Nagyvilág

Elnökűzésre készül Pakisztán

Megingott a pakisztáni elnök, Pervez Musarraf hatalma azt követően, hogy hétfőn visszatért hivatalába a márciusban felmentett legfőbb ügyész. Az ellenzék folyamatosan ostorozza a tábornokot demokráciaellenes intézkedései miatt, az elnök amerikabarát külpolitikája pedig az iszlám szélsőségesek „felé hajtja” az elégedetlenkedőket.

A pakisztáni legfelsőbb bíróság döntése, mely szerint az elnök által hivatali visszaélés vádjával felfüggesztett legfőbb ügyész visszatérhet hivatalába, rövid időn belül már a sokadik esemény, mely által az elnök amúgy sem túl fényes tekintélye csorbát szenvedett.

Musarraf számára a legnagyobb problémát az jelenti, hogy legitimációja mára romokban hever, megígért demokratizálási kísérlete sehogy sem akar sikerülni. Személyében és hivatalában rendszeres támadások érik, robbantásos merényletek és ennél konszolidáltabb kritikák formájában egyaránt, az iszlamisták és a politikai ellenfelei után pedig most a legfelsőbb bíróság is ellene fordult.

Az elnök, akinek helyzete sohasem volt még ennyire ingatag, idén március 9-én hivatali visszaélés vádjával függesztette fel Iftkar Muhannad Chaudryt, aki az ellene felhozott vádakat visszautasította és nem mondott le posztjáról. Nem sokkal később őrizetbe vették, és új legfőbb ügyészt neveztek ki. Az ügy hatására a jogászok országszerte bojkottálták a bíróságok munkáját, hogy tiltakozzanak Iftikar felfüggesztése ellen.

Májusra a főügyész támogatói és az ellenzéki pártok összefogtak Musarraf ellen, amit több mint 40 halálos áldozatot követelő összecsapás követett Karacsi utcáin. Az ellenzék azzal vádolta a kormányt, hogy semmit sem tett az erőszak megfékezésére. A pakisztáni legfelsőbb bíróság július 20-án felmentette a vádak alól és visszahelyezte hivatalába Iftikar Chaudhryt.

A tét az újraválasztás

A belpolitikai válság elmélyülése mellett Pervez Musarraf politikai pályafutásának jövője szempontjából is rendkívül rosszul jött a legfelsőbb bíróság történelmi jelentőségű ítélete. Ezzel ugyanis csökkent annak az esélye, hogy a napról napra egyre népszerűtlenebbé váló elnök előbbre hozza az elnökválasztást, javítva ezzel saját esélyeit. Az eredeti tervek szerint jövő januárban esedékes voksolást ugyan előre tudná hozni a parlament, melyben jelenleg többségben vannak Musarraf támogatói, ám pont ezt akadályozta meg a felmentett, majd most ismét munkába álló főügyész.

Chaudhry azóta a Musarraffal szemben álló politikai erők emblematikus figurájává vált, a mögötte álló jogászmozgalom a bírói hatalom függetlenségét védelmezte a nyolc éve hatalmon lévő elnökkel szemben. Az ellenzéki pártoknak is kapóra jött az incidens, ugyanis jó lehetőséget láttak a jogász támogatásával Musarraf lejáratására, amivel csökkentik az elnök „újraválasztási” esélyeit.


Elnökűzésre készül Pakisztán 1

Musarraf már nem olyan népszerû, mint egykor (MTi/EPA)



Musarraf kormányzásának kezdete óta harcban áll a bírói hatalommal. Amikor 1999-ben katonai puccsal hatalomra került, megkövetelte a bíráktól, hogy új esküt tegyenek le, amelyben lojalitásukról biztosítják a katonai kormányzatot. Ezt sokan visszautasították és tiltakozásból lemondtak. Ezt követően a Musarrafot támogató legfelsőbb bíróság 2002-ben választásokat rendelt el. Hogy legitimálja elnökségét és biztosítsa a demokrácia helyreállítását, referendumot tartott, amelyben a megválasztását követően öt évre kiterjesztette az elnöki terminust.

A referendumot bojkottálta a pakisztáni politikai csoportosulások többsége, és azzal vádolták Musarrafot, hogy a választást elcsalta. A becslések szerint a szavazáson 30 százalék alatti volt a részvétel. Musarraf később a televízióban kért elnézést a szabálytalan népszavazásért. A 2002. októberi választáson Musarraf támogatói jutottak többségbe a parlamentben.

Ezután az ellenzék még egy évig képes volt akadályozni az elnököt, aki azonban az egyik kis párttal kötött koalíció segítségével elfogadtatta az úgynevezett Tizenhetedik Kiegészítést, amely visszamenőlegesen legalizálta Musarraf 1999-es puccsát és számos határozatát. A fenti egyezség értelmében 2005 elején le kellett volna mondania a főparancsnoki tisztségről, ezt azonban azóta sem tette meg.

2004 januárjában Musarraf kis többséggel, de megnyerte az ellene indított bizalmi szavazást, miután az ellenzéke nem vett részt azon. A voksolás eredményeként a pakisztáni alkotmány szerint Musarrafot megválasztott elnöknek kell tekinteni. Terminusa idén jár le, és legfőbb célja, hogy 2012-ig hatalmon maradjon. Ehhez azonban a többség támogatása kell, amelyre azonban nincs túl sok esélye.

—-Jövedelmező szélsőségesek—-

A demokráciáért küzdőkön kívül Musarraf másik nagy ellensége az iszlám szélsőségesek tömege. Pakisztán a globális terrorizmus és az al-Kaida egyik központja. A szeptember 11-i merényletek után a terrorizmusellenes akciók és retorika dacára a militáns csoportok nem tűntek el. Ennek egyik legfőbb oka, hogy ezek a csoportok képesek küzdeni azokért a célokért, amelyek a katonai kormányzat számára nem szalonképesek a Nyugat miatt. Ilyenek a kasmíri kérdés és Pakisztán befolyása a szomszédos Afganisztánban. A militáns csoportokat itt nem verték szét, és ha az általuk ellenőrzött vallási iskolákat (medressze) nem zárják be, nem is fogják.

A pakisztáni medresszék jelentős többsége Korán-iskolaként működik. Sok közülük azonban iszlamista csoportok kezében van, akik arra használják ezeket az iskolákat, hogy szélsőségeseket neveljenek ki mindenkori dzsihádjukhoz. Nehéz lenne ezeket bezáratni, mert Musarrafnak is szüksége van rájuk külpolitikája egy más aspektusa miatt, ami nem más, mint a már említett, a Nyugat számára szalonképtelen célok elérése.

Ugyanígy lehetséges az, hogy az egyes számú közellenség bin Laden évek óta képes Pakisztánban bujkálni, ez az ország rendelkezik ugyanis a legjobb infrastruktúrával az al-Kaida számára. Az, hogy hat év alatt sem voltak képesek megtalálni bin Ladent annak köszönhető, hogy nem is keresték annyira komolyan, mint amennyire tehették volna. Hiszen ha megvan bin Laden, az Egyesült Államok katonai segélyei azonnal megszűnnek (a múlt héten két F-16-ost kaptak Washingontól).

„Elkaptunk 689 al-Kaida-tagot, ebből 369-et átadtunk az Egyesült Államoknak. Összesen több millió dollár pénzjutalmat kaptunk értük. Akik rendszeresen azzal vádolnak, hogy nem teszünk semmit a terror elleni háborúban, elég csak megkérdezniük a CIA-t, hogy mennyi pénzdíjat fizettek a pakisztáni kormánynak” – írta a pakisztáni elnök tavaly megjelent önéletrajzában, amely Tűzvonalban címmel jelent meg.

Két tűz között

Pakisztán földrajzi és befolyási helyzetéből adódóan mindig is két tűz közé volt szorítva. Mivel a Nyugat által támogatott demokratikus India rovására nem terjeszkedhetett, elsősorban Afganisztánban igyekezett minél nagyobb hatalomra szert tenni. A 9/11-es terrortámadás után Bush „aki nem velünk, az ellenünk” ultimátuma az Egyesült Államok karjaiba taszította Pakisztánt, amelyet a társadalom többsége azóta sem képes elfogadni. Az új szövetséges anyagi és katonai támogatása rendkívül jól jön, azonban a hazai közvélemény, a pakisztáni érdekeket Afganisztánban érvényesítő pastu törzsek és az amerikaiak között nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt. Musarrafot így is túl amerikabarátnak tekintik hazájában, ami sokkal inkább árt, mint használ neki.

Érthető tehát, hogy Musarraf hatalma megtartása érdekében évek óta pengeélen táncol, ráadásul az ellenzéket sem könnyű féken tartani. A korábbi miniszterelnök Benazir Butto azzal vádolta Musarrafot, hogy azért hagyta elfajulni a dolgokat a Vörös Mecsetnél, hogy a kiélezett helyzetben rendkívüli állapotot hirdessen, és ezzel elkerülje a jelenleg nem éppen pozitív kimenetellel kecsegtető választásokat. A pakisztáni elnök erre bejelentette, hogy nem tervezi rendkívüli állapot bevezetését. A szélsőségesek így is elegendő muníciót kaptak további harcukhoz, ugyanis a mecset ostroma közben megölt fegyvereseket mártírnak állítják be, ezzel tüzelve a kevésbé mérsékelt muszlimokat, akik ettől kezdve a „mártírokat” lemészároló pakisztáni hadsereggel állnak szemben.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik