Ha Vilmos cambridge-i hercegnek és hitvesének, Katalin hercegnőnek (Cate Middletonnak) első gyermeke lány lesz, akkor ő lesz a királynő, hiába születik később öccse. Az eddigi rend szerint ugyanis a fiúk – életkoruktól függetlenül – elsőbbséget élveztek nővéreikkel szemben; leánygyermek kizárólag akkor örökölhette a trónt, ha nem volt fiútestvére. Csakis így lehetett királynő a jelenlegi uralkodó, II. Erzsébet is – édesapja, VI. György király fiú utód nélkül halt meg 1952-ben. (Erzsébet azóta is királynő, jövőre ünnepli gyémántjubileumát, azaz trónra lépésének hatvanadik évfordulóját.)
A történelmi döntést egyhangúlag hozta meg tizenhat ország kormányfője a Brit Nemzetközösség, a Commonwealth pearth-i csúcstalálkozóján pénteken. A házigazda ausztrál miniszterelnök asszony örömmel üdvözölte a határozatot. „Nagyon boldog vagyok – mondta Julia Gillard. – Elvégre elvárható, hogy Ausztrália első női kormányfője lelkesen támogasson egy olyan változást, amely új területen szavatol egyenlő jogokat a nőknek.”
Az áttörés azért különösen nagy dolog, mert a világ egyik legkonzervatívabb „intézményét”, a brit királyi házat kényszeríti rá a több mint három évszázados hagyomány feladására. Egy füst alatt eltöröltek két másik, igencsak idejétmúlt szabályt is: egyrészt a jövendő brit uralkodóknak már nem tilos katolikussal házasodniuk, illetve a királyi család, a Windsor-ház tagjainak pedig nem lesz kötelező engedélyt kérniük a házasságra az uralkodótól. Az a régi szabály ellenben érvényben marad, hogy a mindenkori uralkodó csak anglikán vallású lehet, lévén egy személyben az anglikán egyház (Church of England) feje is.
David Cameron brit miniszterelnök azzal indokolta a változtatást, hogy egy modern társadalomban tarthatatlanná vált az a helyzet, amikor valaki hátrányba kerül egy pozíció betöltésekor, mert nőnek született, miként az is, hogy egyes vallások híveit kizárják a házasságokból.
A döntésre egyébként páratlan alkalom kínálkozott, minthogy a jelenlegi trónöröklési sor élén állókat személyükben nem érinti a változás. Károly walesi herceg ugyanis elsőszülött, akárcsak fia, Vilmos – ők tehát nem kerülnek hátrányba a lánytestvérek egyenjogúsításával. Vélhetően ugyanebből a megfontolásból nem halogatták a reformot: ha ugyanis Vilmosnak és újdonsült feleségének előbb születik lánya, mint fia, akkor a kisöcsöt „elütik” az uralkodástól, most viszont még „szigorúan elvi” döntést hozhattak, élő kékvérűek érdeksérelme nélkül.
Feltehető az is, hogy a döntésben kulcsszerepe volt Károly trónörökösnek, akiről bennfentesek régóta rebesgetik, hogy radikális modernizációt tervez az uralkodóházban, ha egyszer végre megkoronázzák. II. Erzsébet legidősebb fia ugyanis már csaknem hat évtizede vár a sorára, és ezzel minden idők legkitartóbb trónörököse.
A Brit Nemzetközösségnek egyébként 54 tagállama van, de a reform csak arra a tizenhatra vonatkozik, amelyben az angol király az államfő. Ezek: Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, Antigua és Barbuda, Belize, Pápua–Új-Guinea, St Christopher és Nevis, St Vincent, Jamaica, Tuvalu, Barbados, Grenada, a Salamon-szigetek, St Lucia és a Bahamák.
Az általános ünneplés közepette egyedül a brit repulikánusok nem mutatnak semmi lelkesedést. Szóvivőjük, Graham Smith szerint a monarchia maga a diszkrimináció: hátrányos megkülönböztetés mindazokkal szemben, akik nem a Windsor-házba születnek, ezért abszurd bármiféle „egyenlőségről” beszélni mindaddig, amíg a királyságot el nem törlik, és ki nem kiáltják a köztársaságot Nagy-Britanniában.
