Nagyvilág

Magyar pár(t)harc a Vajdaságban

Noha vajdasági honfitársaink szavazataiért két magyar szervezet is küzd a vasárnapi szerbiai választásokon, megosztva ezzel a magyar kisebbség érdekérvényesítő erejét, egy új paragrafusnak köszönhetően szinte biztosan lesz magyar képviselő az új szerb parlamentben. Hogy a kormányban is lesz-e magyar párt, az egyelőre megjósolhatatlan, Kasza József mindenesetre csalódott korábbi szerb szövetségeseiben.


Több párt együtt

Magyar Összefogás Koalíció (MÖK) tagja az Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP), a dr. Páll Sándor vezette Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösség (VMDK) és több civil szervezet.


A vajdasági magyar politika megosztottságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a magyar színekben ketten is rajthoz állnak a most vasárnapra kiírt előrehozott szerbiai választásokon: a Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), valamint az Ágoston András nevével fémjelzett Magyar Összefogás Koalíció (MÖK), mely több kisebb csoportosulást tömörít (lásd a keresetben). „Vajdaságban a nemzeti szemléletű ellenzéki koalíció csatázik az intézményesített, a Belgrádban és Budapesten is támogatott és a helyi többségi hatalommal paktáló magyar liberális egypártrendszer megtestesítőjével, a VMSZ-szel” – esett neki nem túl lovagias módon magyar riválisának Ágoston András, mely jelzi a két formáció kapcsolatát.

Támadások egyébként főleg a szerbek oldaláról Ágoston pártját is bőven érték az utóbbi időben, miután a pártszövetségben helyet kaptak a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vajdasági tagjai is, mely szervezetet a szerb sajtóban gyakran emlegetik a fasisztoid jelzővel. A Szerbiából egy időben verekedés miatt kitiltott Toroczkai László vezette mozgalom – látva a felháborodást – végül visszavonta jelöltjeit. Ennek a közjátéknak is szerepe lehetett abban, hogy a MÖK a határidő lejárta előtti utolsó percekben nyújtotta be listáját, amely így az utolsó előtti lett a szavazólapon.

Számolgatnak

Valamivel több mint tíz év után tehát a vajdasági magyar politikai erők újból összemérhetik az erejüket, kiderülhet, hogy melyiküknek milyen a tényleges támogatottsága. Utoljára erre 1996 végén került sor, amikor a két évvel korábban alakult VMSZ fölényes győzelmet aratott az a Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDK) fölött, elnyerve a több mint százezer magyar szavazó zömének a voksát. Négy évvel később viszont a VMSZ már a demokratikus ellenzék pártjaival közös listán indult, s került be a parlamentbe, 2003 decemberében pedig vajdasági és közép-szerbiai szerb pártokkal, valamint egy dél-szerbiai bosnyák párttal alkotott koalíciót, amelynek nem sikerült átlépnie a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt.

A törvényhozásból való kimaradás veszélye ezúttal nem fenyeget annyira, mivel a nemzeti kisebbségeket képviselő pártoknak úgynevezett természetes küszöböt ír elő a szerb választási törvény. E szerint a választásokon résztvevők számát a parlamenti helyek számával, azaz 250-nel kell elosztani. Előzetes becslések szerint egy képviselői mandátum megszerzéséhez körülbelül 12-15 ezer szavazatra lesz szükség, míg a szerb pártoknak, amelyek számára kötelező az 5 százalékos választási küszöb, ebben az esetben legalább 165 ezer szavazat kell. A VMSZ 80 ezer szavazattal, azaz 5-7 képviselői hely megszerzésével számol reálisan, ami valamivel jobb eredmény, mint az önkormányzati választásokon szerzett 60 ezer szavazat, ami a vajdasági magyar választók alig egynegyedét jelentette. Ágoston András, a MÖK egyik vezetője szerint nagyon fontos lenne, hogy 2-3 képviselővel jelen legyenek a szerb parlamentben.

Pártos kritikák

Hogy mely hívószavaknak lesz igazán foganatjuk, az január 21-én kiderül, de mint a Magyar Szó című szabadkai újságnak nyilatkozó Szerbhorváth György szociológus megfogalmazta, a VMSZ és a MÖK számára az a legnagyobb kihívás, hogy képesek-e egyáltalán mozgósítani az embereket. A szakértő szerint “a MÖK feltette az Ágoston-féle lemezt a nemzet határokon átívelő integrációjáról, ami csak egy frázis, nem lehet vele embereket megszólítani; kellene mondani valamit például a munka világáról is”.

VMSZ egyik legfontosabb célja a központosítás megszüntetése. Kampányígéretei szerint síkra száll Szerbia gyorsabb gazdasági felzárkózásáért, a mezőgazdaság támogatásáért, a világháború után elkobzott vagyon visszaszármaztatásáért. Kiemelt céljai között szerepel, hogy a kisebbségek által jelentős számban lakott területeken nagyságrendekkel növekedjen a gazdaság és az infrastruktúra fejlesztését célzó, valamint a kis– és közepes vállalkozásokat támogató állami források volumene, továbbá vezessék be a területalapú mezőgazdasági támogatási rendszert, valamint hogy jelentősen bővüljenek a helyi önkormányzatok hatáskörei és pénzügyi önállósága is teremtődjön meg. Szerbhorváth azonban úgy véli, hogy nincs koherens program az ígéretek mögött, s a VMSZ-nek megújulásra, személycserékre lenne szüksége helyi szinteken, de a csúcsvezetőségben is. Akkor esetleg visszacsalogathatnák azokat a választókat, akik régen magyar pártra szavaztak – fogalmazott.

Ki kire?

Mirnics Károly szociológus – ugyancsak a Magyar Szónak – kijelentette, hogy a magyar politikai erők széthúzása a szerb pártoknak kedvez. A szerbek nagyon jól föltalálták magukat a gazdasági nacionalizmusban, s ezt a helyzeti előnyüket most a választásokon is kamatoztatják. Boris Tadic államelnök Demokrata Pártja, s a liberális G17 Plusz munkahelyeket kínál a magyaroknak. “A mieink ezzel szemben nyelvhasználatot kínálnak, ami nem működik, állampolgárságot, ami úgy nem is működhet, ahogyan kínálják.” A szakember szerint az északon egy tömbben élő magyarság egy része a magyar pártokra fog szavazni, de a szórványmagyarság teljes egészében a vajdasági és regionális pártokra, ha egyáltalán az urnákhoz járul.

A választások előtt néhány nappal mindenesetre úgy tűnik, hogy a szerb választópolgárok a Vojislav Seselj-féle szélsőjobboldali Szerb Radikális Pártot juttatnák a legnagyobb parlamenti frakcióhoz, mellyel szemben csak a parlamentbe bekerülő minden demokratikus erő koalíciós összefogása jelenthet alternatívát. Jelenleg ugyanis nem kétséges, hogy az éhségsztrájkján nemrég túljutott, hágai tárgyalása folytatására váró Vojislav Seselj pártja nem talál olyan partnert, akivel abszolút parlamenti többséget alkotva kormányt tudna alakítani. (részletek: Válaszúton Szerbia)

Hogy az egymás elleni becsületsértő kijelentésekkel tarkított kampányt folytató két nagy demokratikus párt közül melyik kap több szavazatot, azt egyelőre nehéz megjósolni. Minden megfigyelő szerint igen szoros végeredmény várható a Boris Tadic államelnök vezette Demokrata Párt, és Vojislav Kostunica miniszterelnök Szerbiai Demokrata Pártja között. A cél érdekében mindketten számos regionális kispárttal kötöttek választási szövetséget, bizonytalan azonban, hogy az összefogás elég lesz-e a parlamenti többséghez, vagy pedig egymással is meg kell alkudniuk.

Rossz szájíz?

A nagyobbik magyar tömörülés vezetője mindenesetre nem akar minden áron kormányra kerülni. Akármilyen eredményt ér el a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a szerbiai parlamenti választásokon, nem kezdeményez koalíciós tárgyalást, s nem tartja létfontosságúnak, hogy bekerüljön az új belgrádi kormányba – nyilatkozta a Danas című belgrádi lapnak Kasza József. A politikus, aki az évtized elején Zoran Djindjic kormányfő helyettese volt, a tartózkodás okaként említette, hogy a VMSZ egykori koalíciós partnerei politikailag kétszínűek. Szóban mindent megígérnek, igénylik a magyar párt támogatását, ugyanakkor a választási küzdelemben igyekeznek magukhoz csábítani szavazóit.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik