Nagyvilág

Sötét fordulatot vett az év legnagyobb ellenállása

Vasárnap éjjel durva erőszakba fordult a hét hete tartó, eddig zömében békésen zajló több százezres tüntetéshullám legújabb megmozdulása, amikor maszkos férfiak tömegesen támadtak rá demonstrálókra Hongkong egyik vasútállomásán. Helyszíni beszámolók szerint a tüntetők már hazafelé indultak, amikor szinte a semmiből lerohanták őket botokkal és vascsövekkel. A támadók csak a fekete pólós emberekre utaztak, ezt a színt viselte ugyanis a legtöbb tüntető aznap este is.

Gwyneth Ho újságíró a helyszínen tartózkodott és élőben közvetítette az eseményeket, amikor elkezdték ütlegelni.

Egyelőre nem tudni pontosan, ki szervezte meg a támadást, de a gyanú szerint egy bűnszervezet tagjai lehettek az elkövetők. Az eset azért is aggasztó, mert a rendőrség több mint egy óra alatt ért ki a vasútállomáshoz, és addigra a támadók rég eltűntek. Pedig Hongkongban a legmagasabb az egy főre jutó rendőrök száma.

Az incidenst követően az egyenruhások csak annyit közöltek, hogy egyelőre nem tartóztattak le senkit, de nyomozást indítottak. Sokan azzal vádolják a hatóságokat, hogy szándékosan hagyták randalírozni az elkövetőket. Összesen 45 embert kellett kórházba szállítani, közülük egynek életveszélyes, ötnek súlyos az állapota.

Azzal, hogy az eddig jobbára békésen zajló tüntetéssorozat erőszakos fordulatot vett, megjósolhatatlanná vált a kimenetele is. De ahhoz, hogy megértsük a történet lényegét, vissza kell ugrani az időben.

Egy ország, két rendszer

A britek az ópiumháború idején 1841-ben elfoglalták Hongkong-szigetet, majd miután Kína a második ópiumháborút is elveszítette, a Kaulung-félsziget és a Kővágók-sziget is brit fennhatóság alá került, majd 1898-ban a Brit Birodalom 99 évre bérbe vette Lantau szigetét és az attól északra lévő kisebb szigeteket. Hongkong tehát összességében 150 évig a brit birodalom része volt, ez idő alatt fontos kikötővárossá nőtte ki magát, az 1950-es években pedig jelentős gyártási központtá vált. A terület rendkívül népszerű lett a menekültek és a disszidensek között, akiket elüldöztek Kínából.

Az 1980-as években, amikor közeledett a 99 éves kölcsönszerződés lejárta, Nagy-Britannia és Kína tárgyalóasztalhoz ült Hongkong jövőjét illetően. A kommunista kínai kormány vissza akarta kapni a várost, 1984-ben pedig megszületett a megállapodás, hogy 1997-ben Hongkong visszakerül Kínához az úgynevezett „egy ország, két rendszer” elvén, amit ötven évre rögzítettek. Ez annyit tesz, hogy Hongkong Kína részét képezi, de megtarthatja autonómiáját a külügyi és honvédelmi ügyeket leszámítva. Ennek köszönhetően a több mint 7 milliós lakosságú Hongkongnak saját jogrendszere van, a gyülekezési- és szólásszabadságot biztosítják. Például Hongkongban az emberek megemlékezhetnek az 1989-es Tienanmen téri vérengzésre, amikor a kínai hadsereg tüzet nyitott fegyvertelen tüntetőkre.

Ugyanakkor aktivisták szerint a közelmúltban több demokráciapárti jogalkotót is eltávolítottak posztjáról, egyre nagyobb a nyomás a művészeken és az újságírókon. Arra pedig nincs garancia, hogy 2047 után is megmarad az egy ország, két rendszer elve. Sőt.

Bár a hongkongiak túlnyomó többsége kínai származású, a legtöbben nem tekintik magukat kínainak: egy friss tanulmány szerint a Hongkongban élők mindössze 11 százaléka mondaná magát annak, 71 százalék pedig nem büszke kínai felmenőire.

