Hiába tiltják törvények, hiába fogott össze több nemzetközi emberi jogi és segélyszervezet ellene, a nők megcsonkítása még most, 2012-ben is probléma. Olyannyira, hogy a legfrissebb adatok szerint a világon csaknem 140 millió nőt érint. Közülük 92 millió Afrikában él, jó részük ráadásul 10 év alatti.
Fotó: AFP
Az eljárást korábban „női körülmetélésnek” nevezték, csakhogy ellentétben a „férfi változattal”, a nők megcsonkításának nincs – és soha nem is volt – sem vallási, sem pedig orvosi oka, épp ezért a nevén is változtattak. Az infibulációt, vagyis a női nemi szervek csonkítását főleg Afrikai országokban végzik azért, hogy ezzel óvják meg a lányok szüzességét: az eljárás a garancia arra, hogy a férjhez adandó lány még érintetlen. Máshol az asszonyi hűséget garantálja: a hagyomány támogatói úgy vélik, akinek nincsenek külső nemi szervei, nem lehet csapodár sem.
Beavatási szertartás
A nők megcsonkítása ellen folytatott küzdelem egyik legharcosabb képviselője egy szupermodell. A szomáliai születésű, ma már osztrák állampolgár Waris Dirie egyébként maga is érintett, 5 éves korában, az édesanyja jelenlétében csonkította meg egy idősebb nő. Dirie, aki szomáliai gyerekkoráról több könyvet is írt, még évtizedekkel az esemény után is pontosan fel tudja idézni, mi történt azon a bizonyos estén, amikor „nő lett belőle”.
Waris Dirie – Fotó: AFP
Elmesélte, hogy bár emlékezett rá, egyik nővérének mennyire fájt, alig várta, hogy vele is megtörténjen, hiszen az „esemény” azt jelentette, hogy férjhez mehet. Édesanyja egy éjjel, sötétben vitte az idős asszonyhoz, aki miután egy kőre fektette, szétfeszítette a lábait és egy véres késsel vagdosni kezdte. A kislány nem kapott fájdalomcsillapítót, édesanyja egy botot tett a szájába, hogy arra harapjon, ha fáj.
A briteknél, a franciáknál és a németeknél is
Aki azt hiszi, hogy a csonkítás és az ahhoz hasonló hagyományok a fejlődő országok problémája, nagyot téved. Már 2001-ben, Spanyolországban is kongatták a vészharangot, az Afrikából érkező bevándorlók tízezrei miatt ugyanis folyamatosan emelkedett a csonkítás áldozatainak a száma. A 2012-es adatok szerint az Európai Unió területén 500 ezer olyan nő él, akin vagy már elvégezték a beavatkozást, vagy majd el fogják.
Ebből az 500 ezerből 75 ezer Nagy-Britanniában, 65 ezer Franciaországban és 30 ezer Németországban él. Többségük afrikai bevándorló, akik családja új hazájukba is magával vitte évezredes hagyományait és arról a tiltás ellenére sem hajlandóak lemondani.
A törvényi szabályozás hiányosságai mellett, melyek kiskaput engednek a barbár hagyománynak, tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az európai orvosok és nővérek egyáltalán nincsenek felkészülve a csonkítás okozta sérülések kezelésére. Többségük akkor szembesül először az okozott sérülésekkel, amikor beviszik hozzájuk a vérző, ijedt kislányokat.
“A cikket az Európai Unió támogatta.”
