Eleinte úgy tűnhetett, hogy Jeb Bush útja ki van kövezve a republikánus elnökjelöltség elnyerésére. Az Egyesült Államoknak már két elnököt is adott Bush-dinasztia tagjaként nem kellett aggódnia, hogy lesz-e elég pénze, hiszen bátyja (George W. Bush) és apja (George H.W. Bush) politikai kapcsolatainak kihasználásával az év elején özönleni kezdtek az adományok kampányához. A Republikánus Párt támogatása sem volt kérdéses, a párt vezetése – ahogy az várható volt – egyértelműen a tapasztalt floridai kormányzó mellé állt, akiben azt a jelöltet látták, aki középutas programjával esélyesként indulhat majd Hillary Clinton ellen.
Bush vidám tavasza
Politikai elemzők azonban már az év elején arra figyelmeztettek, hogy az „örömtelire” tervezett Bush-kampány nem lesz egy könnyed diadalmenet a mostani légkörben, ahol a washingtoni politikából és politikusokból kiábrándult republikánus választókat inkább a kívülállók hozzák lázba. Így Bush tapasztaltsága, valamint családneve előnyből gyorsan hátránnyá vált, miután közvélemény-kutatások és felmérések már az év elején egyértelműen jelezték, a republikánus bázisnak nem nagyon akaródzik egy újabb Busht ültetni az elnöki székbe. Szeptemberre már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy ez a félelem valósággá vált.
Trump nyara
Jeb Bush kampánya a kezdeti reménykedések után képtelen volt hozni a várt eredményeket, miközben a republikánus választókat olyan jelöltek hozták lázba, mint Donald Trump és Ben Carson, (egy üzletember és egy idegsebész), akik mellett Bush képtelen volt labdába rúgni. Támogatói abban bíztak, hogy majd a republikánus elnökjelölt-aspiránsok televíziós vitáin megfordul a helyzet, de ennek pont az ellenkezője történt.
Bush a középmezőnyben ragadt a közvélemény-kutatásokban, és szeptember közepére már kezdett pánik kialakulni pénzes támogatói között, hogy képes lesz-e egy nyerő kampány lefolytatni.
Bush szomorú ősze
A helyzet októberre még rosszabb lett. Bush népszerűsége mélyrepülésbe kezdett, kiderült, hogy már közel sem kap annyi támogatást, mint amire számítottak, és kampánystábja kénytelen volt drasztikus megszorító intézkedéseket hozni, csökkentve a fizetéseket és az utazási költségeket. Közben pedig már arról kellett magyarázkodnia Bushnak és kampányvezetőinek a sajtóban, hogy
nem, Bush kampányának nincsen vége, még van remény, ez csak egy kis döccenés az úton és majd lesz ez még jobb is.
Bushnak még azt is ki kellett mondania, hogy nem lép ki a versenyből, ami soha nem jó jel. Ahogy az sem, amikor az egyébként a háttérben, csendesen dolgozó kampánytanácsadó a sajtón keresztül próbálja megnyugtatni a pénzes donorokat, hogy még nincsen minden veszve.
Marco Rubio reményteli tele
A mélypont végül az október 28-ai CNBC-s vitán jött el Bush számára, amikor kampánystratégák tanácsára megpróbált harcias lenni, és nekitámadt a számára legveszélyesebb jelöltre, Marco Rubióra. A feltörekvő, fiatal floridai szenátor – Bush egykori pártfogoltja – addigra már megelőzte Busht a közvélemény-kutatásokban, és a vitákon nyújtott magabiztos teljesítményével felkeltette a pártvezetők érdeklődését is.
Rubio végül nagyszerűen ki is használta a felé irányuló figyelmet, amikor Bush keménykedően, de mégis erőtlenül azzal támadta, hogy nem jár be eleget dolgozni a szenátusba, mert inkább az elnökválasztással van elfoglalva. Rubio egy tökéletes visszavágással némította el, közölve vele, hogy csak azért jött elő most ezzel,
„mert valaki meggyőzött, hogy támadást indítani ellenem segíteni fog rajtad”,
hatalmas tapsot kapva ezzel a közönségtől.
A CNBC-s vitának úgy vágott neki Bush, hogy az kulcsfontosságú lesz a leszállóágban lévő kampányának megfordításához, és az nagyon nem sikerült. A vitát követő napokban Rubio népszerűsége több ponttal emelkedett, és jelenleg már tíz százalék felett áll, miközben Bush hat százalék környékén mozog. Ennél is nagyobb jelentősége van annak, hogy a fiatal politikust egyre több republikánus képviselő és szenátor kezdte el nyíltan támogatni szeptember vége óta: csak novemberben öten jelentették be, hogy Rubio mellé állnak Bush helyett.
Lesz-e újra vidám tavasza Bushnak?
Jeb Bushnak mostanra már szinte csak egy esélye maradt arra, versenyben maradjon az elnökségért: az, ha jól szerepel majd a jövő februári előválasztáson New Hampshire-ben. Kampányát is ennek megfelelően alakították át stratégái, akik november eleje óta az új-angliai államra koncentrálnak, ahol kis lakógyűlésszerű rendezvényeken igyekeznek bemutatni Busht az ottani republikánus szavazóknak, mint az embert, akinek nagyobb esélye van megverni Hillary Clintont, mint Rubiónak.
Ha Bushnak sikerül Rubio előtt végeznie New Hampshire-i előválasztáson, kampánya lendületet kaphat, és mint egy „Comeback Kid” újra esélyesként térhet vissza a versenybe. Lesz esélye megnyernie a fontos márciusi előválasztásokat, és utána a Republikánus Párt elnökjelölti címét. Ha azonban rosszul szerepel, akkor búcsút inthet annak, hogy harmadik Bushként vezesse az Egyesült Államokat.
