És mondd a hívő nőknek, hogy süssék le a tekintetüket, s ügyeljenek a szemérmükre, és ne mutassák a díszeiket, csupán azt, ami látható, és khimárjaikkal takarják el a látszódó testrészeiket
– a Koránból vett idézet jellemzően akkor kerül elő, amikor az iszlám hitet követő nők öltözködése a téma. A khimár az olyan kendőket jelöli, amikkel a nők eltakarhatják magukat, hozzájárulva az írás tanítása szerinti erkölcsösség megéléséhez.
A vallási mellett kulturális vagy akár politikai meggyőződésből a muszlim nők jelentős hányada rendszeresen visel valamilyen kendőt, a nyugati országok közül pedig leginkább a francia állam nézi ezt rossz szemmel. Franciaország életében meghatározó a szekularizmus, így az olyan állami beavatkozások sem idegenek ott, melyek célja a különböző egyházak és vallások jelentőségének letörése. Ebbe a sorba illeszkedik az is, hogy a hét elején döntés született arról: a francia állami iskolákban megtiltják az abaja viselését.
Laïcité
„A köztársaság iskolája erős értékek köré épült, a szekularizmus is ezek közé tartozik” – ecsetelte múlt vasárnap Gabriel Attal francia oktatási miniszter az interjúban, amelyben bejelentette, hogy az új tanévtől kezdve a tanulók nem viselhetnek abaját az állami iskolákban. A döntéshozók szerint erre azért volt szükség, mert az utóbbi időben egyre több panasz érkezett az oktatási intézményekből az iskolai szekularizmus megsértésével kapcsolatban.
Amikor belépünk egy osztályterembe, nem szabad, hogy a tanulók vallási hovatartozását már ránézésből meg tudjuk állapítani
– adott nyomatékot a szavainak Attal.
A francia szekularizmus (laïcité) története régre visszanyúlik. Már a 18. század végén, a forradalom idején megfogalmazódott a gondolat, hogy az addig domináns katolikus egyház hatalma megkérdőjelezhető, és azóta is jelen van a töretlen akarat az állam és az egyház elkülönítésére. Ma a szekularizmusra támogatói az egyenlőség és a befogadás zálogaként tekintenek a sokszínű francia társadalomban, az irányadó gondolata az, hogy csak a világi közszféra képes olyan környezetet teremteni, amiben a különböző vallási, kulturális és ideológiai hátterű emberek együtt élhetnek anélkül, hogy bármelyik csoport a többi fölé kerekedne.
A laïcité elvének megfelelően 2004 óta érvényben van egy törvény, ami tiltja, hogy a diákok olyan ruhát vagy szimbólumokat viseljenek az iskolában, melyek a vallási hovatartozás „feltűnő” megnyilvánulásainak minősülnek. Ide sorolták az iszlámhoz köthető fejkendőket, a zsidók kipáit, a keresztények keresztjeit és rózsafüzéreit is. A törvényt megalkotó Jacques Chirac kormányzata már akkor hangsúlyozta:
Nem a muszlim vallásúak kipécézéséről van tehát szó – igaz, 2010 óta érvényben van az országban a burkatilalomként elhíresült törvény is, ami tiltja az arcot eltakaró ruhadarabok viselését nyilvános helyeken, beleértve az utcákat, üzleteket és a tömegközlekedési eszközöket.
Az abaja betiltását viszont támadásként élik meg a muszlim közösségek, hiszen az elsöprő többségben az ő köreikhez tartozó nők mindennapi viselete. Kivált, hogy az abaja esetében nem vallási, hanem kulturális szimbólumról van szó. Éppen ez az, ami a legtöbbször megfogalmazódik a jogszabály kritikáiban: a szekularizmus jegyében törvénnyel korlátozzák egy alapvetően nem vallási hátterű ruhadarab viselését.
Az abaja a 2004-es jogszabályból kimaradt, ám Attal szavaiból kiderült, több oktatási szakszervezet a kormányhoz fordult, hogy hozzon egyértelműbb szabályokat a viselettel kapcsolatban, mivel vannak olyan tanárok, intézményvezetők, akik nem tudnak vagy nem akarnak éles határvonalat húzni a kulturális és a vallási jelentőségű ruhadarabak közé. Ezt támasztja alá, hogy a hivatalos statisztikák szerint az elmúlt évben havonta több száz jelentés érkezett az iskolákból, melyekben a szekularizmus megsértéséről számoltak be.
Ennek tükrében nem meglepő, hogy az adminisztrációs tisztviselőket tömörítő szakszervezetek egy emberként üdvözölték a ruhadarab betiltását. Érveik szerint sosem lett volna szabad egy ilyen súlyú ügyet az igazgatók eltérő értelmezéseire bízni, egységes szabályozásra lett volna szükség már rég. Elképzelhető, hogy ezzel Attal elődjének, Pap Ndiaye korábbi oktatási miniszternek is üzentek. Ő volt az, aki tavaly novemberben ugyan bátorította az intézményvezetőket, hogy ha gondolják, tiltsák be a viseletet még akkor is, ha hivatalosan nincs köze a valláshoz – az országos tiltást viszont megtagadta, mert nem akart
ruhahosszokról szóló végtelen katalógusokat kiadni, amiket aztán úgyis meg lehet majd támadni a bíróságon.
Vélemények jobbról és balról
Sokan viszont arra hivatkozva bírálják a mostani döntést, hogy a jogszabállyal feleslegesen bélyegezik meg a muszlimokat, akik közül valószínűleg többen hordják megszokásból vagy divatból a ruhadarabot, mintsem vallási meggyőződésből. Nagyjából ezen a véleményen vannak az ország baloldali politikai szereplői is, az ő kritikáik a muszlimok megkülönböztetése mellett kiterjednek a nők elnyomására is. A jobboldal viszont üdvözli a döntést, így a korábbi szélsőjobboldali elnökjelölt, Éric Zemmour is. Ő a hagyományos iskolai egyenruhák kötelezővé tételét szogalmazza, hogy ezzel ellehetetlenítsenek „mindenfajta muszlim provokációt”.
A Muszlim Hit Francia Tanácsa nevű szervezet viszont diszkriminációt lát az új törvényben.
Hacsak nem tiltják be az összes hosszú ruhát az iskolákban a diákoknak és a tanároknak a hitükre való tekintet nélkül, lehetetlen lesz abajákat célzó intézkedést hozni anélkül, hogy a diszkrimináció és az önkény csapdájába essünk
– szól a reakció. A szervezet közleményében hangsúlyozta, hogy az abaja nem vallási ruhanemű, hanem az arab kultúrához kötődik.
Hasonló oldalról közelítette meg a kérdést Cécile Duflot korábbi lakhatási miniszter is. Ő a korábban Twitter néven futó X-re posztolt egy képet egy földig érő zöld ruháról. Azt kérdezte követőitől, komolyan gondolja-e bárki, hogy ez a darab a szekularizmus elleni támadás megtestesülése. Érkezett is egy komment, miszerint egy ilyen ronda ruhát csak vallási meggyőződésből lehet felvenni – mire kiderült, hogy a szóban forgó darab egy Gucci.
Ça vous choque ça ? C’est une atteinte à la laïcité ? pic.twitter.com/qFLa6pWKnI
— Cécile Duflot (@CecileDuflot) August 27, 2023
A Párizs-Nanterre-i Egyetem professzora, Ismail Ferhat, akinek szakterülete a laïcité jelensége az oktatásban, azt hangsúlyozta, hogy a diákok gyakran szüleik akarata ellenére, saját elhatározásból viselnek abaját, a döntésükben pedig a legritkább esetben meghatározók vallási szempontok, ellentétben a közösségi média trendjeivel vagy közvetlen környezetük véleményével. Anne-Laure Zwilling, a CNRS (Franciaország Nemzeti Tudományos Kutatási Központja) vallásokra szakosodott antropológusa pedig azt mondta, az abajatilalom olyan, mintha „buldózerrel próbálnának leütni egy legyet”, az ő véleménye szerint legalábbis a most meghozott jogszabállyal felnagyítottak egy olyan konfliktust, ami csak keveseket érint az országban.
A diákok nevében Loubna Regui, a Franciaország Muszlim Diákjai nevű egyesület elnöke szólalt fel, igen erős megjegyzést küldve a kormány felé: „Az abaja köztudottan nem vallási ruha. Ez egy kulturális kérdés valójában, bár úgy tűnik, a kormány nem törődik ezekkel az információkkal, inkább csak betiltja [az abaját], ami azért érdekes, mert így
Afganisztán és Irán mellett Franciaország még az az ország, ahol jogszabály írja elő, hogy a nők mit viselhetnek, és mit nem.
Regui szerint a jogszabály eredendően rasszista, és a bevándorlókat célozza, amivel egyetértett Clementine Autain, az Engedetlen Franciaország (La France Insoumise) nevű baloldali párt politikusa is, aki szerint az abaja betiltása a muzulmánok megszállott elutasítását jelzi. A Twitteren közzétett üzenetében a politikus a divatrendőrséget emlegeti, ami újra lecsapni készül, egy szocialista képviselő, Jérôme Guedj szerint viszont ha a diákok az abaját úgy viselték, mint „hivalkodó vallási szimbólumot”, azzal törvényt sértettek.
Még tovább ment Olivier Veran, a kormány szóvivője, aki kijelentette, hogy az abaja „egyértelműen vallási jelkép”, viselése pedig felér egy hittérítési kísérlettel. Sophie Vénétitay pedagógus-szakszervezeti elnöknek ellenben nincsenek illúziói azzal kapcsolatban, hogy a kabinet a szekularitást szolgálva járt el, amikor betiltotta az abaját, szerinte ez egy politikai manőver Emanuel Macron részéről, amivel az államfő gesztust gyakorolt a jobboldalnak, majdani viszonzás reményében. Az új törvényben ő sem lát sok pozitívumot, ám úgy véli, veszélyei vannak a közoktatásra nézve: „Semmi sem lenne rosszabb, mint ha ezek a tanulók a provokáció vagy frusztráció miatt elfordulnának az állami iskoláktól, és felekezeti vagy magániskolákba mennének át”.
Ennek a veszélye valóban megvan, annak viszont egyelőre nincs jele, hogy eszkalálódna a helyzet. Ahhoz persze olyan extrém esetek is kellenek, mint ami például 2016-ban Nizzában történt, ahol a tengerparton, az egész strand szeme láttára intézkedett három rendőr egy muszlim nővel szemben, akit arra kényszerítettek, hogy vegye le a burkinit.
