A koronavírus-járvány kezdete óta megy a – betegek szemszögéből méltatlan – pingpong az adatokkal: Budapest vagy a vidék a fertőzöttebb-e? Nagy vonalakban az volt a tapasztalat, hogy az első, viszonylag enyhe hullám a fővárosban volt súlyosabb (emlékezetes, hogy ekkoriban külön megadták a budapesti és a vidéki fertőzöttek és elhunytak számát a kormányzati jelentések, bár az adatok azóta is elérhetők, már nem hangsúlyozzák őket naponta), a második hullám már nem válogatott, igaz, jó részében a fővárosi fertőzöttek száma kisebb volt annál, mint ami a lakosságarányból következne, a harmadikban pedig – mivel a vírus mindenhol szedi áldozatait – végképp elérte a legkiesőbb falvakat is a Covid. Müller Cecília országos tiszti főorvos nemrégiben beszélt arról, hogy a települések 99 százalékában jelen van a fertőzés.
Körbekérdezésünk során arra voltunk kíváncsiak: mennyire érinti súlyosan a vidéket a járvány? Mennyire vették és veszik komolyan a kisebb településeken (ahol a harmadik hullámig például nem kellett maszkot hordani az utcán) a Covidot és az előírásokat? Mennyire változtatott az ő életükön a koronavírus? Mennyire népszerű az oltakozás? Az ország négy fertályán kérdeztünk meg helyieket: Somogy, Veszprém, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megye egy-egy, más hátterű és méretű települése képviselteti magát a cikkben egy-egy megszólalóval.
Büssü, Somogy
Büssü négyszáz lelkes kis falu Somogy megye keleti szegélyén, közel a tolnai megyehatárhoz. Hortobágyi Rózsa, a helybeliek egyike azt mondja, a Covid-járvány nem válogatott, községüket is telibe kapta, magyarokat és cigányokat egyaránt. „Egy 75 éves férfi is meghalt, meg a felesége is, ők rákos betegek is voltak” – kezdte sorolni az áldozatokat Rózsa, aki szerint mindegyik szomszédja elkapta már a vírust. Volt olyan ismerőse a faluban, aki februárban be lett oltva, de később elkapta a koronavírust, és pár nappal a második oltás előtt életét vesztette.
Próbálkozott ugyan a doktornőnél, hogy a Pfizert kapja, de nem járt sikerrel. „Sok problémánk van, nekem is, a páromnak is, szívbetegek vagyunk, magas a vérnyomásunk” – mondta.
Szerinte a második hullám viselte meg a legjobban Büssüt, és „a nehezen kezelhető emberek vitték a faluba a vírust.” Hozzátette, tesztelés szinte nem is volt a faluban. Megkérdeztük, mennyire tartották be helyben a járványügyi előírásokat a helyiek, a válasz pedig lelombozó volt:
Nehéz betartani a törvényt, ha még maszkra sincs pénzük az embereknek. Sok ember is úgy jár boltba, hogy egy bemegy maszkban, kijön, majd odaadja a vele lévő családtagjának, barátjának a sajátját, többen használják egymás után.
Hortobágyi Rózsáék életét is átalakította át a Covid, nem mennek sehova, csak a saját kertjükbe. A lányáék kéthetente bevásárolnak nekik, kiváltják és hozzák a gyógyszereket, ők pedig türelmesen várják a járvány végét.
Dörgicse, Veszprém
A balaton-felvidéki Dörgicse sem úszta meg a koronavírust. Restár Zsófia elmondta, hogy körülbelül tíz emberről tud a községben, aki megküzd(ött) a Coviddal. A helyi kisbolt több dolgozója is lebetegedett, az üzlet már több mint két hete zárva van.
Az alig 300 lakosú falu megúszta az előző járványhullámokat, Zsófia szerint emiatt „sokan azt gondoltuk néha, nincs is járvány”. Ez persze megváltozott, és az oltási programba is beszálltak: „behívták a férjemet is oltatni, azt mondta, a sorban előtte és utána is dörgicsei állt”. Ő is megkapta a vakcinát, összességében szerinte aki regisztrált Dörgicsén, azt már beoltották. Sokan persze nem akarnak oltatni,
vannak itt Covid- és oltástagadók is.
Ami jó hír, hogy nem tud dörgicsei halálos áldozatról.
Az előírásokat változóan tartották be a helyiek, a különböző összejövetelekre azonban egyre kevesebben mentek el, ahogy szélesedett a járvány. Az ellenőrzés szele a falut is megcsapta, hozzájuk egyszer fegyveres katonák csengettek be, mert megállt előttük egy idegen autó, nyilván azt akarták jelezni, nem jó ötlet ilyenkor találkozgatni. Máskor pedig egy járőröző rendőrautóból szóltak ki, amikor az utcán maszkot nem viselő, épp kocogó ismerősükkel beszélgettek, hogy tartsák a távolságot.
Zsófiáék életét is érinti a ragály, főleg mert nincs óvoda. Így előfordul, hogy egyes szülők összefognak, és felváltva más vigyáz a gyerekekre. Emellett azt észlelik még, hogy több a kiránduló turista, mint máskor.
Hodász, Szabolcs-Szatmár-Bereg
A teljes nevét nem vállaló Gizella a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Hodászon él, és a következőképp jellemezte a helyzetet: „a fél falu beteg, de nagyon sokan be vannak már oltva”. Ő maga a kínai Sinopharm mindkét adagját megkapta, a másodikat március 26-án, sőt azóta a védettségi igazolása is megérkezett.
Egy idős pár karácsony előtt került a nyíregyházi kórházba, idővel lélegeztetőgépre, majd egy hét különbséggel mindketten meghaltak. A temetésük is közös volt.
A több mint háromezer lakosú nagyközséget a második hullám már megviselte, ez teljesedett ki a március óta tartó harmadikra. A helyi roma közösséget is súlyosan érinti a betegség terjedése, nekik is osztottak annak idején maszkot, bár tendenciózusan azután kezdték el viselni, hogy egy helyi cigány civil szervezet felhívta a figyelmet arra, hogy (március 8. óta) kötelező.
A helyiek mindennapi életére ezen felül is hatással volt a járvány, megszűntek a misék, istentiszteletek, szórványosan csak a görög katolikusok tartják meg ezeket, ott is minimális számú hívővel. Gizella élete is sokat változott, „én csak kétnaponta megyek már boltba, ha kell valami apróság, inkább a fiam vásárol be Mátészalkán nekem”.
Szarvas, Békés
Részben kakukktojás Szarvas, hiszen város, de mégis hozzáadhat a teljes képhez, hogy 15 ezer lakosú Békés megyei járásközpontban hogyan csapódott le a Covid. A nevét szintén részben vállaló Attila elmondta lapunknak, hogy „az első hullámnál semmi sem volt itt, de a másodiknál már több kollégám és ismerősöm is lebetegedett”. A mostani, harmadik hullám már nem volt kiugró a másodikhoz képest, ellenben a mostaniban hallott először halálesetről az ismeretségi körében. Most inkább az jellemző, hogy kevesebb ismerőse betegszik le, de a kór lefolyása súlyosabb náluk.
Hogy mennyire tartották be a szarvasiak a járványügyi intézkedéseket? Szerinte vegyes a kép, az első hullámnál behúzódtak az emberek, a másodikat viszont, hiába volt súlyosabb, már kevesebben vették komolyan. A maszkviselést akkor látta igazán elterjedni a városban, amikor kültéren általánosan is kötelezővé tették. A távolságtartást viszont már nem igazán látta.
„Az elsők közt regisztráltam, oltáspárti voltam mindig is” – mondja, poénkodtak is rajta ezért a cimborái. Amúgy azt tapasztalja, hogy az iskolázottabbak oltakoznak szívesebben, bár a harmadik hullámmal azért Szarvason is javult az oltási kedv. Többen úgy vannak vele, hogy ha például az utazást az oltottsághoz kötik majd, akkor élnek vele. Attila szigorú azzal kapcsolatban, melyik vakcinát döfhetik belé: „én csak a Pfizert szeretném, a környezetemben lévők zöme is így van vele”. Aki ismerőse részesült oltásban, az a Pfizerét kapta, bár néha nagyon spontán alakul, ki, mikor, mihez jut, utána kell járni a háziorvosnál, aztán
aki tökös, az kap oltást.
Attila munkájában nem módosított semmit a járvány, viszont „édesapám panziót üzemeltet, a kiesés elég rossz a számára”. Amúgy ő sem utazott el régóta, miközben azt érzi, már mindenki menne mindenfelé szabadon.
