Nagyvilág útitárs

Ilyen az, amikor egy város lakói visszaveszik a Dunát

Bécs lakói szoros kapcsolatban vannak a folyójukkal, köszönhetően egy szerencsésen alakuló árvízvédelmi beruházásnak is. A folyóparti építkezés tabu, a zöldövezeteket „seriffként” védik a Dunánál. Egy új városrész építése mégis veszélybe sodorta Európa egyetlen fővárosi nemzeti parkját.  

Gondolják el, hogy egy olyan fővárosban élnek, amin keresztülfolyik hosszan egy folyó, és nem kell autópályákon, szalagkorlátokon átvágni azért, hogy le lehessen ülni egy betonteknő szélére a vízparton, hanem nádasok, fák, gyep és föveny választják el a bicikliutakat a víztől. Nem hangzik rosszul, ugye?

Nem véletlenül rajzik ki Budapesten is sok ember a Római-partra vagy a Kopaszi-gátra, ha jó az idő. És nem véletlenül téma már hosszú évek óta, hogy mit kellene kezdeni a rakpartokkal, hogy a városlakók visszakapják a Dunát.

Bécsben viszont az a helyzet, amit a cikk elején írtam: az egyetlen európai fővárosról van szó, aminek a területén van egy nemzeti park. De a bécsiek kedvenc Duna-parti helye mégsem ez, hanem egy mesterséges sziget, amit pedig csak azért építettek, hogy ne öntse el időről időre az árvíz a várost.

Bécs a Duna jobb partján épült, a bal parton sokkal később kezdtek építkezni. Ez a bécsiek szerencséje a budapestiekkel szemben: mivel a magyar fővárosban a belvárost átszeli a folyó, ezért egy hasonló sziget építése elképzelhetetlen. Hogy mégis hogyan lehetne Budapestet az adottságainak megfelelően összekapcsolni a Dunával, arról majd egy másik cikkben lesz szó. Ugyanis gondolkodnak ezen a városházán, ahol Bécset mintavárosnak tekintik ebből a szempontból is.

Fotó: Andreas Lepsi /APA-PictureDesk /AFP

Tízezer évig biztos jó lesz

1954-ben akkora árvíz pusztított Bécsben, amekkora ritkán szokott. A romba dőlt épületeket és az otthontalanná vált tömegeket látva a városvezetés számára világos volt, valamit tenni kell, hogy a medréből kilépő folyó ne döntsön romba újra és újra teljes városrészeket. Különösen frusztráló volt ez a pusztítás a világháború utáni újjáépítés közepén.

Az árvízvédelmi munkára csak a hatvanas évek végére gyűlt össze a pénz, de akkor nem aprózták el: a város építtetett egy 21 kilométer hosszú, 390 hektár területű mesterséges szigetet és egy csatornát, ezek a gátrendszerrel együtt már képesek voltak megvédeni a várost. Így született meg a Duna-sziget és az Új-Duna.

A tervezéskor figyelembe vették a legrosszabb forgatókönyvet. Úgy építették meg a Duna-szigetet, hogy ha a történelem során mért legmagasabb dunai árvíz ismétlődne meg, akkor se kerüljön víz alá

– mesélte Thomas Kozuh-Schneeberger, aki a bécsi önkormányzat vízügyi osztályának csoportvezetőjeként a szigetért felel.

Ez a legrosszabb forgatókönyv az 1501-es katasztrofális árvíz volt: állítólag ilyen minden tízezer évben egyszer történik a Dunán.

Az 1972 és 1988 között felépített rendszer 2013-ban bizonyított igazán, amikor az ‘54-esnél nagyobb árvíz vonult le a folyón: a hatása viszont a töredéke volt a hatvan évvel korábbinak, mindössze part menti területek kerültek éppen csak víz alá, a korábbi katasztrófának nyoma sem volt.

Nem egy Margitsziget

„Gyerekkoromban ez csak egy mező volt néhány focikapuval meg büfébódéval. De amikor a város látta, hogy az emberek mindenféle infrastruktúra nélkül is használják, hogy pihenjenek a Dunánál, akkor kitalálták, hogy szabadidőparkká alakítják azt, ami amúgy árvízvédelmi rendszernek épült” – magyarázta Kozuh-Schneeberger, aki végigélte a Duna-sziget fejlődését.

Fotó: VOTAVA /IMAGNO /APA-PictureDesk /AFP

A hosszú, keskeny szigetre utakat, sétányokat terveztek, stégeket építettek a pecásoknak és a strandolóknak, grillező helyeket a sütögetőknek, játszótereket a gyerekeknek, majd jöttek a skate parkok, a wifi hotspotok, és minden, amire igény van és hasznosnak látják.

Az egyik legújabb „fejlesztés”, hogy vettek egy birkanyájat fűnyírók helyett.

A Duna-sziget nem Margitsziget: csak a közepén van néhány száz méternyi rendezett park, a két végét természetközelinek hagyták meg: semmi építmény, büfé, csak az utak, amiket biciklisek, futók, görkorisok használnak, illetve szabadstrandok. A városban összesen körülbelül 60 kilométernyi partszakasz működik strandként, ebből 42 kilométer az Új-Duna két partján, aminek a vize különösen tiszta, a természetes szűrőként funkcionáló felhalmozott murvának köszönhetően.

Egészen olyan a Duna-szigeten lenni, mintha messze lenne mindenféle városi civilizáció, pedig ez egy főváros majdnem kellős közepe.

Kétmillió bécsi vigyáz seriffként a szigetre: ide nem épülhet semmilyen épület, nincsenek elkerített részek, golfklub. A Duna-szigetet minden bécsi a magáénak érzi, és a körme szakadtáig vigyáz rá

– mondta „a sziget főnöke”, aminek fényében a Hajógyári-szigeti tüntetés szerénynek hat.

Igaz, a bécsi Duna-sziget jóval népszerűbb is, mint a Hajógyári: napos vasárnapokon előfordul, hogy 100 ezernél is többen mennek a szigetre. Ez nem is egy nagy túra, mert egyrészt három metró áll meg a szigeten, és biciklivel is csak 15-20 perc odajutni a belvárosból. A szigetet pedig nem kevesebb, mint 15 híddal kötötték össze a szárazfölddel, így tényleg bárhonnan könnyedén elérhető.

Az egyetlen fővárosi nemzeti park

Távolabb a centrumtól, de még mindig Bécs része a Donau-Auen Nemzeti Park kezdete, ami egy egészen Pozsonyig tartó ártéri erdő. A park körülbelül annyi idő alatt érhető el Bécs belvárosából, mint a Római-part Budapesten, de még az odafelé vezető úton is alig-alig épültek éttermek, kocsmák, büfék. Egyedül a Duna-sziget középső részénél vannak ilyesmik az Új-Dunán: ide koncentráltak minden vendéglátóhelyet, a Duna többi részéhez annyiban nyúltak csak hozzá, hogy a bécsiek könnyebben juthassanak el a folyójukhoz.

Fotó: Harald Schneider / APA-PictureDesk /APA-PictureDesk /AFP

Az 1996-ban alapított nemzeti parknak azonban mégis az építkezések miatt vannak problémái. Ugyanis a határában épült Bécs legújabb negyede Seestadt, ami a tervek szerint 20-25 ezer embernek lesz az otthona.

Egyre több a látogató, és ennyi embert már nehezen bír el a nemzeti park

– mondta Alexander Faltejsek, a Lobaui Erdészet vezetője, aki még egyetemistaként kezdett dolgozni Donau-Auenben az alapítás évében.

Évente körülbelül 600 ezer látogatója van a nemzeti parknak, de a Bécs környéki forgalma a Seestadt épülése óta a többszörösére nőtt, mert az új városrész mindössze öt percre van onnan. Faltejsek elmondása szerint ez nemcsak több konfliktussal jár – biciklisek és túrázók, kutyások és nem kutyások között, és hasonlók –, hanem az állatvilág is megérzi. Van olyan terület, amit már el is hagytak a gímszarvasok, mert az élőhelyükön túl nagy lett a mozgás.

Ez ellen úgy próbál védekezni az önkormányzat, hogy Seestadt környékén erdőtelepítésbe kezdtek, szabadidős parkokat alakítottak ki, de még így is vonzóbb maradt a nemzeti park, ami komoly fejtörést okoz Faltejsekéknek. Ebből is látszik, hogy milyen jelentős kihívást jelent az urbanizáció, mert hiába az önkormányzati akarat és a bécsiek ragaszkodása a zöldhöz, a város növekedése még ott is súlyos gondot jelent, ahol egyébként a terület fele zöldövezet.

Kiemelt kép: Getty Images

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.