Nagyvilág

“Az anyám beleegyezett, hogy megcsonkítsanak”

nők (nők)
nők (nők)

Évente több száz kislányt kínoznak meg azért, hogy jó feleség legyen belőlük.

Hiába tiltják törvények, hiába fogott össze több nemzetközi emberi jogi és segélyszervezet ellene, a nők megcsonkítása még most, 2012-ben is probléma. Olyannyira, hogy a legfrissebb adatok szerint a világon csaknem 140 millió nőt érint. Közülük 92 millió Afrikában él, jó részük ráadásul 10 év alatti.

Fotó: AFP

Az eljárást korábban „női körülmetélésnek” nevezték, csakhogy ellentétben a „férfi változattal”, a nők megcsonkításának nincs – és soha nem is volt – sem vallási, sem pedig orvosi oka, épp ezért a nevén is változtattak. Az infibulációt, vagyis a női nemi szervek csonkítását főleg Afrikai országokban végzik azért, hogy ezzel óvják meg a lányok szüzességét: az eljárás a garancia arra, hogy a férjhez adandó lány még érintetlen. Máshol az asszonyi hűséget garantálja: a hagyomány támogatói úgy vélik, akinek nincsenek külső nemi szervei, nem lehet csapodár sem.

A tisztaság szimbóluma
Izsák Rita az ENSZ kisebbségi ügyek független szakértője is lakott olyan népcsoport mellett, ahol még szokás a nők nemi szervének a csonkítása. A szakértő Szomáliában élt, ahol a nők 97 százaléka állítólag átesett csonkításon. „Erről természetesen senki nem szeret beszélni, mert nagyon érzékeny téma. De annyit tudni lehet, hogy Szomáliában például a tisztaság szimbóluma, és ha egy férfi úgy találja a nászéjszakán, hogy a neje tisztátalan (nem esett át a csonkításon), visszaviheti a nőt a szülei családjához, ami akkora szégyen számukra, hogy inkább megcsináltatják a kislányokon valamikor tizenéves koruk elején vagy még azelőtt”- mondta lapunknak Izsák Rita.

Beavatási szertartás

A nők megcsonkítása ellen folytatott küzdelem egyik legharcosabb képviselője egy szupermodell. A szomáliai születésű, ma már osztrák állampolgár Waris Dirie egyébként maga is érintett, 5 éves korában, az édesanyja jelenlétében csonkította meg egy idősebb nő. Dirie, aki szomáliai gyerekkoráról több könyvet is írt, még évtizedekkel az esemény után is pontosan fel tudja idézni, mi történt azon a bizonyos estén, amikor „nő lett belőle”.

Waris Dirie – Fotó: AFP

Elmesélte, hogy bár emlékezett rá, egyik nővérének mennyire fájt, alig várta, hogy vele is megtörténjen, hiszen az „esemény” azt jelentette, hogy férjhez mehet. Édesanyja egy éjjel, sötétben vitte az idős asszonyhoz, aki miután egy kőre fektette, szétfeszítette a lábait és egy véres késsel vagdosni kezdte. A kislány nem kapott fájdalomcsillapítót, édesanyja egy botot tett a szájába, hogy arra harapjon, ha fáj.

Ilyen a csonkítás
Az elsősorban kiskorúakon elvégzett sebészeti jellegű beavatkozást rendszerint érzéstelenítés nélkül, életlen vágóeszközökkel, fertőtlenítés nélkül végzik. A legtöbb érintett országban kuruzslókat kérnek fel, de a WHO adatai szerint aggodalomra ad okot az is, hogy egyre többször képzett szakemberek végzik a beavatkozásokat. A kuruzslók által elvégzett „műtét” egyébként nem veszélytelen: az áldozatnak komoly esélye van arra, hogy a seb elfertőződjön, vagy arra, hogy esetleg elvérezzen. Ha a beavatkozást túl is élik, nagy a valószínűsége, hogy később élethosszig tartó mellékhatásoktól szenvednek: vizeletürítési, vérzésproblémák léphetnek fel, szélsőséges esetben a szülés közben okozhat komplikációkat.

A briteknél, a franciáknál és a németeknél is

Aki azt hiszi, hogy a csonkítás és az ahhoz hasonló hagyományok a fejlődő országok problémája, nagyot téved. Már 2001-ben, Spanyolországban is kongatták a vészharangot, az Afrikából érkező bevándorlók tízezrei miatt ugyanis folyamatosan emelkedett a csonkítás áldozatainak a száma. A 2012-es adatok szerint az Európai Unió területén 500 ezer olyan nő él, akin vagy már elvégezték a beavatkozást, vagy majd el fogják.

Ebből az 500 ezerből 75 ezer Nagy-Britanniában, 65 ezer Franciaországban és 30 ezer Németországban él. Többségük afrikai bevándorló, akik családja új hazájukba is magával vitte évezredes hagyományait és arról a tiltás ellenére sem hajlandóak lemondani.

A törvényi szabályozás hiányosságai mellett, melyek kiskaput engednek a barbár hagyománynak, tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az európai orvosok és nővérek egyáltalán nincsenek felkészülve a csonkítás okozta sérülések kezelésére. Többségük akkor szembesül először az okozott sérülésekkel, amikor beviszik hozzájuk a vérző, ijedt kislányokat.

“A cikket az Európai Unió támogatta.”

Ajánlott videó

Olvasói sztorik