A magát elkötelezett konzervatívnak valló Solymosi Frigyes az Élet és Irodalom legfrissebb számában azzal zárja írását, hogy Matolcsy György a minap az őt ért kritikákat három szóval jellemezte: blöff, blöff és blöff. Ezt ő is három szóval illeti: dölyf, dölyf és dölyf. Ezt adta írása címének, amelyben újfent a magyar közélet állapotát elemzi. A professzort az nem lepi meg, hogy az ország vezetői az ország lehetőségeiről, kilátásairól a reálisnál pozitívabb képet festenek, az inkább, hogy Orbán Viktor mennyit szerepel.
Miniszterelnökünk igazán nem tartozik a ritkán megszólalók közé: alig van olyan nap, hogy ne mondana a köz véleményét érdeklő és az ország közeli vagy távoli jövőjét, életünket érintő kijelentéseket. Tapasztalatom szerint ebben messze nagyobb aktivitást mutat, mint számos más ország vezetője.
Orbán Viktornak nincs nagy szerencséje a hozzá közel állókkal – írja az akadémikus és felidézi a volt koalíciós partnerek (Dávid Ibolya, Herényi Károly) perét, az Orbán–Simicska-háborút.
A professzor abban nem biztos, hogy egy miniszterelnöknek kell-e egyáltalán egy tetszése szerint „mozgatható” multimilliárdos, abban viszont igen, hogy az „ismeretlenség homályából” felnőtt új pénzügyi zseni, Mészáros Lőrinc nem fordulna Orbán Viktor ellen. A Nemzeti Kör tagja csak érdekességként említi, hogy az elvesztett 2002-es választás után a Fidesznek még a konzervatív, alkotó értelmiség támogatása volt a fontos. A győzelem után róluk megfeledkezett.
Kivétel volt Schmitt Pál, aki mellett Orbán Viktor az utolsó pillanatig kiállt. Akkor is, amikor már sokan érezték, a doktori értekezés körüli afférral, saját magukon kívül, az országra hoznak szégyent. A közvélemény, a jó ízlés győzedelmeskedett, de Solymosi Frigyes nem érti,
miért kell a miniszterelnöknek nevezetes eseményeken a lemondatott elnökkel még most is tüntetően díszelegnie, (…) hiszen annyi olimpiai bajnokunk van, más kiválóságokról nem is beszélve.
A Széchenyi-díjas akadémikus több mindent tart érthetetlennek. Azt is, miként biztosíthatta Orbán teljes bizalmáról Matolcsyt,
hogyan engedhette meg ez a nemzeti elkötelezettségét hangsúlyozó kormány az MNB titkolózását, különleges költekezését, amikor számos területen elképesztő hiányosságok vannak? Amikor a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók (nekik csütörtökön béremelést ígért Balog miniszter – a szerk.) folyamatosan harcolnak a jobb élet- és munkakörülményekért? Hogyan tekintett el a keresztény elkötelezettséggel dicsekvő kormány és az MNB a devizahitelesek megsegítésétől a megtakarított 280 milliárdjából? Miféle lelketlenség, önzés, embertelenség bújik meg e kijelentés mögött?
A professzor szerint nemcsak érthetetlen, hanem értelmetlen is, hogy a miniszterelnök ország-világ előtt kiáll a jegybank elnöke mellett. Tart attól, hogy az MNB különleges gazdálkodása, az „érdemesek” közötti pénzosztogatás nem arat nagy sikert az unió országai között. A Nemzeti Kör tagja mindenesetre bízik benne, hogy a helyzet fonákságát végül Orbán Viktor is belátja, és maga javasolja majd Matolcsy György lemondását. Az ÉS teljes írása itt.
