Pozitív és semleges olvasatai vannak az EBA európai bankhatóság bankvizsgálatának. A pozitív értékelés szerint semmi nem látszódik az olasz pénzügyi krízisből, sőt a nagybankok zöme meggyőzően ugrotta át a lécet, azaz működésük biztonságosnak mondható. A semleges olvasat sem cáfolja a fenti állítást, ugyanakkor azzal árnyalja a képet, hogy a vizsgálat hiányos, mert nem tesztelte egy esetleges európai államcsőd hatásait, illetve nem képes feltárni a bankrendszer rejtett kockázatait, így a ma még jó, de valójában már régen kétes kinnlevőségek helyzetét.
Mit néztek?
A hatóság a Core Tier 1-es, vagy más néven elsődleges tőkemegfelelési mutatót vizsgálta, azt követelte meg, hogy a bankok teljes kockázatra vetített alaptőkéje öt százalék felett legyen.
A bankok sok szempontból vizsgálhatók, lehet nézni a likviditást, a profitabilitást, a hitelek és a betétek arányát, de vérzivataros időkben mindig a tőkemegfelelési mutatók értékelődnek fel a leginkább, hiszen ezek mutatják egy bank biztonságát, stabilitását. Rendelkezik-e a bank a tevékenységéhez elegendő saját erővel, mennyi tőke szükséges ugyanannyi kockázatvállaláshoz? Erről szólnak ezek a mutatók.
Márpedig a bankoknak a 2007-2008-as válság óta egyre nehezebb ezeknek a mutatóknak megfelelni, egyre több tőkével, nagyobb likviditással, nagyobb tartalékokkal kell bírniuk, pedig romlanak a hitelportfóliók kockázatai. Ráadásul újra kell értékelni a kockázatokat is, ma már az OECD-államkötvények kockázata sem feltétlenül nulla. Bunna Gyula, a PwC szakértője szerint a boldog békeidőkben a tankönyvek szerint az a jó bank, amelyik éppen az előírt tőkemegfelelési mutatót teljesíti, vagyis nem kockázatos, de nem is fekszik a pénz kihasználatlanul a bankban. A mostani vérzivataros időkben azonban talán jó az, ha egy bank kicsit többet tartalékol, és az eszköz-forrás aránya is konzervatívabb. Mindez persze a profitagilitást ronthatja, de a kockázatkerülés ilyenkor talán megtérül.
Spanyolok, görögök, magyarok
No de mit jelent az, hogy 8 + 1 bank vérzett el? Megbukott, vagyis öt százalék alatti eredményt adott nyolc bank, amelyek közül leginkább az osztrák Österreichische Volksbanken lehet ismerős itthon, de az „osztrák” Volksbank határozottan külön intézmény, mint a Magyarországon is hálózattal rendelkező Volksbank International.
Mellette öt spanyol (Caja 3, CAM, Catalunya Caixa, Pastor, Unnim) és két görög bank (ATEbank, EFG Eurobank) vérzett el a teszten. A plusz 1 pedig egy német bank, a Landesbank Hessen Thüringen, amely megtagadta az adatszolgáltatást, vélhetően nem a pompás tőkemegfelelési mutatója miatt maradt ilyen szemérmes.
Bankszakemberek régóta mondják, hogy a rettentően szétaprózott bankrendszerrel rendelkező és hatalmas ingatlan-áresésen átesett spanyol takarékszövetkezeti rendszer, a „caixák” lehetnek az európai bankrendszer legproblematikusabb, még rendezetlen elemei. Az önmagában nem feltétlenül baj, ha egy bankrendszer tagolt, sőt sokszor stabilabb az a bankrendszer, ahol a bankok térben és időben közelebb vannak az ügyfélhez. A gond inkább az lehet, ha a felügyelet nem elég felkészült, és csak a nagybankhoz megy el rendszeresen, de a kis takarékszövetkezetekre nem marad külön energia. Amelyik bankot ugyanis nem reguláznak szigorúan, az könnyen okoz szisztematikus kockázatot.
Az sem lehetett meglepetés, hogy a görög bankok is megsínylették a majdnemállamcsődöt. Valamennyi bank közül az ATEbank érte el a legrosszabb eredményt, neki ugyanis negatív volt a tőkemegfelelési mutatója, míg az EFG és a Volksbank éppen csak alatta maradt a limitnek. Az EBA közlése szerint a „nyolcak” tőkepótlási igénye 2,5 milliárd euró, de az euró tízmilliárdokba került, hogy további 12 bank kikerüljön a veszélyzónából, mert az év elején még 20 bank bukott volna el a teszten. Figyelmeztető jel, hogy további 16 bank mutatója 5 és 6 százalék közötti csak, vagyis a veszélyzónában vannak.
A vizsgálat – különböző forgatókönyvek szerint – a jövőbeli tőkemegfelelést is becsülte, a veszélyzónás bankok közül többen elbuknának a pesszimista forgatókönyv bekövetkezése esetén. Az egyetlen vizsgált magyar központú bank, az OTP Bank két számjegyű mutatójával – az MTI információja szerint – a harmadik legjobban teljesítő banknak bizonyult, de magabiztosan ugrotta át a lécet a többi Magyarországon is aktív csoport, az Erste, a Raiffeisen, a KBC, az UniCredit, illetve a német, a francia és a holland bankok. Az elbukott bankok zöme jelezte, hogy már orvosolja a problémákat, a Volksbank éppen azzal, hogy eladja a hozzá kapcsolódó nemzetközi bankcsoportot, a spanyolok pedig a spanyol tőkemegfelelési szabályok szerint azzal érveltek, hogy dinamikus tőkefelhalmozásban vannak, vagyis hamarosan már látható lesz a tőkehelyzet rendezése, a mostani eredmények alapján nincsen szükség egyedi intézkedésre.
Kritikák
Összességében tehát mindenképpen pozitív a kép, a vizsgálat azt mutatja, hogy az európai bankrendszer stabil, kevesen buktak meg.
Az elemzők szerint két tényező árnyalhatja a pozitív képet. Az egyik jellemző kritikai megjegyzés szerint arra nem készült szcenárió, hogy miként hathat az európai bankrendszerre, ha valamely európai országban igazán nagy probléma alakul ki, esetleges államcsőd következne be. Azt mondják a kritikusok, ha valamit stressztesztnek hívnak, akkor az valóban vizsgálja azt is, hogy mit okoz egy igazi stressz. Más szakértők szerint ugyanakkor a vizsgálat készítői azzal védekezhetnek, hogy most az általános várakozás az, hogy az EU úgyis életben tartja az eurózóna országait. Vagyis indokolt lehet az a védekezés, hogy az európai államcsőd most nem reális esemény. És ez még akkor is igaz, ha a mutatók alapján a piac jelenleg 80 százalékos esélyt ad a görög bedőlésnek. Van azonban olyan vélekedés is, hogy hiába mutatják ezt a számok, valójában a 80 százalék egy kockázati felárként értékelhető és valójában államcsődre már nem számít senki.
A másik kritikai megjegyzés szerint nagyon nehéz a modellek mögé nézni, vagyis az EBA sok mindent nem lát, így azt sem, hogy a portfóliókban mekkora az átütemezett hitelek aránya. A hazai eszközkezelőnél merült fel, hogy a magyar lakáshitelek egyharmadát már át kellett ütemezni, ezek ugyan most jó hitelnek tűnnek, de jó eséllyel majd megint késedelembe esnek, ami egy rejtett kockázat a rendszerben. Vagyis a valóság akár sokkal rosszabb is lehet annál, mint a számok, de abban bízhatunk, hogy az összképet igazán mégsem rontja le ez a torzítás.
Ami pedig biztosan kijelenthető, bár a vizsgálat eredményeinek publikálása nagyon egybe esett az olasz pénzügyi rendszerről érkező rossz hírekkel, az olasz bankok adatai nem mutatnak válságra. Mindez persze az időrendi eltérésből is fakadhat, egy ilyen elemzés ugyanis mindig historikus adatokkal dolgozik. Az is pár hónap, amíg elkészül, nem lehet direkten összefüggésbe hozni a napi hírekkel. Bármennyi csontváz is lapul a szekrényekben, lehet, hogy azok csak hónapok múlva kerülnek elő, a Lehman Brothers bukása óta már mindenki megtanulta, hogy a mai bankrendszerben hetek, napok, órák alatt tud gyökeresen megváltozni az összkép.
