Daniel Cohn-Bendit az 1968-as francia diáklázadások egyik vezetője, az Európai Zöldek – Európai Szabad Szövetség frakció társelnöke a kihelyezett frakcióülésre érkezett Budapestre. Az Európai Parlamentben Orbán Viktorra kontrázó beszédéről, a magyar demokrácia helyzetéről, a bevándorlás problémájáról és a nukleáris korszak végéről kérdeztük.
Az európai parlamentben tartott beszéde meglehetősen népszerű lett hazánkban, jobb- és baloldalon egyaránt, persze egészen más kontextusban. Együtt ebédeltek azóta Orbán úrral?
Nem.
Ebben a beszédben tiszteletreméltó embernek nevezte Orbán Viktort. Fenntartja?
Nem igazán értem mit takar itt a tiszteletreméltó szó jelentése. Ő Magyarország miniszterelnöke, az Európai Unió elnöke, ezzel együtt kell élnünk. Ő képviseli az országot a legmagasabb szinteken, ennek megfelelően tiszteletben kell tartanunk, mint a magyar választók hiteles képviselőjét.
Hogyan értékelné a magyar demokrácia jelenlegi állapotát?
Szerintem problémás helyzetben van. Az én demokráciáról szóló koncepcióm ugyanis jelentősen eltér Orbán úr és a magyar kormánypárt, a Fidesz által elképzeltektől. Először médiatörvényt alkottak, majd alkotmányozni kezdtek, arra hivatkozva, hogy a többség akaratát hajtják végre. Én azonban úgy gondolom, az alkotmány forrása nem a többség. A többség akarata alakítja persze a szakpolitikákat, a szociálpolitikát, a gazdaságpolitikát, az oktatáspolitikát, és így tovább. Az alkotmány viszont nem egyszerűen a többség kívánságát jelenti. Egy ország alaptörvénye egyben a kisebbségek és a szabadság védelmét is magában foglalja, bármit is gondoljon erről a többség. Ezt már csak azért is érdemes szem előtt tartania a mindenkori hatalomnak, mert a mai többség lehet a holnap kisebbsége. Ezért ha törvényt alkotunk a médiáról vagy alkotmányozunk, és ebben csak a többség vesz részt, akkor ezek a jogszabályok minden kormányváltáskor megváltozhatnak, ez pedig teljes őrület. Úgy vélem, ez a legjelentősebb különbség a kettőnk demokráciafelfogása között. Véleményem szerint az a megközelítés, amivel a hatalmat ma Orbán és a kormánypárt kezeli, veszélyes a demokráciára.
Fotó: Kummer János / fn.hu (Képgaléria!)
A magyar baloldal látott már szebb napokat is, de ön szerint van esélye Magyarországon egy liberális vagy egy zöld pártnak a megerősödésre? Milyen utat kellene ehhez választaniuk?
Én úgy látom, az LMP jó irányba halad. Igyekeznek távol tartani magukat mind a kormánypárt, mind a szocialista utódpárt bűvkörétől. Harmadik utat járnak, külön elképzelésekkel szociálpolitikáról, gazdaságpolitikáról, természetvédelemről. Szerintem pontosan ez az az út, amerre a dolgok haladhatnak, és az LMP sínen van.
Az Európai Unió egyik legégetőbb problémája ma a bevándorlás kezelése. Rengeteg emigráns érkezik, főleg muzulmán országokból, sokan közülük pedig még az integráció legalacsonyabb fokát is képtelenek vagy egyszerűen nem hajlandóak teljesíteni. Több országban, például Svédországban vagy Norvégiában még a jogrendszer is az új bevándorlók kulturális hagyományaihoz alkalmazkodik, ahelyett hogy az ellenkezője történne. Elértünk a liberális demokrácia életképességének határaihoz, vagy akár a válságáról is beszélhetünk?
A kérdésben legalább két-három hiba van. Svédországban a jobboldali kormány paktumot kötött a svéd zöldekkel egy meglehetősen liberális bevándorlási szabályozásról, úgyhogy ez nem ilyen egyszerű. Másrészt nem igaz, hogy a bevándorló muzulmánok nem akarnak integrálódni. Az Európában élő muszlimok legalább nyolcvan százaléka beilleszkedett az európai társadalmakba, és ennek megfelelően éli a saját életét. Körülbelül 15-20 százalékuknak ez valóban nem sikerült. Ennek eltérő okai vannak, többek között a szociális helyzetük és nem vitatom, olykor valóban vallásos meggyőződésük is, ez igaz.
Valóban van némi probléma tehát a bevándorlással. Ugyanakkor vannak jó magyarok, jó franciák, jó németek, akik pedig rasszisták. Ők sem integrálódtak tehát a társadalomba, ha a demokratikus berendezkedés kereteiről beszélünk. Ezeket a problémákat kezelni kell. Ott vannak továbbá azok az emigránsok, akik szintén rasszisták, nacionalisták, vallási fundamentalisták, muzulmánok, katolikusok, zsidók. Úgy vélem, a fundamentalizmus maga a demokrácia ellentéte, nem pedig a muzulmán bevándorlók.
Ennek a megoldásához nyílt vita szükséges a bevándorlás témájáról. Itt elég gyorsan kiderülne az is, mik az okai ennek a jelentős méretű népvándorlásnak Észak-Afrikából. Többek között az, hogy Európa évtizedekig segítő kezet nyújtott a térségben uralkodó diktátoroknak, országaik számára pedig szinte elérhetetlen álom volt a fejlődés. Ez most a szemünk előtt változik meg, de időre van szükség a folyamathoz. A mi dolgunk tehát most az, hogy ezen országok népeit támogassuk diktátoraikkal szemben, és segítsünk nekik egy gyorsan és hatékonyan fejlődő gazdaságot, társadalmat létrehozni. Ha ez sikerül, nem lesz okuk rá, hogy elhagyják az otthonukat. Higgye el nekem, senki nem kedvtelésből hagyja el a szülőhazáját! Amíg ez zajlik, vele párhuzamosan kell megoldanunk a bevándorlás szabályozását is.
Fotó: Kummer János / fn.hu (Képgaléria!)
Hozzá kell ugyanakkor tenni, hogy Európa esetében egy öregedő társadalomról beszélhetünk, szükségünk van a bevándorlókra! A probléma tehát összefoglalva: hogyan bonyolítsuk le az anyaországok fejlesztését, a bevándorlás szabályozását és az érkező bevándorlók sikeres integrációját.
Mint baloldali politikus, mit gondol arról, hogy az európai baloldal bizonyos részein igen erős antiszemitizmus uralkodik, mely sokszor Izrael államának erőteljes kritizálásában jut a felszínre?
Nem hinném, hogy az antiszemitizmus az európai baloldal monopóliuma, azt hiszem, ebben egyetérthetünk. Az érdekes abban, amit kérdez, hogy az Izraelt érő kritikák sokszor egy platformra tolják a szélsőjobb- és a szélsőbaloldali erőket Európában. Mindezzel együtt azt hiszem, teljesen jogos Izrael bírálata, melyet magam is sokszor megteszek, mert úgy gondolom, Izrael kolonialista politikát folytat a megszállt területeken. Viszont minden alkalommal hozzá kell tenni, hogy ez a számonkérés Izrael politikájára irányul és teljes mértékben elzárkózik az ország létezését megkérdőjelező hangoktól. Ez az a pont, ami elválasztja az antiszemita hangoktól a jogos kritikát.
A másik oldalról pedig ki kell emelnem, hogy a palesztinok problémája, hogy nem rendelkeznek önálló állammal. Ha a kolonializációt és a megszállást tekintjük, ez az agresszió egy típusa a palesztinokkal szemben. Ha a szélsőségesek támadásait nézzük, azok pedig szintén az agresszió példái Izraellel szemben. Nekünk tisztában kell lennünk mindkét fél túlkapásaival. Ebben az esetben pedig mind a két oldal kritikája jogos és szükséges lesz és nem merül fel az antiszemitizmus gyanúja sem. Az Izraelre leselkedő egyik legnagyobb veszély ma Izrael jelenlegi politikája.
Még mindig elfogadhatónak tart forradalmi eszközöket egy legitimen megválasztott kormány ellen, mely betartja a törvényeket és látszólag a csendes többség igényeinek megfelelő intézkedéseket hajt végre?
A csendes többség definíciója már eleve hibás, mert csendes, tehát nem észrevehető. Egy csendes ember szükségleteiről nem tudhat ön sem, én sem, mi sem. Továbbá, én 1968-ban sem mondtam soha, hogy meg kell döntenünk az uralkodó rendszert. Én változásról beszéltem. Ami a hatvanas években történt, az egy új élet iránti vágy manifesztálódása volt. A társadalmak ugyanis változnak. Tudom, hogy Magyarországon ez probléma, de nézze csak meg, a nők jogai változtak, a családok változnak, az emberi kapcsolatok megítélése is változik. Ma már lehet valaki akár heteroszexuális, akár homoszexuális, ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, pedig ez nem volt mindig így. A pluralizmus egy új változata valósult meg. Mi soha nem mondtuk, hogy egy forradalom során át akarjuk venni a hatalmat. Akkor sem ez volt a célunk, ahogy ma sem. Az egyetlen hiteles útja a változásnak a demokratikus választások rendszere.
Fotó: Kummer János / fn.hu (Képgaléria!)
Ön ellenzi az egyelőre legolcsóbb és leghatékonyabb energiaforrás, a nukleáris energia felhasználását. Ez egyben azt is jelenti, hogy a környezet védelmét a fejlődés fölé helyezi?
Először is hadd szögezzem le, hogy ha ma elkezdenénk az átállást a megújuló energiaforrásokra, már ezzel rengeteg munkahelyet teremtenénk. Mondok egy vicces, de igaz példát. Egy nukleáris erőmű bezárása hétszer annyi embernek adna munkát, mint amennyi a működtetéséhez szükséges. Ez pedig 20-25 évig is eltarthat. Képzelje csak, Európa 500 atomerőművének leállítása milyen kedvező hatással lenne az egyébként sok helyen magas munkanélküliségre. A nukleáris energia kivonása a forgalomból persze hosszú folyamat, eltarthat akár hosszú évtizedekig is, de a nukleáris energiának Fukushimával vége! Már a múlté, az 50-es évek technológiája. Az ökológiai modernizáció felé kell haladnunk, ezt pedig most kell elkezdenünk. Az első lépés pedig az, hogy kiiktatjuk a nukleáris energiát.
Más szemszögből tekint vissza ma már DeGaulle elnök személyére? Tudna párhuzamot vonni Charles DeGaulle és Orbán Viktor között?
Nem. A médiában én Orbánt Chávezhez hasonlítottam és ezt továbbra is fenntartom, mert rendkívül autoriter vezetőnek tartom. DeGaulle alatt tényleg erőteljesen ellenőrzött francia állami médiával volt dolgunk, de azok teljesen más idők voltak. Ellenben ami a kérdésében elgondolkodtatott, az a DeGaulle-rendszer Nagy-Franciaország iránti ambíciója volt, amit viszont párhuzamba tudnék állítani a mai magyar vezetéssel. Ez a törekvés pedig modern időkben már nem helyénvaló.
