Közélet

Nem segítenek az emberek a bajba jutott utastársaikon

Olvasónk, Dóra a 204-es buszon utazott április 27-én délelőtt, ahol három igénytelen, büdös ember zaklatni kezdte. Az utas hiába kért segítséget, az utastársa akinek odaszólt, inkább leszállt, a buszvezető pedig csak a vállát vonogatta, hogy ő nem tehet semmit. Végülis egy idősebb úr sietett a segítségére:

Kedves BKV-figyelő!

Amiről most írok, az ma, 11.45-kor, Rákospalotáról induló 204-es buszon történt.  Zenét hallgattam, és rejtvényt fejtettem, amikor a Váci út környékén egy különös szagra lettem figyelmes. Eleinte azt hittem, az egyik idősebb hölgy visz pálpusztait a szatyrában, aztán a szag forrásaként beazonosítottam a mögöttem (a középső ajtónál álló) három embert. Gondoltam, kibírom, újra a rejtvény-zene kombinációra koncentrálva, de hirtelen, valami megfogta a nyakamat hátulról. Nem tudtam, mi történik, ezért egy frappáns ?mi a f.sz?? felkiáltással hátrafordultam.

A három humanoid részéről röhögés és gúnyos megjegyzések voltak a felelet. ?Sajnálom, hogy én kell ezt megmondjam, de maguk nagyon büdösek, és zavarnak.? Ezután előreszóltam, egy ajtónál álló hölgynek, hogy legyen szíves szóljon a buszsofőrnek, de vagy nem hallotta, vagy nem akarta hallani, mert gyorsan leszállt. Ezután én mentem előre, segítséget kérni, de a buszsofőr, széttárta a kezét, hogy ő nem tehet semmit. Felhívtam arra a figyelmét, hogy lány vagyok, és mint ilyen gyenge, főleg három férfi ellen, és igazán leszállíthatná őket, erre azt válaszolta, hogy idővel úgyis leszállnak. (Persze, fenyegetéseik alapján majd ott ahol én is, aztán jól össze leszek verve?) A sofőrfülke közelében igyekeztem emészteni a hallottakat, és figyelmen kívül hagyni a további gúnyos-sértő-fenyegető  beszólásokat, mígnem egy úr, (akinek nem lehetek elég hálás) kiállt ellenük, és ő is előrement a vezetőfülkéhez. Ezzel az erősítéssel a sofőr már kimerészkedett, és felszólította őket jegyük/bérletük bemutatására. Miután tisztázták, hogy semmi ilyesmi nincs birtokukban, leszálltak. Én leültem egy üres helyre, igyekeztem nyugodt maradni, de nem sikerült, elsírtam magam. A segítőkész úr leült velem szemben és vigasztalt, egész Békásmegyerig.

Nem az volt a legrosszabb, hogy inzultáltak, hanem az hogy rajta kívül senki oda sem nézett, segítség helyett elfordultak.

Leírni az eseményeket terápiás hatású volt, már ezért is megérte, de örülnék, ha viszontlátnám az oldalon, hátha változik valamit az emberek hozzáállása.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik