A 15. Dívány a Dunán című rendezvényen főként pszichológusok, pszichiáterek, pszichoanalitikusok és szociális ellátással foglalkozó szakemberek vettek részt a Francia Intézetben. A másfél évtizede minden évben megrendezett budapesti tudományos találkozón az utóbbi esztendőkben szinte állandó téma volt a menekültek megítélése, azok pszichiátriai ellátása, pszichológiai problémáik megoldása.
A konferencián rendszeresen résztvevő magyar orvos, Temesvári Péter – a Magyarországi Frankofón Orvosok Társaságának tiszteletbeli elnöke – idén külön előadásra kért lehetőséget, hogy a szerinte az elmúlt években egyoldalúan megközelített témában elhangozzék a „másik oldal” álláspontja is.
Szerinte ugyanis a konferencián olyan nézőpontok nyilvánultak meg, amelyek az ő keresztény és magyarországi megközelítésével ellentétesek. Temesvári hangsúlyozta, hogy nem akar politikával foglalkozni, nem is tartja szerencsésnek a politika behozatalát a tudományos konferencia témái közé, de ha már ez megtörtént az elmúlt években, akkor szeretne ő is hozzászólni. Ezután Temesvári nem konkrét példákat elemzett – a korábbi években és idén is a francia, a magyar, a belga, az olasz és más országok szakértői általában saját tapasztalataikról számoltak be –, hanem elmondta, hogy meg kell különböztetni a valóban üldözött embereket (akik jogosan várnak menekültstátuszra) azoktól, akiket ő gazdasági migránsnak nevezett. Temesvári nem utalt a magyar kormánypropagandára a konkrét kérdésben, de nyilvánvalóan teljesen egybecsengett azzal az általa elmondott beszéd a hivatalos kormányállásponttal.
A magyar orvos szerint segíteni kell a Közel-Keletről érkező keresztényeket, akik üldözésnek vannak kitéve, Magyarország ezt megtette a mostani válságban is, ugyanakkor a gazdasági migránsok befogadását nem támogatta.
A vitában elhangzott, hogy a sokszor gazdasági migránsnak nevezett emberek, akik nem kapnak menekültstátuszt, ugyanolyan konfliktuszónából érkeznek, és ugyanolyan traumákon esnek át, mint a „menekült” vagy „oltalmazott” státuszt elnyerők. A hozzászólók szerint valójában éppen a pszichiátriai kezelésükön derül ki sokszor, hogy ugyanolyan élményeik vannak, mint az állami védelemben, ellátásban részesülőknek.
A belga Christine D’aes, illetve a francia Didier Bourgois arról beszéltek, hogy a menekültek pszichiátriai ellátásában mindig az egyéni problémák megoldása a kérdés. Így a terápia mindig egyedi és nem igazán lehet általános megoldást találni. D’aes említett egy esetet, amikor a „menekültet” hazaküldték Belgiumból végül. Egy fiatal orosz lányról volt szó, aki félbehagyta otthonában az egyetemet, majd egyre inkább talajt vesztett Belgiumban. Kábítószeres ügyei lettek, és bár nagy volt a sürgés-forgás körülötte, ezt nem társadalmi integrációnak lehetne nevezni, inkább a kétes figurák között találta meg a „helyét”. Ám közben mentális állapota is súlyosan romlott, D’aes például őrizetbe vétele után is találkozott vele, miután öntudatlanul bolyongott a kistelepülés utcáin. Végül a megoldást abban találták meg, hogy a lány vonja vissza a menekültstátuszra beadott kérelmét, felvették a kapcsolatot a lány családjával, és a fiatal nő visszatért Oroszországba. Úgy tudni – hollandiai rokona révén a belgák is értesültek erről -, hogy újrakezdte az egyetemet, és nincsenek drogproblémái otthonában.
Egy másik példát a szomorú aktualitás tesz fontossá: a hétvégi párizsi késes merényletet egy csecsen származású támadó követte el.
Csecsenekről a konferenciasorozaton már többször esett szó, így idén is. Franciaországban ugyanis nagyon sok csecsen talált menedéket az 1990-es és a 2000-es évek óta, miután a csecsenföldi háborúk után elhagyták szülőföldjüket. Most is egy nehezen beilleszkedő, szorongásokkal küzdő, csecsen származású – és Csecsenföldön született – lány mentális problémái kerültek terítékre. A lány gondjai azután kezdtek el enyhülni, hogy egy művészetterápiai foglalkozásra kezdett járni. A feszültségeket oldotta benne, amikor lerajzolta az őket támadó orosz helikoptereket, a lány kiskorában ugyanis gyakorlatilag egy háborús zónában élt.
Az olasz szociális ellátásában dolgozó hozzászólók megjegyezték: Olaszországban az a két párt nyerte a legtöbb szavazatot a legutóbbi választáson, amelyek élesen elutasítják a migrációt. (E két párt, az 5 Csillag Mozgalom és az Északi Liga koalíciós megállapodása éppen ezen a héten körvonalazódott, így a két hónapja tartó kormányalakítási huzavona megoldódni látszik. Ugyanakkor még mindig nincs megállapodás a leendő miniszterelnök személyéről.)
A vita végül jó hangulatban végződött: a Jean-Yves Feberey nizzai pszichiáter által szervezett konferencián francia és magyar orvosok, köztük Temesvári Péter, Tringer László pszichiáter, egyetemi professzor, illetve Dr. Christian Müller, a Franciaországi Speciális (Pszichiátriai) Kórházi Központok Orvosi Testületének elnöke, illetve a Francia Nagykövetség Tudományos és Egyetemi Együttműködési Osztálya aláírtak egy egyezményt a magyar-francia együttműködésről a pszichiátria területén. Egy mentális egészségügyi chartát is szignáltak, amelyben szintén a tudományos és orvosi területen megvalósuló kooperációról és az alkalmazandó gyakorlati eljárásokról is szó esik.
Fotó: 24.hu/ Bielik István
