Jobbra tolódott a svéd politika, de a szélsőjobb nem tört át

A 2015-ös bevándorlási hullám megbillentette a svéd belpolitika egyensúlyát, de nem borította fel – akármennyire féltek is ettől a baloldali és a liberális politikusok a vasárnapi szavazás előtt, és akármennyire készülődött is a kárörvendésre a (szélső)jobboldal. A menekültválság ugyan jobbra tolta a politika centrumát Svédországban, de most éppen a jobboldali centrumpártokon a sor, hogy eldöntsék: a szélsőségekkel fognak össze vagy a baloldallal a stabil kormányzásért?

A baloldali blokk ugyan egy hajszállal több szavazatot kapott, mint a jobbközép pártok (40,6, illetve 40,3 százalék), de a baloldal vezető erejének, a szociáldemokratáknak csak egy jobbközép pártokkal alkotott koalíció, illetve a jobbközép vezető erejével, a Mérsékelt Párttal való nagykoalíció adna esélyt a továbbkormányzásra.

A svédek nem olaszok

Úgy tűnik mégis, az idei olasz választások jó leckének bizonyulnak a svédek számára: jól látható, hogy a szélsőségesen bevándorlóellenes svéd demokraták (SD) nem erősödtek meg annyira, mint az itáliai radikális idegengyűlölők. (Matteo Salvini olasz belügyminiszter, a Liga nevű, erősen xenofób párt vezetője viszont máris üdvözölte az SD előretörését.) A várttól kissé elmaradó SD-eredmény köszönhető a rendkívül intenzív svédországi kampánynak, ami sokakat megmozgatott az északi államban, s nemcsak a szélsőséges szavazókat.

Persze Svédország általános helyzete is jobb Olaszországénál. Ahogy ezt kutatók már jó pár éve vizsgálják a brit The Guardian szerint, a katolikus országokban sokkal fegyelmezetlenebb a költségvetési politika, mint a protestáns államokban. Az olasz államadósság a görögök után az egyik legaggasztóbb mértékű az Európai Unióban, a svédek miatt azért nem kell aggódni.

A menekültválság idején Svédország ugyan egy főre esően a legtöbb bevándorlót fogadta be (2015-ben például 163 ezren érkeztek a tízmilliós országba), de ez nemcsak a fegyveres bandaháborúknak – ahogy az Economist írta –, hanem a gazdaságnak is lendületet adott.

Svédország a fejlett nyugat-európai országok közül a legjobban teljesített az utolsó negyedévben (az előző három hónaphoz viszonyítva), ami a GDP-bővülést illeti, és a 6-8. helyen áll Magyarországgal és Lengyelországgal együtt a 28 EU-tagállam között. Előtte csak kelet-európai kisebb gazdaságok állnak, illetve a Földközi-tenger miniállama, Málta. A második legjobban teljesítő nyugat-európai ország Hollandia, amely a 14. helyen áll.

A svédek tehát nem olaszok – állapíthatjuk meg nem kis bölcsességgel, így jobboldali földcsuszamlás ugyan nem következett be, de jobbratolódás igen. Ennek oka pedig nemcsak a bevándorlás, ahogy korábban már megírtuk, hanem a svéd jóléti modell gyengülése, a leszakadók szociális ellátásának romlása. Ezt az OECD statisztikái is alátámasztják: a GDP-növekedés ellenére a személyesen rendelkezésre álló jövedelem csökkent Svédországban az elmúlt években.

Ami pedig a választások részleteit illeti, a legfrissebb és majdnem végleges adatok szerint a baloldali blokk 144 mandátumot szerzett, a jobboldali mérsékeltek 143-at, míg a szélsőjobboldali svéd demokraták (SD) 62-t. Ez azt jelenti, hogy

a bevándorlóellenes SD 13 mandátummal bővítheti frakcióját, s ezzel története legjobb eredményét érte el. Mégsem lett az SD a második legnagyobb párt, ahogy remélték híveik, csak a harmadik. A baloldal összességében tizenöt mandátumot vesztett, a jobbközép változatlan számú képviselője mellett.

Ugyanakkor a két legnagyobb párt, az eddig kormányzó szociáldemokraták és a mostanáig legfőbb ellenzéki Mérsékelt Párt egyaránt vesztett a mandátumaiból. A balközép szocdemek csak 12, a mérsékelt jobbosok viszont 14 mandátummal fogyatkoztak meg. A szociáldemokraták így is történelmi mélypontra jutottak. A mérsékelt jobboldalon nyertesnek tekinthető a XX. század közepén még agrárpárti jellegű Centrumpárt (22 helyett 31 mandátum) és a kereszténydemokraták (16 helyett 23 mandátum). A baloldalon az igazi vesztesek a Zöldek (25-ről 15-re zuhantak), míg a nagy nyertesek az exkommunisták, a Baloldali Párt, amely 33 százalékkal, 21-ről 28-ra növelte mandátumainak számát. Vagyis nemcsak a jobboldali, hanem a baloldali szélsőségesek is erősödtek a választásokon.

Jöjjön a nagykoalíció?

Most tehát patthelyzet van kialakulóban Stockholmban, és jó néhány skandináv lap is azt pedzegetik:

az igazi megoldás az lenne, ha a két nagy mérsékelt erő, a baloldal és a jobbközép fogna össze nagykoalícióban.

A konszenzus megteremtését a finnországi svéd lap, a Hufvudstadsbladet a most éppen megerősödött, szintén jobbközép Centrumpárttól és a Liberálisoktól várja. A Helsinkiben megjelenő újság ugyanis nagyon jó hírnek tekinti, hogy e két párt adhat most iránymutatást a svéd politikának és nem a szélsőséges SD. Így nem Jimmie Åkesson diktálja majd a tempót remélhetőleg Svédországban, tehát nem a svéd demokraták modernizálója és jelenlegi első embere, aki máris ünnepelteti magát, pedig pártja nem érte el a remélt 20 százalékot a választásokon, mindössze 17,6 százalékig jutott.

A német Spiegel elemzője ennél azért jobban aggódik. Szerinte az, hogy az SD csak a harmadik párt lett és nem a második, semmit sem számít, mert a parlamenti mérleg kibillentésére alkalmassá vált a tömörülés. Egyik eddig kormányzó blokk sem képes ezek után önmagban kormányt alakítani. Ráadásul Åkesson mérsékelt (vagy inkább annak tűnő politikája) és visszafogott személyisége hozzájárult az svéd demokraták sikeréhez a német lap szerint. A Spiegel most abban bízik, hogy a németországi szélsőséges párt, az AfD nem talál ilyen „megnyugtató”, „családapaszerű” figurát pártvezérnek, mert akkor ott is még nagyobb sikert érhetnének el a bevándorlásellenes erők.

A külföldi elemzők tehát a nagykoalíció felé hajlanának, ha ők dönthetnének a svéd politikáról. Más kérdés, hogy a konszenzusos politika inkább Finnországban hagyomány, Svédországban eddig a jobbközép és a balközép között inkább szakadék tátongott, nagyon ritka a nagykoalíció.

Rövid távon máris a bal- és jobbközép a maga igazához ragaszkodik: az eddig kormányzó szocdem Stefan Löfvén miniszterelnök a lehető legtovább szeretne például ügyvezető miniszterelnökként fungálni, míg fő ellenfele, a Mérsékelt Párt vezetője, Ulf Kristersson is egyelőre inkább a blokkpolitikában látja a jövőt. Kérdés, meddig hangsúlyozza ezt, hiszen ha a kormányra akar kerülni, akkor mindenféleképpen ezt a blokkpolitikát kéne feladnia. A jobbközép ugyanis csak akkor kerülhet hatalomra, ha vagy a baloldallal vagy a szélsőjobbal fog össze.

Olaszországban is sokáig ismételgette Matteo Salvini, hogy nem hagyja cserben jobbközép pártszövetségeseit, aztán hirtelen összeállt a populista 5 Csillag Mozgalommal, és egy radikális kormányt alakított Rómában. Mint írtuk: a svédek nem olaszok – de ki tudja: hátha náluk is a jobbközép meggondolja magát és beemeli a nagypolitika centrumába az SD-t? A Spiegel elemzője szerint eddig is az volt a svéd politikai élet legfőbb hibája, hogy marginalizálták ezt a szélsőséges pártot – a karanténba zárás pedig nemhogy ártott volna az SD-nek, hanem még meg is erősítette őket.

Kiemelt kép: Johan Nilsson / EPA / TT / MTI