Míg Magyarországot a szőnyeg szélére állította az Európai Tanács, mikor az kijelentette, hogy ideiglenesen felfüggeszteti a Dublin III. rendeletet, Németország vasárnap – szintén csak időlegesen – a schengeni megállapodást tette zárójelbe. Lattmann Tamás nemzetközi jogászt a terhek alatt recsegő-ropogó uniós jogrendszerről, Angel Merkel gyilkos matematikájáról kérdeztük.
A Dublin III. a nagy schengeni rendszer része, egy kötelezően alkalmazandó európai uniós joszabály, amelyet már a menekültkrízis előtt is kemény kritikával illettek a migrációval, menekültpolitikával foglalkozó szakemberek.
A jogszabályban egy olyan attitűd jelenik meg, amely szemben áll olyan értékekkel, mint a szolidaritás, a közös teherviselés és felelősségvállalás. A Dublin III. értelmében a menedékkérőket vissza lehet dobálni a határmenti országokba, mondván, nekik van dolguk velük, nem a belső államoknak
– magyarázza a nemzetközi jogász, aki elmondja: nagyon leegyszerűsítve a Dublin III-at, azért nem lehet felfüggeszteni, mert maga a jogszabály szövege erre nem ad lehetőséget. Még akkor sem, ha több uniós tagország közösen kezdeményezné ezt, mivel nem egy nemzetközi szerződésről van szó, hanem uniós jogszabályról.
A schengeni egyezményben azonban, illetve az azt elfogadó uniós jogszabályokban a rendelet szövege ideiglenesen lehetővé teszi a határellenőrzés visszaállítását, azaz a rendszer felfüggesztését – például abban az esetben, ha a rendszer fenntartása veszélyeztetné a közbiztonságot. Németország vasárnap éppen ezzel indokolta a határellenőrzés visszaállítását. A németeknek nem kell bizonyítaniuk, hogy nincsen más választásuk, mint a határok nélküli Európa eszményének zárójelbe tétele, azonban ha mégis bebizonyosodik, hogy nem megfelelően jártak el, kötelezettségszegési eljárást indíthatnak az ország ellen.
Megroppant, lassú jogrendszer
Nagyon úgy tűnik, hogy ez a fura, majdnem mind a 28 tagállamot (valamint egyen unión kívüli államokat) érintő, egyben tartó és szabályozó rendszer közel sem tökéletes konstrukció, ráadásul egy-egy rendszerhibát követően az ellenkormányzás is csak lassan megvalósítható.
A probléma az, hogy ezek a faktorok nem teljesülnek és mára világossá vált: a Dublin III. megérett az átalakításra. Hiába mondjuk, hogy normális körülmények között a rendszer működőképes, egy ilyen krízis és az azt övező politikai csaták, értelmezési perpatvarok fenntarthatatlanná teszik a rendszert.
Ki kell hát kalapálni a rendszerhibákat, ez azonban nem megy egyik napról a másikra.
Attól tartok, rettenetesen sok idő alatt mozdul az unió jogalkotó gépezete
– mondja Lattmann Tamás, aki szerint ha uniós jogalkotásról van szó, a rendeletek módosítása viszonylag gyorsan megoldható. “Ha megvan az ambíció és a közös szándék, akár 1-2 hónap alatt is át lehet nyomni az uniós jogalkotási rendszeren egy-egy javaslatot, de ehhez arra van szükség, hogy legyen egy komoly politikai konszenzus a tagállamok között.”
Az uniós jogszabályok módosításai az Európai Parlament és az Európai Tanács közreműködésével történnek, ennek a két intézménynek a működése azonban nem a leggyorsabb. Irányelvek módosítása esetében – és ez azért érdekes, mert az uniós migrációs és menekültpolitika egy része irányelvi szabályozásra épül – zavart kelthet a rendszerben, hogy az irányelveknél a tagállamoknak van jogalkotói kötelezettsége – ez 1-3 év határidőkkel működik.
Mire az irányelvek megjelennek a tagországok belső jogrendszerében, az nagyon hosszú időbe telhet – ráadásul itt van egy olyan potenciális hibalehetőség, hogy ha a tagállami belső implementáció nem sikeres, akkor abból hosszan elhúzódó viták lehetnek az unióban.
Az igazi probléma, az, hogyha valódi reformra készül az Európai Unió, az az alapító szerződések módosítását is igényelheti. Ehhez teljes konszenzusra van szükség, minden egyes tagállamnak ratifikálnia kell a módosításokat, ami beláthatatlan időtartam.
– ez persze egy nagyon optimista forgatókönyv.
Orbán mégiscsak a kancellár hasznára válhat
Az uniós matematika kegyetlen: a jogalkotást az Európai Parlamenttel közösen az Európai Tanács végzi, az Európai Bizottságtól érkező javaslatok alapján.
“A kancellár figyelme jelenleg megoszlik, Angela Merkel a jelek szerint egy új uniós szabálycsomag létrehozását szorgalmazza. Ehhez fel kell használnia a Magyarországon előállt helyzetet annak összes politikai komponensével, Orbán Viktorra pedig mintha a rosszfiú szerepét osztotta volna ebben a forgatókönyvben” – ez már csak azért is kényelmes Németországnak, mert az uniós egyeztetések során lesz egy elrettentő példa: Magyarország a röszkei ételosztással, a menekülteket rugdosó operatőrrel, mindennel, amit a világ – jogosan – az Orbán-kormány szemére vet.
Németország a fennálló krízist az uniós hatáskörök erősítésével oldaná meg, míg a magyar válasz a tagállami szuverenitás támogatása: a kvótarendszer elutasítása, a határőrizet visszaadása állami hatáskörbe.
Lattmann Tamás teljesen biztos abban, hogy a jövőben a német diplomácia komoly nyomás alá helyezi Magyarországot, ha nem is a klasszikus diplomáciai eszközöket használja is.
– mondja. A tanácsban az államok meghatározott szavazatszámmal döntenek, jellemzően minősített többség szükséges egy-egy javaslat elfogadásához.
Angela Merkel és Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök szeptember elején közös sajtótájékoztatón nyilvánította ki, hogy a két ország egyetért a menekültválság kezelésének kérdésében, ez pedig mindkét fél számára a terhek arányos elosztását jelenti. Mindez közvetlenül azután történt, hogy Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter a menekültekkel kapcsolatos jogi helyzet tisztázását kérte Németországtól. Spanyolország korábban inkább a kvótarendszerrel és a német megoldással szemben szkeptikus alapállású országnak tűnt: Melilla és Ceuta enklávékban kerítéssel védik a határt.
– Lattmann Tamás szerint ilyen üzenetből jó pár érkezhet még a közeljövőben, aki pedig abban reménykedik, hogy a visegrádi négyek keresztbe tehetnek a nagy német tervnek, könnyen csalatkozhat.
A visegrádi országok – bár a kommunikáció szintjén kiállnak a magyar álláspont mellett – összesen nem rendelkeznek annyi szavazattal, ami nagy bajt csinálhatna. A visegrádi államokkal kapcsolatban azt sem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt néhány évben, amikor fontos jogalkotási kérdésekről volt szó, nem voltak Magyarország legmegbízhatóbb szövetségesei és ez várhatóan ebben a kérdésben sem fog megváltozni.
