Nagyvilág
(FILES) In this file photo taken on April 21, 1999 Denver area residents comfort one another during a candle light vigil at Civic Center Park in Denver, CO, held in honor of the students and one teacher killed at Columbine High School in Littleton, CO on  April 20, 1999, when two former students opened fire on their classmates during a suicide mission. - This year marks the 20th anniversary of the Columbine High School shooting, when two youths aged 17 and 18 armed with guns and home-made bombs killed 12 students and a teacher at Columbine high school in Littleton, Colorado before they both committed suicide. (Photo by JEFF HAYNES / AFP)

A trauma nem ér véget a lövöldözés után

1999. április 20-án két diák vérfürdőt rendezett a coloradói Columbine középiskolában, tucatnyi halottat és még több sérültet hagyva maga után. A túlélők ma sem tették túl magukat a traumán, de egy részük megpróbálja hasznosítani a tapasztalatait.

A lányom egyik nap azzal jött haza az iskolából, hogy anyu, ha a mosdóban vagyok és észreveszem, hogy van ott valaki egy fegyverrel, akkor fel kell állnom a wc-re és be kell zárnom az ajtót, hogy ne vegyen észre. Én meg arra gondoltam, annyira sajnálom, hogy egyáltalán ilyesmin kell gondolkodnod.

Kim Peyrouse most 36 éves, 1999-ben a Columbine középiskolában tanult, és ott volt, amikor két iskolatársa, Dylan Klebold és Eric Harris megölt 12 diákot, egy tanárt, és megsebesített további 24 embert. A két elkövető egy ideje már tervezte a támadást, alaposan fel is készültek rá: öt lőfegyvert, 99 bombát, illetve egyéb robbanószert és négy kést vittek magukkal április 20-án. A mészárlás háromnegyed órán keresztül tartott, Klebold és Harris az iskola udvarán, az ebédlőben, a folyosókon és a könyvtárban is ejtettek áldozatokat. Végül, miután a helyszínre vonuló rendőrséggel is tűzpárbajba kerültek, mindketten öngyilkosok lettek.

Az elmúlt húsz évben több iskolai lövöldözés is volt az USA-ban, olyan is, ahol jóval többen haltak meg, Columbine azonban meghatározó maradt: több merénylő példaként tekintett rá, és ez volt az első iskolai lövöldözés, amelyről gyakorlatilag 24 órában tudósított a média.

Hibáztam

Peyrouse ma is a merénylet helyszínén, Littletonban lakik, egy utcányira egykori iskolájától. A legnagyobb lánya 9 éves, és rendszeresen részt kell vennie olyan iskolai gyakorlatokon, ahol azt próbálják el a gyerekek, hogy mit kell tenni, ha egy „medve” – a diákoknak ezt mondják – beszabadul az iskolába. A medve természetesen egy fegyveres embert jelképez.

A columbine-i mészárlást átélők közül sokan, Peyrouse is PTSD-től, azaz poszttraumás stressz szindrómától szenved, amely nemcsak a saját, de a gyerekei életére is hatással van. Renee Oakley-ben akkor tudatosult ez, amikor lánya, a 7 éves Emma megemlítette neki, hogy aznap teljesen lezárták az iskolát. Renee-nek rögtön azt jutott eszébe, hogy ilyet akkor csinálnak, amikor lövöldözés van, ezért kisebb pánikrohamot kapott. Felhívta az iskolát, ahol megnyugtatták, hogy csak gyakorlatról volt szót. Oakley addig nem beszélt a lányának Columbine-ról, de úgy döntött, hogy itt az ideje.

Students from Columbine High School in Littleton, CO watch as the last of their fellow students are evacuated from the school building 20 April 1999 following a shooting spree at the school, which police feared killed as many as 25 people. Two masked teens stormed their school and blasted fellow students with guns and explosives before turning their weapons on themselves in the rampage. 
 AFP PHOTO     Mark LEFFINGWELL (Photo by MARK LEFFINGWELL / BOULDER DAILY CAMERA / AFP)
Fotó: Mark Leffingwell / AFP

A dolog azonban visszaütött: Emma érdeklődött a columbine-i események iránt, ám egy idő után az iskolában nem arra figyelt oda, ami az órán történik, hanem azt nézte, hogy ki és mit csinál a folyóson.

Beleültettem a fejébe, hogy mindig készen kell állnia, tudnia kell, hogy bármi megtörténhet. Hibáztam. Átadtam neki a PTSD-met, a félelmeimet és a problémáimat

mondta Renee.

Egy ilyen traumát a felnőtteknek is nehéz elmagyarázni, nem hogy gyerekeknek, ezért az Atlantic magazinnak megszólaló szakértők azt javasolják, hogy csak a legalapvetőbb információkat osszák meg. Mondják el mi, mikor és hol történt, de a személyes élményeiket – legalábbis az elején – hagyják ki.

Kim Peyrouse és Renee Oakley szerencsésnek mondhatják magukat, legalábbis olyan értelemben, hogy sikerült családot alapítaniuk. Az egyik súlyosan sérült diák, Anne Marie Hochhalter édesanyja, és egy, a lövöldözést túlélő diák, Greg Barnes is öngyilkos lett a merényletet követő évben.