A törvénytervezet, ami kiverte a biztosítékot

Kína növekvő befolyását egyre inkább érezni lehetett az utóbbi időben, de a helyieknél akkor szakadt el a cérna, amikor a városállam kiadatási törvényt hozott volna annak érdekében, hogy a gyilkossággal és nemi erőszakkal gyanúsított bűnözők tárgyalását Kínában folytathassák le, ahol a vádlottak 99 százalékát elítélik. A hongkongi kormány azzal érvelt, hogy bezárják a kiskapukat és a város nem lesz többé biztonságos menedék a bűnelkövetőknek.

A javaslatot azután vették elő, hogy egy 19 éves hongkongi férfi állítólag megölte a 20 éves terhes barátnőjét, amikor Tajvanon nyaraltak még tavaly februárban. A férfi hazamenekült, és a tajvani hatóságok hiába kérték a kiadatását, mivel ilyen megállapodás nincs a két ország között.

Fotó: Laurel Chor / AFP

A tervezetben az állt, hogy minden kiadatási kérelmet egyesével bírál el Hongkong, és a város bíróságainak döntő szava lesz abban, hogy kit adnak ki és kit nem. A kormány próbálta meggyőzni a népet, hogy tényleg csak azokat adják ki, akik súlyos bűncselekményt követtek el, és legkevesebb hét év börtön vár rájuk. Csakhogy ezt nem hitte el senki.

Az emberek attól féltek, hogy a jövőben bárkit önkényesen fogva tarthatnak Kínában. Szerintük az aktivisták, az emberi jogi szervezetek, az újságírók és a szociális munkások sem lettek volna biztonságban.

Egy hongkongi könyvárust például 2015-ben azért tartóztattak le Kínában, mert a rezsim vezetőiről kritikus hangnemben írt műveket árult. Azzal vádolták, hogy illegálisan üzemeltet könyvesboltot.

Vérszemet kaptak a tüntetők

Carrie Lam hongkongi kormányzó június 18-án a sorozatos tüntetésekre reagálva bejelentette, hogy a törvénytervezet „halott”, nem kívánják elfogadni. Ám a tüntetőknek ez nem volt elég, mert a javaslatot hivatalosan azóta sem vonták vissza, és most már Lam lemondását valamint demokratikus reformokat követelnek a kormánytól.

A nép követelései tehát kibővültek, a tüntetések pedig egyre erőszakosabbá váltak. Péntek éjjel a rendőrség megszállt egy feltételezett bombagyárat a város ipari területén. Három embert őrizetbe vettek, két kilogramm robbanószert és fegyvereket is lefoglaltak. A helyszínen több, a kormányellenes megmozdulásokon előforduló plakátot találtak. Két nappal később könnygázzal oszlattak, majd a tüntetés hivatalos részének vége után jöttek a maszkos férfiak és ütlegelni kezdték a hazafelé tartókat.

Ezzel együtt semmilyen jel nem utal arra, hogy a tüntetések ereje alábbhagy majd, hiszen a hétvégére már ki is tűzték az újabb megmozdulást. De arra sem, hogy a kormány meghátrál és olyan engedményeket tesz, amitől helyreáll a rend. Mivel a demonstrációkon kezd eluralkodni az erőszak, az sem elképzelhetetlen, hogy a kínai kormány közbeavatkozik, amit nyilván szintén nem fogadna osztatlan lelkesedés.

Hszi Csin-ping kínai kormányfő mostanáig távol tartotta magát a tüntetésekről. De a megmozdulások mérete és folytonossága előbb-utóbb arra fogja késztetni, hogy tegyen valamit, hiszen a kínai befolyás ellen irányuló, lassan két hónapja tartó tömegtüntetések odahaza sem mutatnak jól.

Félő, hogyha a krízis tovább mélyül, a kínai rezsim brutális erőszakot alkalmaz, mint harminc évvel ezelőtt a Tienanmen téren. Hszi ugyanakkor ezt biztosan el akarja kerülni, mert akkor globális szinten elítélték a történtekért Kínát, ami most még érzékenyebben érintené az ország gazdaságát.

Kiemelt kép: Philip Fong / AFP

Ajánlott videó

Olvasói sztorik