Nem tudott ellátogatni a lengyelországi úgynevezett LMBT-mentes zónák egyikébe, panaszkodott március elején a lengyel hatóságokra a francia európai ügyekért felelős államtitkár, Clément Beaune. A francia politikus szerint a lengyel hatóságok csak formálisan hivatkoztak az egészségügyi helyzetre, valójában választás elé állították: ha meglátogatja az egyik ilyen területet, pontosabban önkormányzatot, lemondhat a kormányoldallal való hivatalos tárgyalásokról. Az ügy uniós szintű leágazása, hogy az Európai Parlament ezzel gyakorlatilag párhuzamosan az LMBTIQ-szabadság zónájának nyilvánította az EU-t. Mindenesetre Beaune úgy döntött, inkább a hivatalos tárgyalásokat választja. Persze ki tudja, hogy ténylegesen mi hangzott el zárt ajtók mögött a lengyelek részéről, egy azonban biztos: a francia kormány EU-s ügyekért felelős tagja „beleállt” a konfliktusba.
Számára a melegjogok dolga tagadhatatlanul személyes ügy. Ahogy 2020-ban kilépett az elnöki árnyékból, hogy az Élysée tanácsadójából Európa-ügyi államtitkárrá váljon, úgy lépett ki a nyilvánosság elé melegként is. Nem sokkal kinevezése után coming outolt a Têtu nevű melegmagazinban. Ekkor ígérte meg, hogy tiszteletét teszi Lengyelország vitatott LMBT-zónáiban. Ez a személyes elköteleződés is magyarázhatja, hogy Emmanuel Macron elnök Európa-ügyi „magyar hangja” miért vállal ebben a kérdésben több konfliktust, mint elődei; noha az említett Têtu-interjúban kijelentette, sértőnek találná az állítást, hogy magáért harcol. Annyiban tényleg elégtelen a tevékenységét a személyes érintettség alapján elemezni, hogy az államtitkár más ügyekben is igen kemény, hangos és konfliktust vállaló személyiségnek bizonyult – ideértve a koronavírus elleni vakcináció ügyét is, amelyben például látványosan kiáll az európai egység és a közös beszerzés fenntartása mellett, miközben az orosz kormányt azzal vádolja, hogy a Szputnyik V-t propagandaeszközként használja a nemzetközi színtéren.
Hangja, aktivitása és politikai önbizalma abból is származhat, hogy tipikus, öntudatos francia elitproduktum. Beaune a Sciences Po politikatudodmányi iskola végzőse, majd a biztos közigazgatási-politikai karriert ígérő ENA hallgatója volt, közben megjárta Bruges-t (College of Europe). A Szocialista Párt körüli korai mozgolódása, a Hollande-kampányban való részvétele éppen annyira magyarázza, hogy hogy lehetett néhány évvel a végzése után Jean-Marc Ayrault miniszterelnök tanácsadója, mint a magas pozíciókra predesztináló elitképzettsége.
A miniszterelnöktől az útja az akkor gazdasági miniszter Emmanuel Macron kabinetjébe vezetett, akit – egy kisebb kitérő után – követett az Élysée-palotába. Háttéremberként kulcsszerepet vállalt a Macron uniós vízióját felrajzoló Sorbonne-program összerakásában, de – ambíciói ellenére – az elnök nem mellette döntött a komolyabb kinevezések és politikai jelölések alkalmával. Nem lett biztos, EP-képviselő, államtitkár, miniszter. Egészen 2020 nyaráig, amikor a Castex-kormány hivatalba lépésekor Macron Európa-ügyi államtitkárrá nevezte ki. A Clément Beaune korábbi ambícióiról és kudarcairól is tudósító Politico szerint egyébként az államtitkár látványos Twitter-aktivitása és kemény megszólalásai jó néhány szemöldököt felvonódásra késztetnek a nemzetközi partnerek között, de a francia kormányzaton belül is. Elvégre „csak” egy államtitkár, mégis sokszor jobban látszik, mint más miniszterek. És valóban: jobban „átjön”, mint maga a külügyi és európai ügyekért felelős miniszter, Jean-Yves Le Drian. Az viszont tagadhatatlan, hogy a nagyobb expozíció ellenére kevés hibát követ el, jóval kevesebbet, mint például anno Nathalie Loiseau (aki azóta az Európai Parlamentbe és az ottani macronista frakcióba távozott); ellenben karakteresebb is, mint közvetlen elődje, a ma már a közszolgálati reformért felelős Amélie de Montchalin.
A portfólió, amelyet visz, kulcsfontosságú az elnök 2022-es újraválasztási kampánya – és történelmi hagyatéka – szempontjából. A feladat abszolút bizalmi. Az Európai Unió az elnökök számára hagyományosan „fenntartott terület”, ráadásul az uniós politika egyfajta sikerágazat Macron esetében: a mandátuma felénél a megkérdezettek 56 százaléka gondolta azt, hogy pozitív a mérlege az uniós politikában, ez a terület kapta a legjobb értékelést, ezt követte a terrorizmus elleni fellépés és Franciaország külföldi imázsa. A köztársasági elnöknek minden oka megvan tehát jól kommunikáló bizalmi emberét uniós kulcspozícióba pakolni, és a 2022-es választás közeledtével egyre fontosabb lesz, hogy az államtitkár kommunikációja tökéletesen fedje a főnök gondolkodását, vagy ügyesen kiegészítse azt, és
Így Clément Beaune minden bizonnyal az elnök tudtával és jóváhagyásával publikálta az Európa a Covid után című cikkét is, amelyben kifejtette, hogy Európa hatalma miként kellene, hogy kinézzen a járvány után (az európai hatalom és szuverenitás visszatérő Macron-téma), és rögzítette Emmanuel Macron Európa-politikájának három fontos aspektusát. Egyrészt, hogy a középpontja Németország, ahol tudatosan építi a kapcsolatokat, másrészt arra az elvre épít, hogy mindenkivel beszélni kell, harmadrészt pedig kiemelendő az európai intézmények 2019-es megújítása az EP-választás után, amiben a francia elnök ismert, fontos szerepet játszott (bár korántsem akkorát, mint szeretett volna, hiszen a centrista frakció nem nőtt kiugróan az Európai Parlamentben, és a hibákat elkövető Nathalie Loiseau is gyorsan eljátszotta a frakcióvezetői poszt megszerzésének esélyét).
Clément Beaune jelentősége és befolyása a következő hónapokban csak nőni fog. 2022 elején indul otthon az elnökválasztásai nagyüzem, Macront pedig részben a külpolitikai és uniós teljesítménye alapján mérik majd meg a választók, mint minden újraválasztásra készülő elnököt. Minden kampányban, a most következő franciában is, mindig jól jön az érdes hang, szükség esetén a konfliktusok kifeszítése is, erre Beaune tökéletesen alkalmasnak tűnik. Lásd a lengyelországi látogatás ügyét, ami akár a francia baloldali-liberális szavazók egy részének szóló üzenetként is értelmezhető, akik eddig nem érezhették magukat túlságosan elkényeztetve Macron elnök által. Ez a baloldali elégedetlenség egyre több problémát okoz az elnök újraválasztásán dolgozóknak a közvélemény-kutatásokban, és azokon túl is. Beaune kemény stílusa ebből a szempontból akár hasznos is lehet.
Az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét 2022 első félévében Franciaország fogja betölteni, a felkészülést már megkezdték. A francia elnökség pedig 2022. január 19-én tartja talán az első belpolitikailag is fontos eseményét. Ekkor Macron beszédet mond az Európai Parlamentben, és élőben vitázik majd a képviselőkkel, köztük hazai politikai ellenfeleivel. A francia sajtóban már most olvasni arról, hogy mennyire készül erre a kampánycsapat, és ebben az üzenetükben nincs okunk kételkedni. A vita és az egész eseménysorozat politikai előkészítésében és lebonyolításában, s áttételesen a francia elnök újraválasztási kampányában éppen ezért kulcsszerepe lesz Clément Beaune-nak. Ezúttal nem technikai és háttéremberi, hanem politikusi szerepe. Részben neki kell majd tolmácsolni, hogy Macron mit ígért Európa kapcsán, abból eddig mit teljesített, s mi mást ígér, ha újabb öt évre bizalmat kap a francia választóktól. Közben akár ezen és a tanácsi elnökség sikerén is múlhat a főnöke politikai jövője. És ezzel együtt a sajátja.