Egymást segítve

Nem volt könnyű a talpra állás Austin Eubanks számára sem. A legjobb barátját a szeme láttára ölték meg, ő maga két lövést kapott.

Ópioidokat és egyéb más gyógyszereket írtak fel a trauma kezelésére, mindössze néhány hétbe telt, hogy gyógyszerfüggővé váljak.

Szerencsére a férfi összeszedte magát, és egy 14 hónapig tartó, folyamatos kezelés során nemcsak azt tanulta meg, hogyan uralja a függőségét, de az is világossá vált számára, hogy bűntudata van amiatt, hogy ő túlélte a lövöldözést.

Austin most előadásokat tart fiataloknak az átélt traumákról, az egyik ilyen előadás után értesült arról 2018 februárjában, hogy lövöldözés volt a floridai Parkland Marjory Stoneman Douglas középiskolájában. Ott 14 diák és három tanár halt meg.

Ahogy a columbine-i, úgy a parklandi mészárlás túlélői is összefogtak, utóbbiak hangja azonban a közösségi média hatására jóval erősebbé vált. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a columbine-iak ne lennének aktívak, épp ellenkezőleg: olyan diákokkal tartják a kapcsolatot, akik hozzájuk hasonlóan érintettek iskolai lövöldözésben.

An unidentified mourner pauses at a memorial that stands around the graves of three of the Columbine High School shooting victims at Chapel Hill Memorial Gardens 20 April 2007 in Littleton, Colorado. Friday 20 April marks the eighth anniversary of the Columbine shootings, which were surpassed in magnitude earlier in the week at Virginia Tech when Cho Seung-Hui, a 23-year-old South Korean undergraduate student, killed 33 people including himself.  Kevin Moloney/Getty Images/AFP   =FOR NEWSPAPER, INTERNET, TELCOS AND TELEVISION USE ONLY=
Fotó: AFP

A pszichológusi segítség fontos és hasznos, de van egy pont, amely után már arra van szükség, hogy olyannal beszéljenek a gyerekek, akik tudják, mit éltek át. Coni Sanders, akinek az édesapja halt meg Columbine-ban, nemrég találkozott parklandi túlélőkkel, és megnyugtatta őket: természetes, ha nincsenek jól.

Ez a trauma nem ér véget azzal, hogy befejeződik a lövöldözés.

Én vagyok az oka

A Littletonban történtek nemcsak az áldozatok, hanem az elkövetők családjára is óriási hatással voltak. Sue Klebold könyvet is írt arról, hogyan próbálta meg feldolgozni azt, hogy a fiából tömeggyilkos lett. A lövöldözés és a könyv megjelenése között eltelt 17 évet azzal töltötte, hogy férjével együtt próbálták végiggondolni, hogy hol ronthatták el a fiúk nevelését, és úgy érzi, hogy anyaként tudnia kellett volna, hogy valami baj van.

Az volt a feladatom, hogy megvédjem őt és megvédjem a többieket is. Én vagyok az oka, mert nem tudtam megállítani.

Kleboldék átlagos középosztálybeli család voltak, nem voltak gazdagok, de mindent meg tudtak adni a gyerekeiknek, és a családtagok között sem volt feszültség. Édesanyja elmondása szerint Dylan vidám, nyitott kisfiú volt, és bár kamaszkorában voltak észrevehető változások a viselkedésében, nem rakták össze, hogy ez a depresszió, vagy más mentális betegség jele lenne. Amikor a fiú Eric Harris-szel 1998-ban ellopott néhány elektromos eszközt egy furgonból, a szülei azt gondolták, hogy csak túlzásba vitt kamaszkori lázadásról van szó. Elvitték pszichológushoz, rendszeresen járt terápiára, de – azt mondják – arról fogalmuk se volt, hogy Eric-kel vérengzést terveznek és erről naplót is vezetnek.

Nem gondolom, hogy teljesen meg tudok bocsátani magamnak. Még mindig vannak olyan álmaim, amelyekben Dylan veszélyben van, vagy éppen mászik fel egy magas létrán, nyúlok feléje és leesik. Úgy érzem, hagytam kicsúszni a kezeim közül.

Az asszony szerint a fia „agyi betegség” miatt halt meg, Dylan pedig végeredményben öngyilkos akart lenni, de egyéb körülmények, illetve Harris közrejátszott abban, hogy másokat is magával vitt a halálba.

A történek ellenére Sue még mindig szereti a fiát. Azt mondja, anyaként nincs is más választása.

A columbine-i lövöldözés halálos áldozatai

Cassie Bernall – 17 éves, Steven Curnow – 14 éves, Corey DePooter – 17 éves, Kelly Fleming – 16 éves, Matthew Kechter – 16 éves, Daniel Mauser – 15 éves, Daniel Rohrbough – 15 éves, William „Dave” Sanders – 47 éves, Rachel Scott – 17 éves, Isaiah Shoels – 18 éves, John Tomlin – 16 éves, Lauren Townsend – 18 éves, Kyle Velasquez – 16 éves

Kiemelt kép: Jeff Haynes / AFP

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.