A szabály az szabály, és szabály nem ismerete nem mentesít a betartása alól – oké. Ugyanakkor a budapesti tömegközlekedés szinte átláthatatlan szabályrendszere olykor joggal okozza azt az érzetet az utasban, hogy bizonyos előírások csak az utasok szívatását célozzák. Nem állítom, hogy Laci esetében is erről van szó, mindenesetre érdekes.
Ez a történet tegnap (február 13. – a szerk.) esett meg velem, és nagyon-nagyon bosszant! Szigetszentmiklóson élek, Budapesten dolgozom. A munkába járást autóval oldom meg. Nagyon ritkán – éves szinten 3-4 alkalommal – adódik olyan eset, hogy tömegközlekedést kelljen igénybe vennem.
Fotó: BKK
Ha mégis így alakul, a Szigetszentmiklós megálló, és a Timót utca megálló között utazom a H6-os hévvel. Mindkét megálló elég elhanyagolt, jegypénztár, jegykiadó automata nincs, kosz, bűz, többféle halmazállapotú ürülék van. Ma reggel hévvel kellett munkába mennem, mert az autóm tegnap megállt, szervizbe került.
Mivel jegyem, bérletem kihasználatlanság, és az előbb említett körülmények miatt nem volt, a héven szereztem be a jegyet, és a pótjegyet. Ez úgy működik, hogy Budapest közigazgatási határáig kapok egy kiegészítő jegyet (250 forint), és kapok egy BKK jegyet (350 forint), ami a közigazgatási határon belül érvényes. Ez, mint utóbb kiderült teljesen szabályos. Az eddigi utazásaim során is így volt ez, nem volt soha gond.
Délután, munkából hazafelé a Timót utca megállónál szálltam fel. A következő állomáson (Pesterzsébet felső) közterület-felügyelők, és ellenőrök szálltak fel. Jegyeket, és bérleteket kértek ellenőrzésre, mire mondtam, hogy az előző megállóban szálltam fel, és Szigetszentmiklósig mennék.
Készítettem a 600 forintot, erre az ellenőr közölte, hogy 8000 forintot kér. Mondtam, hogy valami félreértés lehet, mert ez a viszonylat eddigi kb. 10 utazásom során sose volt még ennyi, sőt, ma reggel is még csak 600 forintba került. A reggeli jegyek még nálam voltak, meg is mutattam azokat, de mondta, hogy nem érdekli a reggeli “cselekmény”.
Továbbra is ragaszkodott a 8000 forinthoz, de felajánlotta, hogy ha odaadom a személyimet, akkor felveszi az adataimat, és ad egy csekket 16 000 forintról, amit elég később befizetnem. Mondtam, hogy nem tartom jó ötletnek ezt sem, mert a 16 több, mint a 8, és én 8-at sem szeretnék fizetni. A reggelihez hasonló 600 forint lenne számomra elfogadható.
Mondta, hogy közterest fog hívni, neki oda kell majd adnom a személyimet. Mondtam, hogy tőlem rendőrt is hívhat, de azt Szigetszentmiklósra hívja, mert mennem kell a gyerekért a bölcsibe. Gondoltam, ha megemlítem a kisfiamat, megenyhül. Megenyhült, mert nem szólt, csak füttyentett (!) egyet a kocsi közepe felé. Erre felkapta a fejét az egyik sárga kabátos, és már “ugrott” is.
Próbáltam elmondani neki, hogy mi történt, de nagyon profi volt, és megállíthatatlanul – és mérhetetlenül büszkén – mondta, hogy ő hivatalos személy, ha neki nem adom oda a kért okmányokat, szabálysértést követek el (igazolás megtagadása), büntetési tétele 50-100 ezer forint.
Miután elmondta a magáét, megkértem, hogy hallgasson végig. Megtette, majd közölte, hogy neki nincs lehetősége mérlegelni, az ellenőrt kell segítenie, úgyhogy igazoljam magam. Különben is, ő hivatalos személy, nem érti mire várok.
Az ellenőr ekkorra szedte össze a gondolatait: Szigetszentmiklóson felszállhatok Budapest irányába jegy nélkül, de Budapest közigazgatási határain belül jegy nélkül nem szállhatok fel a Szigetszentmiklósra tartó hévre. Közöltem, hogy nem tudtam erről a szabályról, de – bár semmi logikát nem látok benne – simán elképzelhetőnek tartom, hogy az utazás feltételei között van ilyen is.
De ahol én felszállok ott semmi sincs, nemhogy utastájékoztató. A reggel jegyet eladó kollégájuk sem látott el ilyen jellegű információval. A héven szintén nincsenek feltüntetve az utazási feltételek, ráadásul az eddigi kb. 10 utazásom alkalmával minden a ma reggeli módon ment.
Több utas jelezte, hogy szívesen adnak nekem egy jegyet, de ettől csak nőtt a feszültség az ellenőrben és a hivatalos személyben. Megkérték a segíteni szándékozókat, hogy “ne szórakozzanak, jegyátadás nincs!” Ekkorra már a közelünkbe ért egy másik ellenőr, és egy másik közteres. Bíztam benne, hogy ők majd meggyőzik az én két emberemet, de együttérző pillantásokon kívül másra nem futotta tőlük.
Utolsó próbálkozásként jeleztem, hogy megértettem mindent, de ha figyelembe veszik a körülményeket, méltányosságból “félrenézhetnének”. Hadd vegyek tőlük egy jegyet és egy kiegészítő jegyet, és legközelebb már a szabályoknak megfelelően járok el. Erre az volt a válasz, hogy ha ő most félrenézne, akkor rosszul végezné a munkáját. Erre nem tudtam mit mondani, odaadtam a személyimet.
Az adataimat felvették, a 16 000 forintról szóló csekket megkaptam. A szabályban a logikát egyszerűen nem találom. Ha egyik irányba működik a héven való jegyvásárlás, akkor a másik irányba ez miért nem lehet megoldás? Mi köze a jegyvásárlás lehetőségének a közigazgatási határhoz?
Miért van a közigazgatási határt átlépő járművön kétféle ellenőr? Az egyik csak a közigazgatási határon belüli utazást ellenőrzi, a másik a teljes vonalat. Aki csak a közigazgatási határon belüli utazást ellenőrzi, az tegye a dolgát a 6-os villamoson, vagy a 23-as buszon! Ez a szabály viszont tényleg létezik, és ugyebár a szabály nem ismerete nem mentesít annak betartása alól.
Tudomásul vettem. De hol marad a méltányosság, a szolidaritás, hol marad az emberség? Az ellenőr szerint ő rosszul végezné a dolgát, ha engem elengedne büntetés nélkül. Szerintem meg aki így végzi “jól” a munkáját, az szégyellje magát! És szégyellje magát az a vezető is, aki ezt követeli meg mint jó munkavégzést!
Sok esélyt nem látok a büntetés törlésére, vagy mérséklésére, de egyelőre nem hagyom annyiban a dolgot. Első körben irány az Akácfa utca…
Fotó: BKK
