak már körülbelül 10 százalékponttal népszerűbbek is),
  • a legkisebb kormánypártnál, az FDP-nél rezeg a léc, hogy megugranák-e az 5 százalékos küszöböt, noha 2021-ben még majdnem 12 százalékon végeztek.
  • Eközben a legnagyobb ellenzéki párt, a kereszténydemokrata CDU/CSU 24-ről 30 százalék környékére erősödött,
  • a szélsőjobbos AfD 10 százalékról több mint 20-ra,
  • a szélsőbalos Linke viszont kiesne a Bundestagból.

Vannak olyan elképzelések, hogy ha felbomlik a koalíció, Scholz a CDU/CSU-val alakít kormányt, de nem igazán látni, miért lenne jó a Németországban egyébként bevett megoldásnak számító nagykoalíció a kereszténydemokratáknak, akik egy előre hozott választást szinte biztosan megnyernének. Ők a jelenlegi felállás alapján inkább a kivárásra játszhatnak, és az AfD gyengülésére.

Az ugyanis – jelenleg még – alapvetés a német politikában, hogy szélsőjobboldali párttal demokratikus párt nem működik együtt. Vagyis amíg az AfD nem szerez többséget, addig nem kerülhet kormányra. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy egy erős AfD nagyban korlátozza a többi párt koalíciós lehetőségeit.

A közlekedésilámpa-koalíció felbomlása azért is kétséges, mert a Zöldek esetében alátámasztaná azokat a véleményeket, hogy képtelen a kormányzásra, ráadásul egyre távolabbinak látszik az a 2021-ben még reálisnak ígérkező forgatókönyv is, hogy a Zöldek a CDU/CSU-val kormányozzanak közösen. Az FDP-ről pedig már említettük, hogy esetükben az sem biztos, hogy újra bejutnának a Bundestagba, így aligha érdekük egy választás kikényszerítése.

A politikai bizonytalanság ugyanakkor kihat az exportkereslet gyengélkedésétől, a magas inflációtól és az Európai Központi Bank rekordmagas kamatától, valamint magas energiaáraktól szenvedő gazdaságra is. Ami nem csak német belügy, Európa gazdasága egy éve stagnál. Berlin, amely az EU költéseinek mintegy negyedét állja, ráadásul közölte az Európai Bizottsággal, hogy az ukránoknak szánt 50 milliárd eurós támogatást ugyan helyesli, de a szintén 50 milliárd eurós, a migráció kezelésére és egyéb célokra előirányzott kiadást már nem.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik