Két éve nem esik Szomáliában: súlyos harcok és éhínség

Szomáliában a lakosság felének, 6,2 millió embernek nem biztosított az élelmezése, 3 millióan már kritikus állapotban vannak, bármikor belehalhatnak az éhségbe vagy a betegségekbe. Az emberek az Al-Sabáb iszlamista felkelő csoportjának erőszakoskodásai, az országban uralkodó bizonytalanság, az utakon és szállítási útvonalakon felállított ellenőrzőpontok, a bürokratikus akadályok, az illegálisan kivetett magas vámok miatt nem tudnak hozzáférni az élelemhez. A legnagyobb probléma pedig az, hogy az évtizedek óta húzódó konfliktusok során a lakosság tartalékai elfogytak, lehetőségei megcsappantak, így az emberek nem tudják átvészelni a rendszeresen jelentkező aszályt.

Bár az északi területek is érintettek, a humanitárius válság központja Dél-Közép Szomália, ahol az aszályon túl az Al-Sabáb és a helyi klánok egymás közti konfliktusai tovább nehezítették a gazdálkodást és a gabonatermelést, ami miatt az egekbe szöktek az élelmiszerárak és tömegeknek kellett elhagyniuk az otthonaikat.

Két év aszály

Két egymást követő évben is elmaradt a Deyr (az október és december közötti) és a Gu (az április és június közötti) esős évszak, így irdatlanul hosszúra nyúlt a száraz időszak. A gazdálkodás összeomlott, megkétszereződött a gabona és a hüvelyes növények ára, állatok milliói pusztultak el. A még termékeny folyóparti termőföldek minősége is egyre romlik a csökkenő vízhozam, az erdőirtás és a talajerózió miatt.

Dél-Közép Szomáliában még a nagyobb városokban is alig találni élelmiszert, ha van is, olyan drága, hogy szegény és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek egyszerűen nem tudják megvenni. Hogy élelmiszer-adományokkal ne rontsák tovább a piacot és ne fosszák meg a mezőgazdasági termelőket a munkájuktól, néhány segélyszervezet (USAID, UKAid, ACF) a rászoruló családoknak mobiltelefonon keresztül kisebb pénzösszegeket küld.

Az idén áprilisban Szomália néhány részén voltak ugyan esőzések, de hamar abba is maradtak. A szakértők azt jósolják, hogy a hosszúra nyúlt száraz évszak még tovább tart majd. 2016 óta 600 ezer embernek kellett emiatt elhagynia az otthonát. Vannak, akik városokba költöztek, bizonytalan életkörülmények között élnek, mások átmeneti táborokba kerültek. A baidoai vagy mogadishui táborokban kifejezetten válságos a helyzet, a túlzsúfoltság és a rossz higiéniai körülmények miatt már az olyan fertőző betegségek is felütötték a fejüket, mint a kolera és a kanyaró.

A szegény a szegényebb farkasa

Néhány táborban táborvezetői szerepben tetszelgők őrzik a kapukat, hálapénzt követelnek az áthaladóktól és elkobozzák a beérkező segélyszállítmányokat. A lakóhelyüket elhagyni kényszerülőket sokszor a kormány és magánszereplők egyaránt kizsákmányolják. A jelentések szerint a bántalmazás és a nemi erőszak mindennapos jelenséggé vált, ezért a táborokban élő nők és a lányok, valamint az éhínség sújtotta falvakból gyalogosan menekülő emberek veszélyben vannak.
A kormány nemrég megnövelte a rendőrök számát és speciális, a nőket védő személyzetet is felállított a táborokban. Ennél azonban többre lenne szükség. A parlamentnek el kellene érnie, hogy szigorúan büntessék a nemi erőszakot elkövetőket, és be kellene tiltania azt a szokást, hogy a klánok közti egyezkedéssel rendezik a bűnügyet: méghozzá úgy, hogy az erőszakoló házassági ajánlattal kompenzálja áldozatát.

Az Al-Sabáb, az Al-Kaida helyi fiókja csak ront a helyzeten

Az Al-Sabáb fegyveres csapatai jelen vannak a legtöbb aszály sújtotta déli faluban, ahol megnehezítik, hogy az ott lakók segítséget kapjanak. A csoport rendszeresen mér csapásokat az Afrikai Unió szomáliai missziójában (AMISOM) résztvevőkre, a Szomáliai Föderációs Kormány (SFG) és a tagállamok csapataira, ellenőrzőpontokat állít fel a fontos útvonalakon, nem hagyja a területeiről elmenekülni az embereket, megakadályozza, hogy a segélyszervezetek segítsenek a rászorulókon és letartóztatja azokat, akiknél nyugati adományokat talál. Áprilisban Wajid városánál az Al-Sabáb elfogott egy szamaras szekereken behozott segélyszállítmányt. A jelenlévőket letartóztatta, az élelmiszereket elégette, és figyelmeztette a lakosságot, hogy semmit nem fogadhatnak el a „keresztesektől” (a külföldiektől) és a „hitehagyottaktól” (a szomáliai kormánytól). Nincs ez másként a muszlim segélyszervezetekkel sem, a csoport ugyanúgy megtámadja Törökország vagy az Egyesült Arab Emírségek ügynökségeinek embereit és épületeit.

Az Al-Sabáb kapcsolata nem volt mindig ilyen ellenséges a Dél-Közép-Szomáliában működő humanitárius ügynökségekkel, a 2011-es éhínség alatt mérgesedett el a viszonyuk. Egy AMISOM offenzíva következtében az iszlamista felkelők elveszítették két erődítményüket, az amerikai drónok csapásai és különleges erők támadásai meg megtizedelték a vezetésüket. Ezek után kifejezetten paranoiássá váltak, minden segélyszervezettel megszakították a kapcsolatot, a külföldi ügynökségeket és helyi partnereiket pedig kémkedéssel vádolták meg és kitiltották a területeikről.

Hogy elhallgattassák a kritikusokat és megakadályozzák, hogy az éhező és szomjazó emberek elmeneküljenek e területeiről, az Al-Sabáb csapatai nemrég elkezdték saját maguk támogatni a lakosságot. Állatokat, élelmet, vizet és a helyi városok üzleteitől és lakóitól beszedett pénzt is adtak az aszály sújtotta vidéken élőknek. Nehéz felmérni, hogy mennyire hatékony az Al-Sabáb kezdeményezése, de az biztos, hogy egyedül nem tudnak megküzdeni ilyen súlyos éhínséggel. Sajnos arra is kevés az esély, hogy tárgyalások során rá lehetne őket venni, hogy beengedjék a segélyszervezeteket az általuk ellenőrzött területekre.

Törzsi háború is van

Nem csak az al-Sabáb fegyveres csapatai vannak hatással a humanitárius krízisre.A száraz évszakban általában fellángolnak a törzsek közti feszültségek, mikor átlépve a tradicionális határokat, tömegek indulnak útra, hogy jószágaikkal együtt ivóvízhez és legeltető területhez jussanak. Ilyenkor újra előtérbe kerülnek a törzsek közötti nézeteltérések, amelyek sokszor a milíciák közti összetűzésekhez vezetnek. Észak-Szomáliában, Sool és Sanaag régiókban, de a dél-közép szomáliai Hiiraan, Galgadud, Mudug, Közép- és Alsó-Shabelle régiókban is gyakoriak a törzsek közötti összecsapások. Az észak-közép szomáliai Galkacyo városában az utóbbi két évben 75-100 ezer embernek kellett a harcok miatt elhagynia az otthonát, minek következtében humanitárius krízis alakult ki a környéken.

A kormány fellépése

Ezidáig az újonnan megválasztott Mohammed Abdullahi elnök és kormánya határozottan kezelte a szárazság miatt fellépő vészhelyzetet. Közvetlenül a februári választások után létrehozták a Humanitárius Ügyek Minisztériumát és a Nemezeti Aszályügyi Bizottságot, hogy koordinálja a válsághelyzeti intézkedéseket Mogadishuban és a szövetséges államokban. A segítségnyújtással megbízott ügynökségek és a segélyszervezetek örömmel fogadták a fejlesztéseket, bár tisztában vannak azzal, hogy a kormánynak jelenleg sem kapacitása, sem tartalékai nincsenek, hogy mást is tegyen a koordináláson túl.
A szomáliai parlament a képviselők regisztrációs díjának 50 százalékát, összesen 360 ezer dollárt adományozott az aszály áldozatainak. A diákok fejenként 10 dollárt küldtek a rászorulóknak, de a tehetősebb üzletemberek és cégek is hozzájárultak a katasztrófahelyzet elhárításához. A helyi és kivándorolt szomáliai aktivisták által kezdeményezett Caawi Walaal-kampány több ezer dollárt gyűjtött, önkéntesei pedig vizet és élelmet osztanak azokon az elhagyatott vidékeken, ahová nem tudnak eljutni a segélyszervezetek.

Nemzetközi segítség

Az ENSZ szerint a szomáliai humanitárius felhívásra „soha nem látott mértékű adomány” érkezett, mely 2017 januárjáig elérte a 600 millió dolláros értéket. Március elején az ENSZ egy újabb felhívást tett közzé, melyben 825 millió dolláros segítséget kért a nemzetközi közösségtől az aszály áldozatai számára. Idáig az Egyesült Királyságtól, Japántól és Németországtól érkezett jelentős felajánlás.

Bár nem az ENSZ segélyszervezetének keretén belül, de Törökország és az Egyesült Arab Emírségek is nagy erőkkel vesz részt a segítségnyújtásban. A közösségi média segítségével terjesztett kampányokkal (#TurkishAirlinesHelpSomalia és “#LoveArmyforSomalia) Törökországnak sikerült felhívnia a lakosság figyelmet az élelmezési válságra, és török hírességeket is bevonva sikerült több mint 1 millió dollárt gyűjtenie. A Turkish Airlines 60 tonnányi segélyszállítmányt juttatott el Mogadishuba. Az Vörös Félhold Társaság kampánya 45 millió dollárt gyűjtött a szárazság okozta károk enyhítésesére.

A kérdés persze az, hogy eljutnak-e ezek az adományok a rászorulókhoz, és nem tűnnek-e el a krízis fekete lyukaiban.