Mitrovits Miklós: A lengyel elnök Kijivben
Duda lengyel köztársasági elnök Kijivbe utazott, ahol nemcsak Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel folytatott megbeszéléseket, hanem nagyhatású beszédet is mondott az ukrán parlamentben. A lengyel nemzet nevében megköszönte az ukrán hadsereg katonáinak, a Nemzeti Gárdának, a területvédelmi erőknek és Mariupol védőinek a hősies ellenállásukat, amellyel Ukrajnán túl a világot is védik a barbársággal és az új orosz imperializmussal szemben. Nem csupán Ukrajna, hanem Lengyelország, Európa és az egész világ hőseinek nevezte őket. Duda a jövőről is beszélt: „A lengyelek és az ukránok több mint nyolcvanmillióan vannak, és együtt erősebbek vagyunk. Nem szabad elszalasztanunk ezt a lehetőséget” – hangsúlyozta, utalva aztán a kölcsönös történelmi sérelmekre, amelyek hangsúlyozása jelenleg csak az ellenségnek áll érdekében, mivel a lengyeleket és az ukránokat minden vita ellenére hosszú és szép történelem kapcsolja össze. Kifejezte meggyőződését, hogy ez a háború most örökre összeköti a két nemzetet.
„Nem hallgattak meg minket, figyelmeztetéseinket lekicsinyelték, ruszofóbiával vádoltak minket. Ma a világ csendben elismeri, hogy igazunk volt, de higgyék el, ez rendkívül keserű elégtétel” – jegyezte meg.
Ez utóbbi mondat egyik címzettje a magyar külpolitika támogatóinak köre is lehetne, akik az elmúlt nyolc évben az oroszokkal üzleteltek, de még most, a nyílt orosz agresszió negyedik hónapjában is ruszofóbiát emlegetnek a lengyelekkel kapcsolatban, amikor ők elutasítják Oroszország birodalmi törekvéseit. Duda szerint ez „súlyos lelkiismeret-furdalást kellene, hogy okozzon egyes európai vezetőknek”. A magyarokra és a németekre egyaránt gondolhatott.
Losoncz Miklós: Embargós dilemmák, lehetőségek és korlátok
A szankciók és egyéb gazdaság-, azon belül energiapolitikai intézkedések célja az, hogy jelentős terhet rójanak Oroszországra, ezáltal korlátozzák gazdasági mozgásterét a háború folytatására, miközben a büntető intézkedéseket alkalmazókra háruló költségek és a világgazdaságra gyakorolt hatások minimálisak legyenek. A konkrét szankciókon túlmenő, azok bevezetésétól függetlenül végrehajtható uniós stratégia fő pillérét a korábban kilátásba helyezett, végleges formában pedig május 18-án közzétett REPowerEU terv képezi. Ennek célja a fosszilis energiahordozók körében az orosz energiaimporttól 2027-ig történő függetlenedés.
E célt elsősorban az energiafelhasználás mérséklése, a megújuló energiaforrások térnyerésének ösztönzése és az energiahordozó-import földrajzi diverzifikálása révén kívánják elérni, az Európai Bizottság koordinálása mellett. A terv 2022 és 2027 közötti pótlólagos beruházási szükségletét 210 milliárd euróra becsülik. A pénzt az eredetileg a koronavírus-járvány gazdasági és társadalmi következményeinek enyhítésére létrehozott helyreállítási és ellenállóképességi eszköz forrásaiból bocsátják a tagállamok rendelkezésére. Az említett összegen felül további pénzügyi forrásokat mobilizálnak a közös költségvetésből és más uniós alapokból. A háború kezdete után megindult az új politikai és gazdasági helyzethez történő piaci alkalmazkodás az Európai Unió energiaszektorában. Így például február vége óta Oroszország aránya Németország kőolajimportjában 35-ről 12 százalékra esett vissza.
Huszár Ágnes: A tanárok megbecsülése
A közoktatás célzott fideszes lezüllesztésének folyamata tíz éve kezdődött, amikor 2012-ben az általános tankötelezettséget a tanulók 18. életévéről a 16.-ra csökkentették. A kormánypropaganda igyekezett ezt a lépést jótéteményként feltüntetni, mintha a fiatalok életét könnyítették volna meg egy kötelezettség eltörlésével. Aki már tizenhat évesen be akar lépni a „munka világába”, tegye meg nyugodtan, szólt az indoklás. Aki mondta, írta, az is tudta, egy mindenfajta szakmai képzettség nélküli fiatal aligha talál magának munkahelyet, önálló vállalkozásról pedig álmodozni is kár minimális matematikai, szövegértési készségek hiányában. Az iskolarendszer az életre felkészületlen, éretlen fiatalokat taszított ki magából.
Ennek a döntésnek a nemzetgazdasági következményei katasztrofálisak, hiszen az amúgy is leszakadt régiók dolgozóinak utánpótlását ritkította meg. Az egyént pedig megfosztotta a társadalmi mobilitás minimális esélyétől is. Ezek a fiatalok nagy valószínűség szerint a munkanélküliek, jobb esetben a közmunkások tömegét szaporítják.
Váncsa István: Felzárkózunk
2030-ra utolérjük Ausztriát, mondta Lázár János a miniszterjelölti meghallgatásán, a jelenlevők pedig bizonyára feketén bólingattak, mint az eperfa lombja, nem is igen tehettek volna másképp. Orbán a sógorokhoz való felzárkózást öt esztendeje megjósolta.
Aztán telt-múlt az idő, országunk primátusa menet közben valahogy elkúratkozott, mi azonban ehhez a körülményhez is a magyar ember természet adta derűjével közelítettünk. „Úgy látszik nemsokára utolérjük Ausztriát a czivilizáczióban” – ezt az örvendetes tényt a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzet című „politikai, társadalmi és közgazdászati lap” adta hírül 1891. júliusában, holott az előzmények ismeretében az lett volna magától értetődő, ha a sógorok akarnak utolérni minket. Másképpen alakult, mindamellett a Székely Nemzet szerkesztőségének sikerült az ő optimizmussal átitatott jövőképét kellő alapossággal aládúcolnia. „Kilátásban van ugyanis, hogy Budapesten is fognak nemsokára lóhust is mérni. Ez egyébként fontossággal bír úgy nemzetgazdasági mint ipari és a szegényebb néposztálynak élelemmel való ellátása tekintetéből” – írta az újság, vagyis az olvasónak már csak annyi dolga maradt, hogy bizalommal tekintsen a közeljövőbe, amikor majd a szegényebb néposztály ízletes és egészséges lóhúsnak fog örvendeni.
Kovács Zoltán: A Gazprom vidám barakkja
Lehetne akár komikus is, de inkább tragikus: korai Orbán-beszédeket olvasok, 2007-ben például egy fideszes plénum előtt ezt mondta: „Nem szabad megengedni, hogy Magyarországot a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék.” És erősen hangsúlyozta,
nem kellene megengednünk az utánunk következő fiataloknak, hogy miután a szovjetrendszer legvidámabb barakkja sorsától megszabadultunk, most a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék Magyarországot.
Gondolom, itt az orosz energiafüggőség ellen lépett fel, és agitált a múlt rendszerből örökölt energiakötöttség felszámolásáért, amiről akkor, 2007-ben az volt a véleménye, hogy megszüntethető, de legalábbis mérsékelhető. Különben minek emlegette volna ilyen lendülettel. Ezt mondta, sőt, még azt is, a Fidesz nemzedéke azt üzeni a jövőnek, hogy
mi az ajtót a nyugatnak kinyitottuk, de az oroszoknak, a Szovjetuniónak és a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk, és azt üzenjünk a jövőnek, ne engedjék, hogy visszamásszanak az ablakon.
Így fogalmazott.
Ezt 2007. március 30-án mondta, majd kormányra kerülve pontosan az ellenkezőjét tette: az ajtót az oroszoknak és a Keletnek kinyitotta, a nyugati világnak meg ajtót mutatott. Meg ami ezzel együtt jár: szép lassan a Gazprom legvidámabb barakkjává lettünk.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
