Közélet

Szász János: Andy Vajna elképesztő emberismerő volt, egy kézfogásból tudta, kivel áll szemben

Húszéves, közeli szakmai kapcsolatukat harcos viták tűzdelték, de Szász János akkor is elismerte Andy Vajna érdemeit, amikor ezzel nem volt túl népszerű. Miniinterjú.
Korábban a témában:

Önök nagyon-nagyon régi kapcsolatban voltak Andy Vajnával. Hogyan kezdődött ez az ismeretség?

Ültem 1998-ban vagy 1999-ben a feleségemmel a Kerék vendéglőben, amikor megszólalt a telefonom. Andy Vajna hívott Los Angelesből. „Szász János?” Mondom, igen, erre ő: „Figyelj, van kedved a Spielbergnek egy dokumentumfilmet csinálni”? Nekem meg kiesett a kanál a kezemből, mondom, ne hülyéskedj, hogy az istenbe ne lenne? Nekünk innen datálódik Andy Vajnával az ismeretségünk, barátságunk, a nagyon erős szakmai kapcsolatunk. Mindig nagyon érdekes viszonyban voltunk, én nagyon elismertem őt, és nem is voltam sokszor népszerű ezzel. De mindig elismertem, hogy elképesztő filmes kvalitás, és ez, hogy meghalt, egyszerűen elfogadhatatlan, nagyon, nagyon drámainak érzem. A telefonhívás után kimentem hozzá, találkoztunk Los Angelesben, ő volt a producere ennek a filmnek (A Holocaust szemei – a szerk.), és nagyon-nagyon sokat segített. Aztán felkért a Szabadság, szerelem megrendezésére, csak én azt akkor nem tudtam elvállalni, akkor volt egy kis hallgatás kettőnk között, majd amikor csináltam A nagy füzetet, akkor nagyon sokat segített a Filmalap, és nagyon szoros munkakapcsolatban voltunk vele, egészen tegnapelőttig.

Szász János: Nem azért mondom ezt, mert a rendszer seggét nyalom
Interjú és egy eddig nem látott, kimaradt jelenet A hentes, a kurva és a félszemű című filmből.

Tudott róla, hogy nincsen jól?

Mindenki mondta, de hogyha találkozott vele az ember, akkor semmit nem lehetett látni rajta, jókedvű volt, szivarozott, beszélt, erős volt, véleménye volt, határozott volt. Én őt soha nem láttam gyengének, visszahúzódónak vagy nem egészségesnek. De azért tudtuk, hogy nincsen jól, ezt mindenki tudta.

Vajna gyakorlatilag a szótári self-made man volt, aki szinte a semmiből lett világhírű. Mit gondol, minek köszönhette a sikerét?

Irtózatosan értette a filmet, és irtózatosan értette a pénzt, a megszerzését, azt, hogy hogyan kell jól elkölteni, és nagyon értette a közönséget, a közönség nyelvét. Kulcsszava volt mindig az érzelem, mindig, amikor dolgoztunk, hangsúlyozta, hogy a nézők érzelmeire kell hatni, azt kereste, hogy azt hogyan tudjuk megközelíteni, kibogozni, ez volt mindig a legfontosabb számára, és ennek mentén beszélgettünk, vitatkoztunk és dolgoztunk. És nagyon-nagyon értett a nézőkhöz, ismerte az embereket, értette, látta őket, és egy kézfogás után már tudta, hogy kivel áll szemben, elképesztő emberismerő volt. Olyan pasi volt, aki úgy választotta ki az embereket maga köré, hogy bírta azt, ha ellenkeznek vele. Mi kifejezetten jó, harcos beszélgetésekben voltunk folyamatosan, és ő mindig meghallotta, hogyha én mondtam valamit, és örülök, hogy részese lehettem ezeknek a munkáknak, ezekre én büszke vagyok, és most nagyon odavagyok a halálától. De gondolom, most csupa olyat mondok, ami szembe megy azzal, amilyen kép kialakult róla.

Fotó: Marjai János/24.hu

Lehet, bár a politikai összefonódásokon túl azt kevesen vitatták, hogy amióta ő és a Filmalap rendbe tették a hazai finanszírozási rendszert, azóta felívelt a magyar filmgyártás.

Igen, és ez szerintem egy elképesztő sikertörténet, amit Andy és Havas Ági véghez vitt, egészen kivételes. És azért bőven készültek olyan filmek is, amelyek mellett nem akart állni, de elfogadta a többséget, elfogadta azt, hogy kell, és tiszteletben tartotta a magyar filmgyártási kultúrát, szerintem erre nem lehet panasza senkinek.

Mit gondol, mi lesz a filmfinanszírozás sorsa most, hogy ő meghalt?

Nagyon jó lenne, hogyha tudásalapú módon tudna folytatódni, hozzáértéssel, érzékenységgel és elfogadással, és nem kirekesztéssel, ha valakik tudnák folytatni ezt a művet, az fantasztikus lenne. Akik döntenek erről – ez nem én vagyok –, azoknak elképesztő nagy felelőssége van, és a mi kis szakmánknak is jó lenne, hogyha most nagyon odafigyelnénk, és megpróbálnánk valahogy egy akaratként arra gondolni, hogy a film része Magyarországnak, része a kultúránknak, és része annak, hogy hogyan adunk hírt magunkról külföldön, és mit mutatunk be Magyarországon saját magunkról. Ez elképesztő felelősség, és ezt a döntést politikai szinten fogják meghozni, de én nagyon kívánok egy igazi erős szakmai döntést.

Többen, köztük például Kovács Gábor filmproducer, azt emlegetik, hogy most azért lehet számítani némi harcra Andy Vajna helyéért. Van tippje, hogy ki léphetne Vajna helyébe, aki azt a fajta szakmaiságot, amiről ön beszélt, azt képviselni tudná?

Megmondom őszintén, annyira le vagyok sújtva, hogy nem ezeken gondolkozom, inkább aggódom nagyon, hogy ki lesz. A harc világos, persze. Elindult ez az úgynevezett kultúrharc, amiről érezhető volt, hogy mintha Andy ellen menne. Erről persze tudunk, de én azért most bízom egy jó döntésben és kívánom, hogy a politikusok, akik majd erről döntést hoznak, szakmai döntést hozzanak. Vannak emberek, akik olyan filmkészítők, hogy ott lebeg a szemük előtt egy szó: volt egy újság, az volt a címe, hogy Filmkultúra, és én azt kívánom, hogy ez a szó lebegjen ott Andy Vajna utódja szeme előtt is. De ha azt kérdezi, hogy optimista vagyok vagy pesszimista… azt ne kérdezze. Ez most még nem az a nap.

Kiemelt kép: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Meghalt Csukás István

Neki köszönhetjük a Süsü, a sárkányt, a Pom Pom meséit vagy a Nagy Ho-ho-ho-horgászt is.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.