Mást se nagyon hallani az EP-választás előtt Magyarországon, mint azt, hogy a bevándorlásellenes erők csapnak össze a bevándorláspártiakkal. Ezúttal elegánsan lendüljünk túl azon a kérdésen, valóban egyetlen kérdésben különböznek-e össze az uniós tagállamok pártjai, és koncentráljunk arra, hogyan is áll jelenleg az EU a bevándorlással.
A migráció Orbán Viktornak és a Fidesznek köszönhetően 2015 nyara óta napirenden van Magyarországon. Megépült a déli kerítés, egy sor jogszabály és az alaptörvény is módosult, nemzeti konzultációkat, népszavazást is tartottak az ügyről, a fideszesek pedig soha véget nem érő háborút indítottak Brüsszel ellen. Arról viszont keveset hallani, hogy mit akar az EU a bevándorlókkal, és mi történt 2015 óta.
A menekültválságnak vége, de tönkretette az uniós rendszert
2015-ben 1,2 millió menekültkérelmet nyújtottak be az Európai Unióban, ami durván a duplája a 2014-es adatnak, háromszorosa a 2013-asnak, és ötszöröse a 2012-esnek. A közös európai menekültügyi rendszer – amit dublini rendszernek hívnak – látványosan összeomlott a migrációs nyomás alatt. Hiába zuhant meredeken 2015 után a benyújtott menekültkérelmek száma, egyértelművé vált, hogy az EU-nak kell valamit kezdenie a helyzettel. És kezdett is, minek nyomán csökkentek a számok.
Az európai uniós menekültügyi és bevándorlási rendszer kis túlzással kipörögte a maga illiberális fordulatát:
A dublini szabályok szerint a menedékkérelmet abban az országban kell elbírálni, ahol a kérelmező belépett az EU-ba. A szabályok megalkotásakor azonban nem volt cél, hogy a felelősség megfelelő és igazságos elosztását is garantálják a tagállamok között, így amikor 2015-ben az előző évekhez képest sokkal több menekült és menedékkérő érkezett Európába, a határokon lévő Görögországra és Olaszországra aránytalanul nagy teher hárult és a rendszer összeomlott – látta be az Európai Parlament is.
A dublini rendszer reformjára tett javaslatot jegyző Cecilia Wikström, svéd liberális EP-képviselő így foglalta össze ennek javaslatait:
- a tagállamoknak közösen kell felelősséget vállalniuk a menedékkérőkért,
- a külső határokkal rendelkező tagországok – amelyek a legtöbb menekült számára az első érkezési helyet jelentik Európában – vállalják az összes érkező nyilvántartásba vételét és védjék az EU külső határait,
- a nemzetközi védelemre szorulók a jelenleginél sokkal gyorsabban jussanak védelemhez, míg azokat, akiket nem illet meg a menedékjog, gyorsan és a jogaikat tiszteletben tartva küldjék vissza származási országukba.
A reform döcögősen megy, főleg az első pont miatt, ugyanis az uniós intézmények a kvótánál nem találtak ki jobbat, azt viszont egy sor ország ellenezte, így nem ment át a rendszeren. A kvótarendszer lényege, hogy minden tagállam egy meghatározott százalékban vesz át menedékkérőket azoktól a tagállamoktól, ahová a menedékkérők érkeznek, ezzel biztosították volna a közös felelősségvállalást a tagállamok között. Tehát a közös EU-s megoldásra, ami az uniós dokumentumok, jelentések szerint megoldás lenne, nem sok esély látszik, és az EP-választás után sem változik majd a helyzet.
Így viszont maradnak az ad hoc megoldások, amelyek a tagállamok hozzáállásától, kormányától függenek. Ugyanakkor a befogadó célországok (Németország, Svédország) már nem tudtak annyi emberrel mit kezdeni, mint amennyi 2015-ben és 2016-ban jött. Ezekben az országokban, és a bevándorlási szempontból kevésbé liberális országokban is megerősödtek olyan pártok, amelyeknek fő üzenetük a bevándorlás elleni harc lett. Ettől a népszerűségüket veszítő mérsékeltebb, centristább pártokban és az uniós intézményekben is megijedtek, és fokozatosan eltolódtak abba az irányba a bevándorlásra adott politikai válaszok EU-s szinten is, ahol most tartunk, és amit az EU illiberális bevándorlási fordulatának lehet nevezni, mert nagyon hasonló ahhoz, amit Orbánék akarnak.
Orbán már szinte teljesen nyert
De mit is akar Orbán Viktor? Ennek megválaszolása nem egyszerű kérdés. Méghozzá azért, mert a magyar miniszterelnök az elmúlt négy évben először hat ponttal, aztán tíz ponttal, az EP-kampányban pedig hét ponttal rukkolt elő. A hét pont annyiban más, mint a korábbi bevándorlási akciótervek, hogy ebben a korábbiaktól eltérően nem konkrét megoldási javaslatok vannak, hanem a Fidesz-tábornak szóló politikai üzenetek. A korábbiak viszont nagyjából ugyanarról szóltak, és ezeket az EU szépen sorban meg is valósította, csak Orbán Viktor ez nem igazán érdekli. Hogy miért, arról írtunk tavaly elemzést.
De most az orbáni politikai manőverek helyett foglalkozzunk a bevándorlásra adott szakpolitikai válaszokkal:
- Orbán a határok komolyabb védelmét szeretné, miként az EU is: a tervek tízezer EU-s (Frontex) határőrről és megerősített partiőrségről szólnak.
- Orbán a határregisztrációs rendszer fejlesztését és a menedékkérők pontosabb azonosítását akarta: az Európai Unió határait átlépő menedékkérőt regisztrálnak és rögzítik az ujjlenyomatát az Eurodac adatbázisban. Az Európai Bizottság 2016 májusában azt javasolta, hogy az Eurodac rendszerben ezentúl további adatokat is rögzítsenek, mint a név, nemzetiség, születési hely és idő, adatok az utazási okmányokról és arckép.
- „Az illegális migránsokat vissza kell küldeni a biztonságos származási vagy tranzitországokba” – így Orbán. Az Unió tagállamaiban akadozva, de elindultak a rendszeres visszatoloncolások.
- „Az uniós migrációs politika megvalósítására irányuló erőfeszítéseket a szükséges pénzügyi és egyéb támogatás biztosításával kell elősegíteni az elsődleges célországokban, valamint a nyugat-balkáni országokban” – javasolta Orbán. Itt látszik, hogy sok milliárd eurót különítettek el ilyen célokra.
- Mint ahogy az EU-n kívül is 12,4 milliárd eurót költött menekültekre és a bevándorlás megakadályozására az EU. Azaz oda vitték a segítséget, ahol a baj van, mint ahogy Orbánék is mondják, csak jóval kevesebbet költenek rá.
Egyedül abban van vita Orbán és sok uniós politikus között, hogy a magyar miniszterelnök azt szeretné, ha a menedékkérők befogadása teljesen önkéntes alapon menne, és nem kellene semmilyen szinten szolidaritást vállalnia más tagállamokkal. De ez is így folyik jelenleg, mert csak irányelveket sikerült elfogadni arra nézve, hogy valahogy tehermentesíteni kellene azokat az országokat, ahová a menedékkérők érkeznek. Például Olaszországot, ahol Orbán egyik fő szövetségese, Matteo Salvini nem nagyon akarja, hogy kikössenek a migránsokat a tengerből kimentő hajók. Éppen ebben van a fő vita Salvini és Orbán között, még ha ezt nem is reklámozzák, hiszen az olaszok a migránsok elosztását akarják, míg Orbánnak ez a rémálma. Nem véletlenül:
Abban viszont igaza van Orbánnak, hogy ugyan kvótáról már nem beszélnek Brüsszelből, de „tagállamok közötti szolidaritásról” igen, ami majdhogynem ugyanaz. Annyiban más, hogy ennek még a keretei sincsenek lefektetve, és kizárólag menekültekre vonatkozna. A menekült státuszokat pedig egyes tervek szerint a tagállamok, más tervek szerint egy közös európai menekültügyi ügynökség adná meg, ha indokolt. A menekült státuszra nem jogosult bevándorlókat pedig minden tagállam maga engedhetné be a saját szabályai, igényei szerint.
A probléma kiszervezése
Kanyarodjunk vissza oda, hogy mit is csinált az Unió, ami oda vezetett, hogy drasztikusan visszaesett az Európába érkezők száma. Olyannyira, hogy januárban Dimitrisz Avramopulosz migrációs politikáért felelős uniós biztos azt mondta, nincs menekültválság a kontinensen.
Az erőfeszítések ellenére mindig lesznek olyanok, akik megpróbálják illegális módon átlépni Európa határait. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az EU a jelenséget ne tudná kezelni. Kezelhetetlenné válik ugyanakkor, ha az egyes országoknak egyedül kell fellépniük ellene
– mondta a biztos, azonban itt főleg a határvédelemre gondolt, és csak másodsorban arra, hogy szét kell osztani az érkezőket. Az EU politikusai ugyanis belátták, hogy a közhangulat abba az irányba mozdult, hogy a lehető legkevesebb menedékkérőt kell beengedni Európába.
És ugyan vannak arra nézve javaslatok, hogy biztonságos, legális migrációs csatornákat kell létrehozni a válságövezetek és az EU között, de nem ezek dominálnak. Hanem az, hogy rengeteg pénzt költ arra az Európai Unió, hogy Európán kívül tartsa a menedékkérőket.
Egyrészt sok milliárd eurónyi fejlesztési pénz jut olyan afrikai országoknak, amelyekből sokan vándorolnak el. Létrehoztak 2015 végén egy alapot, amikből az afrikai válságzónákat támogatják. A Földközi-tenger túlpartján fekvő, Kadhafi megölése óta kaotikus Líbiára külön programot szabtak, mert azon az észak-afrikai országon keresztül vezetnek a legforgalmasabb embercsempész-útvonalak.
De mindezeknél sokkal nagyobb horderejű esemény volt a migráció megállításában az EU-Törökország-megállapodás 2016-ban. Ennek keretében Törökország nem csak egy rakás pénzt kapott menekülttáborok fenntartására, de Erdogan azt is megnyerte vele, hogy ne szigetelje el az EU az egyre diktatórikusabbá váló rezsimjét.
Tehát a migránskérdés megoldására azt tudta kitalálni az Unió, hogy fizet a nem európai országoknak, hogy igyekezzenek maguknál tartani azokat az embereket, akik 2015-ben, 2016-ban még Európába tartottak. Ezen kívül megszigorították a határok védelmét, hogy még egyszer ne masírozzon keresztül több százezer ember úgy Európán, hogy nem igazán tud róluk senki semmit. De arra nincs megoldás, hogy mit kezdjen közösen az EU a menedékkérőkkel, még ha az világos is, hogy a liberális bevándorláspolitika kora véget ért.
Kiemelt kép: Bertrand Guay / AFP
