A tankok segíthetnek Ukrajnának megvédeni magát, győzelmet aratni, és független nemzetként felülkerekedni
– reagált Jens Stoltenberg NATO-főtitkár arra, hogy legalább 105 harckocsival járulnak hozzá Ukrajna nyugati szövetségesei az Oroszország elleni honvédő háborúhoz.
Habár még hónapokba telhet, mire a tankok bevethetők lesznek a harctéren, sokan sorsfordító eseményként értékelik a világ legfejlettebb haditechnikáinak érkezését. Ugyanakkor az ukrán személyzetet még ki kell képezni az egymástól eltérő, nyugati technológiák használatára, ráadásul a harckocsik eljuttatása a konfliktuszónába is embert próbáló feladat lesz.
Addigra azonban Oroszország várhatóan elindítja a régóta várt, újabb nagyszabású offenzíváját, amelyről a múlt héten nyugati, orosz és ukrán hírszerzési forrásokra hivatkozva az Institute for the Study of War nevű amerikai kutatóintézet is hírt adott.
Kikből áll a tankkoalíció?
November végéig a NATO 36 milliárd dollár értékben szállított katonai felszerelést – egyebek mellett tüzérségi eszközöket, több mint 1,5 millió lőszert és nagy mozgékonyságú rakéta- és tüzérségi rendszereket (HIMARS) –, amelyek segítettek megfordítani a háború menetét, és azóta egyedül a Bahmut körbezárása szempontjából fontos, Szoledar bányavárost sikerült nagy veszteségek árán elfoglalniuk az oroszoknak. Viszont az euroatlanti szövetségesek – elsősorban Csehország és Lengyelország – eddig nem korszerű, nyugati tankokat, csak régi, raktáron levő szovjet T-72-eseket adtak Ukrajnának.
Az ukránoknak sok harckocsijuk van – a GFP 2023-as adatai szerint 1890 darab –, de ugyanúgy szovjet technológiát használnak, mint az oroszok. Ezen a téren nincs technológiai fölényük
– nyilatkozta lapunknak Dr. Szenes Zoltán, nyugalmazott vezérezredes, volt vezérkari főnök, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke.
A fordulatot két hete a britek bejelentése hozta el, akik közölték, hogy saját, Challenger 2 tankjaikból 14-et ajánlanak fel az ukrán haderőnek. Hozzájuk hasonlóan Lengyelország és a balti államok is elkötelezték magukat korszerű, német gyártmányú Leopard 2 harckocsik szállítására. Ehhez viszont Berlin engedélye szükséges. Általános nemzetközi szabály, hogy az eladott technikát csak a gyártó hozzájárulásával lehet egy harmadik félnek továbbadni, így Németország is vétójoggal rendelkezik a német harckocsik átadásával kapcsolatban. Lengyelország ekkor már nyilvánosságra hozta, hogy összesen 14 Leoparddal segítené az ukrán hadsereget, sőt Mateusz Morawiecki miniszterelnök egy ponton azt is kijelentette, hogy a németek jóváhagyása nélkül is készek átadni őket.
Erre azonban végül nem volt szükség, ugyanis január 25-én Németország belegyezett a német gyártmányú harckocsik átadásába, ráadásul azt is közölték, hogy a Bundeswehr a saját készleteiből is szállít 14-et az ukránoknak.
A valódi áttörést mégis a német vétó feloldása jelenti, amellyel több tucat euroatlanti ország előtt nyílt meg az út arra, hogy német tankokat adjon át: Portugália, Spanyolország, Hollandia, Norvégia, Finnország és Kanada pedig jelezte is, hogy élni fog a lehetőséggel.
Az első kanadai Leopard tank február elején már meg is érkezett Lengyelországba.
The first Canadian Leopard 2 main battle tank that we've donated to Ukraine has now arrived in Poland. Alongside our allies, we’ll soon be training the Armed Forces of Ukraine in the use of this equipment.
Canada will continue to #StandWithUkraine. 🇨🇦🇺🇦 pic.twitter.com/ylO6rQaJWb
— Anita Anand (@AnitaAnandMP) February 6, 2023
A Süddeutsche Zeitung értesülése szerint Olaf Scholz német kancellár egy kikötéssel mondott igent a tankok átadására: ha az amerikaiak is küldenek a sajátjaikból. Így a nyugati tankkoalíció még ezen a napon tovább bővült: Joe Biden amerikai elnök a németek után nem sokkal bejelentette, hogy az Egyesült Államok is tankokat küld Ukrajnába, méghozzá 31 Abrams harckocsit. Mindezt pár nappal azután, hogy több amerikai tisztviselő is amellett érvelt, hogy semmi értelme Abrams harckocsikat küldeni Ukrajnába, mert túl nehéz őket üzemeltetni és karbantartani. Biden azt is közölte, hogy az Egyesült Államok a tankok működéséhez szükséges felszerelést és a működtetéshez szükséges kiképzést is biztosítja.
Az Abramseken és Leopardokon túl Dánia – a berni adminisztráció jóváhagyása esetén – 20 darab svájci gyártmányú Piranha tankról, Franciaország pedig meg nem nevezett számú Leclerc-ről tervez lemondani az ukránok javára.
Mivel több más ország sem közölte, pontosan hány tankkal tervez hozzájárulni az ukránok harcához, a 105 harckocsi egyelőre csak a nyugati sajtó által becsült szám. Az ukrán hadsereg szerint 120-130-at fognak kapni.
Mi a tankok szerepe a modern harcászatban?
A háború elején felélénkült a vita a tankok fontosságáról, elsősorban az orosz hadsereg súlyos harckocsi veszteségei miatt. Míg a tankok óriási költséget és logisztikát igényelnek, addig a drónok, páncéltörők alkalmazása egyre egyszerűbb és olcsóbb.
Ezért is jelent nagy fordulatot a nyugati hatalmak elköteleződése: a tankok mindenek előtt a támadó harchoz nélkülözhetetlenek, így jól érzékelhető, hogy a háború előrehaladtával egyre inkább áthelyeződik a hangsúly az ukránok védekezéséről az elvesztett területek visszaszerzésre.
Szenes Zoltán emlékeztetett: a nyugati fegyverszállítmányok az ukránok igényeihez igazodva mindig lekövették a háború aktuális menetét. A nyugati hatalmak most egy újabb pszichológiai határt léptek át: az elejétől kezdve az volt a filozófia, hogy a védekezéshez biztosítanak haditechnikát, a harckocsi azonban klasszikus támadó fegyver.
Szenes Zoltán szerint
a tankok jelentősége nem változott. A modern hadviselésben a tank továbbra is központi eleme az összfegyvernemi harcnak. Aköré épül minden.
Mint mondta, a tank nélkülözhetetlen a területfoglaláshoz, miután rendkívül mozgékony, nagyon erős, támadóképes, hiszen harckocsiágyúval, gépfegyverekkel, páncéltörő és légvédelmi rakétákkal van/lehet ellátva, illetve erős páncélvédettsége van, ami lehetővé teszi, hogy áttörje az ellenség védelmi vonalait. „A drónnal lehet pusztítani, de nem lehet vele területet foglalni” – szögezte le Szenes.
Lesz elegendő harckocsi az ukrán áttöréshez?
Valerij Zaluzsnij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka tavaly decemberben beszélt arról, hogy legalább 300 nyugati tank és 600 páncélozott szállító harcjármű tudná érdemben befolyásolni a háború menetét. Ehhez a jelenlegi felajánlás háromszorosára volna szükség.
Eközben az európai hadseregek legalább kétezer Leopard 2 tankkal és több száz más típusú nyugati harckocsival rendelkeznek, ahogy az oroszok is – elméletben – több ezer harckocsit tudnak még bevetni. Ezzel együtt Moszkva veszteségei brutálisak:
Ráadásul ez csak az, amit fényképpel lehet igazolni. A holland ORYX csoport, amely az ukrajnai háború haditechnikai veszteségeiről gyűjt fényképes adatokat, eddig 1603 elvesztett orosz harckocsiról adott jelentést, ez a háború előtti, 3300 járművet számláló aktív állomány 50 százaléka. Az oroszok nagyjából ezerötszáz tankot még mindig bevethetnek az ukrajnai fronton, hozzátéve, hogy ebből a Dél-Amerika méretű föderáció védelmét is biztosítani kell. A GFP adatai szerint összesen 8168 harckocsija maradt az orosz hadseregnek, azonban ezek többsége nem képezi az aktív állomány részét. Az évtizedekig rendszeres karbantartás nélkül, a szabad ég alatt tárolt tankok nagy részéről nem tudni, hogy egyáltalán reaktiválható-e.
Az ukránok május végén jelentették először, hogy a járműveszteségekre reagáló oroszok T-62-es tankokat küldtek a harctérre, amiket először 1961-ben állítottak harcba a szovjetek, így elképzelhető, hogy kisebb számú, fejlett nyugati harckocsi is nyomasztó fölényt alakíthat ki (aligha érdemes csodát várni a misztikus orosz T-14-es Armata tankoktól).
