Nagyvilág
The Reichstag building in Berlin,Germany,  22.01.2018. (long time exposure) | usage worldwide

A német nagykoalíció újjászületése azonnal válságba torkollott

Szegő Iván Miklós
Szegő Iván Miklós

2018. 02. 10. 11:00

Angela Merkel kancellár maradhat (talán csak átmenetileg), a „Merkel-kormányba soha be nem lépő” Martin Schulz külügyminiszter akart lenni, de megbukott ezzel az ötletével. A bevándorlás ügyében keménykedő bajor CSU „szuperbelügyminisztert” delegál a kabinetbe – ez látszik egyelőre a felszínen a német nagykoalíciós megállapodás után, amelyet még a szocdem párttagoknak jóvá kell hagyniuk. Közben az igazi tét a szociális piacgazdaság modellje.

Hogy néz ki a német politikai élet a nagykoalíciós megállapodás után? Címszavakban: 24 órás tárgyalások, kimerült csúcsvezetők, a politikusok hiúságáról és az utódlásáról spekuláló sajtó, elégedetlenkedő szavazók gúnyos kommentjei, még elégedetlenebb képviselők és pártaktivisták. Így fennállt a veszélye annak, hogy a szociáldemokrata (SPD-s) párttagság nem hagyja jóvá március 4-éig a mostani egyezséget. Így viszont hiábavalónak bizonyult volna a hónapok óta zajló egyezkedés.

Az elégedetlenség akkora volt, hogy az SPD máris változtatni kényszerült a hétközi megállapodáshoz képest. Martin Schulz szociáldemokrata pártelnök pénteken visszalépett a külügyminiszterségtől. Arról a poszttól mondott le, amelyet annak ellenére akart betölteni, hogy tavaly kijelentette: soha nem lépne be egy Merkel-kormányba.

Ráadásul a jelenlegi SPD-s külügyminiszter (aki az ügyvezető kormányban is megtartotta e tisztséget), a szocdemek legnépszerűbb politikusa, Sigmar Gabriel, Schulz külügyminisztersége kapcsán „szószegésről” beszélt. (Gabriel arra utalhatott spekulációk szerint, hogy valószínűleg megígérték neki a külügyminiszterséget egy nagykoalíció létrejötte esetén – de erről hivatalosan nem lehet semmit sem tudni.)

Budapesten megkönnyebbülhettek

Végül is akkora volt a nyomás a szocdemek pártelnökén, Schulzon, hogy most lemondott a német diplomácia irányításának tervéről – emiatt Budapesten nagy kő eshetett le a szívéről néhány vezetőnek, hiszen Schulz komolyan bírálta korábban a magyar kormány politikáját.

Egy másik változás még inkább kedvező lehet az Orbán-kormánynak: a keresztényszocialista (CSU-s) bajor miniszterelnök „szuperbelügyminiszterré” lép elő. Horst Seehofer Berlinbe kerülése a bevándorláspolitikában a magyar állásponthoz közel álló nézetek erősödését jelzi.

Ezt Magyarországon talán kissé korán ünnepli a sajtó egy része, ugyanis a szociáldemokraták erősen berzenkednek. A családegyesítéssel érkező bevándorlókat az általuk ellenőrzött külügyminisztérium fogja elbírálni – erről Andrea Nahles, a pártelnökségre kiszemelt jelenlegi SPD-frakcióvezető beszélt szerda este a ZDF német televízióban (amúgy eddig is a külügy döntött ebben a kérdésben). Nahles egyébként 153 év után az első nő lehet, aki a német szociáldemokraták élére kerül, kérdés, hogy Schulz „majdnem-külügyminiszteri” bukása után mi lesz Nahlesszel.

Bonn, 2018. január 21.
Andrea Nahles, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) parlamenti frakcióvezetője felszólal a párt rendkívüli kongresszusán Bonnban 2018. január 21-én. A kongresszuson az SDP vezetősége arról dönt, hogy az előzetes megállapodásokat követően hivatalosan is kormánykoalíciós tárgyalásba kezdjenek-e az Angela Merkel kancellár vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU) és annak bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) alkotta pártszövetséggel. (MTI/EPA/Sascha Steinbach)
Andrea Nahles, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) parlamenti frakcióvezetője
Fotó: Sascha Steinbach / MTI / EPA

Kevin Kühnert erősödése és a nagykoalíciót ellenző politikája

A szociáldemokrata párttagságnak még voksolnia kell a koalíció jóváhagyásáról. Az SPD kormányba való belépése ellen kampányoló ifjúsági tagozatvezető, Kevin Kühnert egy rádiónyilatkozatában máris arról beszélt, hogy egy „ilyen unióval” (a CDU-CSU pártszövetséget értette ez alatt) nem lehet a szociális reformokat végrehajtani.  Ugyanakkor Kühnert egy még frissebb nyilatkozatában az SPD-n belüli személyi harcot bírálta. Pénteki nyilatkozatának a lényege az, hogy az alapvető baloldali politikáról kellene szólnia a párt kommunikációjának, nem arról, hogy ki kinek és milyen posztot ígért a kormányban.

Kühnert Twitter-üzenetben is bírálta a mostani koalíciós megállapodást. A JuSo, azaz az SPD ifjúsági szervezetének elnöke azóta lett befolyásos embere a pártnak, hogy az SPD tavaly megígérte, hogy önállóan politizál, karakterisztikusabban jeleníti meg a baloldali értékeket, illetve nem lép be az Angela Merkel vezette kabinetbe. Ezzel a retorikával Kühnert 25 ezer új tagot verbuvált az SPD-be, akik most majd személyesen is szavazhatnak arról, hogy akarnak-e koalíciót a CDU-CSU-val. A frissen belépők a tagság öt százalékát teszik ki, a német sajtó szerint ezért a pártszavazás szorosan alakulhat majd.

Lipcse, 2018. február 9.
Kevin Kühnert, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) ifjúsági szervezetének, a Jusosnak az elnöke egy pártrendezvényen a németországi Lipcsében 2018. február 9-én. Kühnert ellenzi az SPD és az uniópártok, a Kereszténydemokrata, illetve a Keresztényszociális Unió koalícióját, és arra bíztatja pártjának tagjait, ne fogadják el a közös kormányzásról kötött megállapodást. Az SPD több mint 460 ezer fős tagsága február 20. és március 2. között szavaz a kérdésről. (MTI/EPA/Omer Messinger)
Kevin Kühnert, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) ifjúsági szervezetének, a Jusosnak az elnöke
Fotó: Omer Messinger / MTI / EPA

Három gyengülő politikus nagykoalíciója: Merkel utódlásáról spekulál a Spiegel

A nagykoalíciós megállapodást megkötő három politikus mindegyikének megingott tehát a pozíciója a saját pártjában – írja a német sajtó. Seehofer Berlinben kaphat „nyugdíjas” állást: otthon, a bajor keresztényszocialista CSU-ban sokan örülnek ugyanis a szövetségi fővárosba költözésének.

A másik uniós politikus, a kereszténydemokrata Merkel maradhat valószínűleg kancellár, de esetleges utódlásáról címoldalas vezető anyagban értekezett szerda este a Spiegel Online.

Sőt, pénteken már egy tartományi miniszter, a baden-württembergi agrárminiszter is megszólalt Merkel ügyében. A CDU-s Peter Hauk most tabut döntött, hiszen saját pártjából eddig Merkel esetleges távozásáról ennyire nyíltan még sosem mertek nyilatkozni. „Angela Merkelnek fel kellene ismernie az idők szavát, és még ebben a törvényhozási periódusban meg kellene teremtenie az átmenetet” – mondta a délnémet CDU prominense, utalva a következő 3,5 éven belüli „fájdalommentes” váltás lehetőségére.

German Chancellor Angela Merkel, leader of the conservative Christian Democratic Union (CDU), sits in a car as she arrives for further talks to form a new government in Berlin on February 6, 2018. / AFP PHOTO / Adam BERRY
Angela Merkel
Fotó: Adam Berry / AFP

A Spiegel szerint ha a mostani koalíciós megállapodás érvénybe lép, negyedik ciklusát kezdheti meg Merkel, de ezzel gyakorlatilag a hivataltól való elbúcsúzása kezdődött meg. Sőt az utódlásról folyó vita is kezdetét veszi. Így Adenauer óta Merkel lehet az első kancellár, aki nem választásokon veszít, és nem is a pártja váltja le, hanem maga szervezi meg az utódlását is. (Adenauer Ludwig Erhardnak, a német szociális piacgazdaság atyjának adta át a kormányzást a hatvanas években.)

Mindezek után a Spiegel szerint aligha lesz 2021-ben CDU-kancellárjelölt Merkel. Túl sok a fenntartás vele szemben, különösen a CSU részéről. Hasonló a hangvétele a Die Weltnek, aki Merkel „utolsó bevetéséről” ír a mostani koalícióalakítás kapcsán.

Mi lesz a parlamenti ciklus félidejében?

De ki lehet Merkel utóda? A Saar-vidéki miniszterelnöknő, Annegret Kramp-Karrenbauer számított eddig Merkel favoritjának – ez persze csak feltételezés, tegyük hozzá –, ám a tartományi kormányfő a mostani koalíciós tárgyalások nyomán azonban nem kerül be a szövetségi kabinetbe. Ursula von der Leyen védelmi miniszterről is szóltak hasonló hírek, de ezeknek még kevesebb alapjuk van állítólag.

A potenciális neveket nem érdemes tovább sorolni, hiszen a dolgok még egyáltalán nincsenek ilyen fázisban – egy kormánykoalíció alakul most, amelyet három meggyengült politikus (Merkel, Schulz, Seehofer) sajtótájékoztatója harangozott be. Lesz azonban egy ember, aki nem annyira gyenge, és lehetnek később esélyei: Olaf Scholzról van szó, aki Andrea Nahlesszel együtt az SPD jövőbeni hatalmi centrumát alkothatja. A hamburgi szocdem polgármester Schulz egyik politikai ellenfele az SPD-ben, és most a legfontosabb miniszteri tárcára, a pénzügyek vezetésére pályázhat. Pozícióit erősíti, hogy a pénzügyminiszter számít majd a kancellár helyettesének az új nagykoalícióban.

Berlin, 2018. február 7.
Angela Merkel német kancellár, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke (k), Horst Seehofer bajor tartományi miniszterelnök, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke (b) és Martin Schulz, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöke sajtóértekezletet tart a CDU berlini székházában 2018. február 7-én, miután megállapodással végződtek a három párt kormányalakítást célzó koalíciós tárgyalásai. (MTI/EPA/Clemens Bilan)
Angela Merkel, Horst Seehofer és Martin Schulz,sajtóértekezletet tart a CDU berlini székházában 2018. február 7-én
Fotó: Clemens Bilan / MTI / EPA

Mindez viszont a CDU-n belül okozhat súlyos konfliktust. A legnagyobb kormánypárt ugyanis elvesztette a pénzügy után a belügyminiszteri posztot is. A nagykoalíció jóváhagyásáról február 26-án dönt a pártgyűlés – ez sem tűnik sétamenetnek. A CDU-n belül ugyanis a konzervatív Die Welt szerint is növekszik az elégedetlenség. És ez az elégedetlenség elmúlt napokban folyamatosan fokozódott, a vitában elhangzott, hogy minél kisebb a szavazói bázisa az SPD-nek, annál arrogánsabban követel magának posztokat, és annál inkább kénytelen e pártnak engedni a CDU.

Mi lesz a szociális piacgazdasággal?

Az abszolút negatív sajtókommentárok, a névtelenül vagy névvel fortyogó frakciótagok, a Twitteren dühöngő ifjú-szociáldemokraták talán túlzottan is sötétre festik a nagykoalíció megalakulását. A CDU–CSU–SPD-összefogást ugyan elfedik a személyi harcok, de valójában mintha mindegyik párt érezné azt, hogy a német szociális piacgazdaság modelljét kell megmenteni, tehát Ludwig Erhard örökségét kell továbbvinni.

Ezt az örökséget paradox módon a szociáldemokraták gyengítették meg Gerhard Schröder kancellár kormányzása idején, 2003-ban. Olyan intézkedéseket hoztak, amelyek az ország gazdaságát hatékonyabbá tették, de az emberek az SPD-től fordultak el, miután kiderültek a 2003-as „Hartz-IV”-nek nevezett munkaerő-piaci reformok negatív hatásai, súlyos szociális, társadalmi következményei. (Ha valaki mostanában a német RTL műsorait nézi, akkor a „Hartz-IV” valódi szitokszóvá vált, amikor például egy egyedülálló terhes nő jövőbeli kilátásairól – állami támogatási lehetőségeiről – van szó.)

Hiába lett tehát dinamikusabb a gazdaság, hiába csökkent a munkanélküliség, hiába emelkedik a foglalkoztatottság (ha az OECD statisztikáit nézzük, Németország irigylésre méltó helyzetben van), hiába dönt rekordokat a héten a német export, és sorolhatnánk még a szebbnél is szebb gazdasági mutatókat. Van egy jelenség, ami magyarázza a német választási paradoxont – azt, hogy tavaly a szélsőséges, illetve a kormánnyal szemben álló pártok erősödtek. Itt és most nem a menekültválságról és a határok 2015-ös megnyitásáról van szó – aminek a hatását már tavaly is megvitatták a politikusok.

A német polgárok szociális válsága ugyanis nem ilyen pofonegyszerű kérdés. A jóléti közgazdaságtan alaptétele: nem szabad túl nagy egyenlőtlenséget teremteni a társadalomban. Az OECD statisztikáiban megtalálhatjuk az elégedetlenség forrását: a tartós munkanélküliek aránya 40 százalék fölötti Németországban. Így hiába állt elő az egyik legkedvezőbb munkaerő-piaci helyzet az EU legnagyobb gazdaságában, sokakat a teljes leszakadás fenyeget, és ez nyilvánvalóan őket és családtagjaikat is negatívan befolyásolja. Még többen a nyugdíjukért aggódnak.

German artist Ottmar Hoerl's sculpture depicting the Euro logo is pictured in front of the former headquarter of the European Central Bank (ECB) in Frankfurt, western Germany, on February 7, 2018. / AFP PHOTO / Daniel ROLAND
Ottmar Hoerl német szobrász euró logót ábrázoló szobra az Európai Központi Bank székháza előtt Frankfurtban. . A 12 sárga csillag a közös valuta kezdeti tagországait képviselik
Fotó: Daniel Roland / AFP

Éppen ezért ismételgeti a mostani kormánykoalíció, hogy a társadalmi szolidaritás erősítése, a nyugdíjak növelése, a fiatalok oktatása a fő célja. Az SPD a tavalyi választási veresége után most a kormányprogram jelentős részét fogja meghatározni, és nem véletlen, hogy a CDU engedett nekik: több fontos miniszteri posztot is megkapnak a szocdemek. Ez talán az egyik utolsó esélyük, hogy a folyamatosan romló választási eredményeiken javítsanak, ehhez azonban a párt szociális törekvéseit kell kidomborítaniuk.

A szociáldemokraták által magukra hagyott tömegeket ugyanis olyan pártok igyekszenek megnyerni, akik a „dolgozó embereket” tartják szem előtt, s akik biztonságot és nyugalmat ígérnek. Korábbi cikkünkben megemlítettük, hogy a radikális jobboldali AfD nevű párt sem csak az idegengyűlöletre játszott rá, hanem felismerte a „dolgozó emberek” bizonytalanságát.

Athén, 2017. március 8.
A görög kormány megszorító intézkedései ellen tüntető parasztgazdák és rohamrendőrök összecsapása az athéni földművelésügyi minisztériumnál tartott tiltakozáson 2017. március 8-án. (MTI/EPA/Oresztisz Panajotu)
Recseg-ropog Európa
Az Európai Uniót számos irányból érik kihívások, konszenzus sehol sincs, de Kelet és Nyugat egészen különböző válaszokat ad a problémákra.

Most tehát a nagykoalíció feladata az, hogy visszatérjen a szociális piacgazdasághoz: a gazdaságban a szabad piacot erősítse, Ludwig Erhard gazdasági miniszter tette egykor, de a szociális szférában igenis garantálni kell, hogy senki ne maradjon le vészesen a prosperitás nyerteseitől.

Van rugalmas eleme a német gazdasági szisztémának

Szerencsére a német gazdaság szerkezete szofisztikáltabb annál, hogy mindent a kormányra bízzanak. Az elmúlt napokban érkezett egy jó hír például arról, hogy a baden-württembergi ágazati szakszervezetek és munkaadók megállapodtak abban: rövidebb (gyakorlatilag négynapos) munkaheteket biztosítanak átmeneti időre (két évre) az ezt kérő dolgozóknak. Mások pedig, ha akarnak, hosszabban dolgozhatnak a 35 órás munkahétnél, azaz több 40-órás szerződést köthetnek a munkaadók.

A német korporatív rendszer tehát képes a megújulásra, a rugalmasságra, ami azon alapul, hogy a dolgozói érdekképviseletek és a munkaadók képesek a kompromisszum megkötésére. A mostani megállapodás ugyan Baden-Württembergben jött létre – ott is a fémiparban és az elektronikában dolgozókról van szó –, de a kísérlet nyomán hamarosan máshol is kipróbálhatják ezt az ötletet.

Kiemelt kép: Wolfram Kastl / AFP

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Budapest, 2012. február 7.
A Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülõtér 2B terminálja, ahol „bud:terminal 2b” feliratot helyeztek el. A Budapest Airport megújult arculatának megfelelõ jelzések nemzetközileg is könnyen értelmezhetõek, mert a magyar fõváros repülõterének IATA (International Air Transport Association, a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség) kódja: BUD. Ez a hárombetûs reptéri kód szerepel a feladott poggyászok címkéjén, a repülõjegyen és a beszállókártyán is.
MTI Fotó: Földi Imre
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.