Szenes úgy látja, a nyugati harckocsikból jelenleg egy dandárnyi erőt tudnak felállítani, miközben egy hadosztálynyi (jellemzően négy dandárból álló) erőre lenne szükségük ahhoz, hogy egy olyan mélységet, áttörést tudjanak elérni, amely harcászati szempontból lényeges, és amelynek valamilyen politikai következménye lehet.
Amennyiben keleti irányba terveznek támadni, ott ugyanolyan mélyen lépcsőzött, műszakilag kiépített, föld alá telepített védelmi infrastrukturális rendszerrel találják szemben magukat, mint amilyenekkel az oroszok küzdenek például Bahmutnál. A kelet-ukrajnai háború óta eltelt nyolc év során az oroszbarát szeparatista erők is folyamatosan építik ki a védelmi állásaikat, csakúgy, mint az ukránok.
Van azonban egy déli támadási irány is. Zaporizzsja megyében a háborút megelőző nyolc évben nem voltak ilyen típusú műszaki erődítések – hozzátéve, hogy műholdfelvételekből lehet látni, hogy az oroszok itt is elkezdték kiépíteni a védelmet –, így Szenes szerint támadási szempontból az ukránok könnyebben tudnának a déli fronton harci sikereket elérni.
Szenes megjegyzi: a technika önmagában kevés, ugyanis fel kell építeni a harckocsi köré a támadó csoportosítást. A támadó éknek tüzérségi támogatásra, légvédelemre, harcbiztosításra és logisztikai ellátásra van szüksége, hogy a mögöttes területet pusztítva mélységben tudjanak támadni, a második lépcső pedig a sikerek továbbfejlesztése miatt nélkülözhetetlen.
Az eredményességhez az ukránoknak a váratlanságra is szükségük lesz, hasonlóan a szeptember eleji ellentámadáshoz Harkiv megyében. Az oroszok is építik a védelmet, megemelték a hadsereg létszámát másfél millióra, egyre több a tartalékos, ráadásul minden új, technikai eszközt bedobnak, köztük a nagy tűzerejű, harckocsi támogató Terminátorokat.
Lesz elegendő lőszer a fegyverekhez?
A technológiai fölény azonban hamar szertefoszlik, ha nem sikerül az ukránoknak elegendő lőszert biztosítani az eszközökhöz. A lőszerhiány a háború eleje óta megkeseríti az ukránok életét: a szovjet időből származó harckocsikhoz és egyéb harcászati eszközökhöz egyre karcsúbb tartalékok állnak rendelkezésre. A zsákmányolt orosz harckocsik nélkülözhetetlen segítséget jelentettek, de a pótalkatrészek beszerzése ezzel együtt is problémás.
Az új tankok elméletben megoldást kínálhatnak a lőszerkérdésre. A nyugati gyártmányú harckocsik a NATO-készletekkel kompatibilis lőszereket használnak, a feltöltésük mégis akadályba ütközhet.
Aligha meglepő a Pentagon közelmúltbeli bejelentése, miszerint hatszorosára növelik a nehéz tüzérségi lövedékek gyártását, hogy kielégítsék az ukrajnai igényeket.
Szenes emlékeztet: a lőszerellátás mindkét oldalon probléma. Az oroszok Fehéroroszországból, Észak-Koreából kaptak lőszereket, míg az amerikaiak Dél-Koreából és Izraelből szállítanak.
A Google műholdas tűztérképén jól látható, hogy júliustól kezdve hétről hétre csökken az orosz tűzcsapások száma, gyengül a tüzérségi támogatás, gyengül az ellátás. Nem tudják közel vinni a lőszerellátópontokat a fronthoz.
A nagy távolságok miatt az orosz logisztikai rendszer úgy épül fel, hogy a harcászati mélységbe, a harcvonalhoz közelre telepítik a lőszer-, üzemanyag- és ellátóraktárakat, és kirakodó állomásokat alakítanak ki a vasúti csomópontok környékén. A szállítójárművek ide jönnek vissza az utánpótlásért. Ezeket a lőszerellátópontokat támadták a HIMARS-ok, emiatt a lőszerellátási rendszert mélyebbre kellett visszavinni. Ez azonban növeli a gépkocsiszállítás távolságát, így ha akarnak, sem tudnak annyi lőszert biztosítani a tüzelőállásoknak és a végrehajtó csapatoknak, mint kellene” – magyarázza Szenes. Így amennyiben elhúzódó, tartós háborúvá alakul a konfliktus, és kimerülnek az erők, a jövőben kisebb-nagyobb hadműveleti szünetekre lehet számítani.
Tudják-e használni az ukránok a nyugati haditechnikát?
Az ukrán hadseregnek kiképzésre van szüksége ahhoz, hogy használni tudja az országba áramló nyugati harci-technikai eszközöket. A londoni ukrán nagykövet két hete közölte, hogy a brit kiképzőtáborok már a napokban megkezdik az ukránok betanítását a Challenger harckocsik használatára.
A legnagyobb kihívást azonban az amerikai Abrams tankok működtetése jelenti. A Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete (IISS) szerint a szovjet érában edződött ukrán hadsereg számára a szintén dízellel működő, mechanikailag kevésbé összetett német Leopardok használatát könnyebb lesz megtanulni, mint az Abrams harckocsikét. A német harckocsik működtetéséhez szükséges alapszintű szaktudás szerintük mindössze három-négy hét alatt elsajátítható. Az amerikai harckocsik csak hónapok múltán érnek ukrán földre, ennek ellenére Németországban a személyzet kiképzése rövidesen kezdetét veszi.
Az Abrams M1A2 amerikai harckocsik gázturbina-meghajtásúak, komplikált rendszerének megértésén túl az ellátásuk és karbantartásuk is komoly kihívás. Amerikai tisztviselők közölték, hogy ehhez egy szilárd ellátási lánc kiépítésére lesz szükség, hogy a tankok megkapják az üzemanyagot (kerozint), az alkatrészeket és minden további segítséget, amelyre a fronton szükség lehet. Probléma továbbá, hogy az Abramsek rendkívül nagy fogyasztású járművek: az ukrajnai sáros terepen az üzemanyag-felhasználás 208 liter is lehet óránként (hozzátéve, hogy a harckocsiba épített turbinamotort kis túlzással bármilyen szénhidrogén tartalmú folyadékkal lehet etetni).
Szenes megjegyzi, a Magyar Honvédségnél nagyjából nyolc hónap, egy év mire a Leopard 2A4 használatára a felkészítés lezajlik.
Az igazi nehézség a több, különböző típusú tankalegység összfegyvernemi alkalmazása: az együttműködést, az egymás támogatását, a gyalogsági harcjárművek hadrendbe való beillesztését, a tüzérségi támogatás megszervezését, a jármű sérülése esetén a harcmezőről történő kiürítését, a támadó harc logisztikai biztosítását kivitelezni lényegesen nagyobb kihívás, mint egy önálló eszköz kezelését megtanulni.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a mozgósítás felső határán járó ukrán haderőnek az időigényes felkészítés alatt ki kell venni a rendszerből legalább az alegység- és egység szintű parancsnoki állományát, hacsak nem teljesen tartalék erőkkel próbálják a támadást végrehajtani.
Ez egy komoly kihívás, de másképp nincs esélyük. Ahhoz, hogy területeket foglaljanak vissza, támadniuk kell. A támadáshoz pedig szükség van olyan modern technológiára, amely esélyt ad az egyre inkább mély lépcsőben védekező orosz erők és védelmi szakaszok áttörésére
– vélekedett Szenes.
Hogy jutnak el a tankok Ukrajnába?
Az 50, 60, 70 tonnás monstrumok bejuttatása az országba komoly kihívás, hiszen Oroszország könnyen célba veheti azt az infrastruktúrát (utakat, vasútvonalakat, állomáshelyeket), melyen a nyugati szállítmányok eljuthatnak a frontvonalra. A szakértők és tisztviselők szerint lopakodó konvojokkal próbálják álcázva becsempészni a fegyverszállítmányokat az országba, nagyrészt lengyelországi, szlovákiai és németországi csomópontokon keresztül (mint ismert, a magyar kormány korábban megtiltotta, hogy Ukrajnának szánt fegyvereket közvetlenül Magyarország területéről vigyék az országba, de az áthaladást a NATO-kötelezettségeknek megfelelően engedélyezte).
A legtöbb fegyver vasúti kocsikon vagy gépjármű vontatású trélereken érkezik Ukrajnába. A szakértők szerint a vasút általában a leggyorsabb és legbiztonságosabb módja a fegyverek szállításának, hiszen a platós teherautók hosszú konvojai könnyen magukra vonják az oroszok figyelmét.
Szenes megjegyzi, hogy az oroszok nem tudják a komplett infrastruktúrahálózatot nyomon követni, így nem is képesek mindenre csapást mérni. Hozzáteszi: a közelmúltban egy orosz cég „vérdíjat” tűzött ki a nyugati haditechnikákra, így komoly jutalomra számíthatnak azok az orosz katonák, akiknek sikerül hatástalanítani azokat.
