Az EU új áfa-végrehajtási rendeletét külön magyar parlamenti jóváhagyás nélkül minden uniós államban, így Magyarországon is alkalmazni kell július elsejétől. A cél az volt, hogy egyértelműen és egységesen határozzák meg, mikor lehet áfa-mentes számlát kiállítani a külföldre nyújtott szolgáltatásokról. Ehhez azonban olyan adminisztrációs és ellenőrzési kötelezettségeket varrt a szolgáltató nyakába, amelyek értelmezése és végrehajtása egyáltalán nem könnyű feladat – derült ki Csátaljay Zsuzsanna adószakértő keddi előadásából, amely a System Media és Infoszféra közös szervezésében hangzott el.
Kockázat van. Ha ugyanis az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a szolgáltató jogtalanul állított ki áfa-mentes számlát, akkor rajta fogja követelni az adót. Mit kell tehát tisztázni a számlázás előtt? Nézzük a fő szabályokat.
Adóalany-e a megrendelő?
A szolgáltatónak dokumentálnia kell, hogy külföldi megrendelője adóalany-e. E nélkül nem állíthat ki a számára áfa-mentes számla. Amennyiben EU-s országról van szó, el kell kérni a megrendelő közösségi adószámát, és le kell ellenőrizni a Vies adatbázisban, hogy az érvényes-e a szolgáltatás igénybevételekor.
Csátaljay Zsuzsanna azt tanácsolta, hogy a szolgáltató nyomtassa is ki ezt a dokumentumot, hogy egy későbbi adóellenőrzésnél be tudja mutatni. A Vies adatbázis ugyanis mindig az aznapi aktuális állapotot mutatja, visszamenőleg nem lehet benne keresni.
Ha nem EU-s országba számláz a szolgáltató, akkor viszont nem tud a Viesre támaszkodni. Ilyenkor meg kell kérnie a megrendelőt, hogy kérjen a saját adóhatóságától egy igazolást arról, hogy gazdasági tevékenységet folytat. Ha ez nem megoldható, el kell kérni az adószámát, és „ésszerűen” ellenőrizni, hogy vajon vállalkozó-e (pl. ha van honlapja, abból ez kiderülhet, vagy esetleg az ottani adóhivatal honlapjáról).
A megrendelő adóalanyként veszi-e igénybe a szolgáltatást?
Áfa-mentes számlát csak akkor állíthat ki a szolgáltató, ha a külföldi megrendelő adóalanyként veszi igénybe a szolgáltatást. Tehát ha például az egyéni vállalkozó magáncélra vásárol szolgáltatást, akkor neki fel kell számítani az áfát. S akkor is, ha a cég a dolgozóinak vásárol szolgáltatást, úgy, hogy azért nem kér tőlük pénzt.
Igen ám, de hogyan döntse el a szolgáltató, hogy milyen célú a vásárlás? Az alapelv a következő: ha a megrendelő megadja a közösségi adószámát, akkor azt feltételezheti a szolgáltató, hogy adóalanyként veszi igénybe a szolgáltatást. Vagyis ilyenekor áfa-mentes számlát adhat.
Ki a megrendelő? A székhely vagy az állandó telephely?
Az sem mindegy, hogy hol van a megrendelő „gazdasági letelepedettsége”. Ne rémüljünk meg ettől a fura kifejezéstől. Azt kell kideríteni, hol van a székhely az új értelmezés szerint, van(nak)-e állandó telephely(ek), és hogy ezek közül melyik veszi igénybe a szolgáltatást.
Ha pedig nem állapítható meg, hogy az állandó telephelyek közül kinek szól a szolgáltatás (vagy mindegyik állandó telephelynek szól), akkor a székhelynek kell számlázni.
Mi a székhely és az állandó telephely?
A rendelet értelmezése szerint júliustól nem feltétlenül ott van a székhely, ahová a vállalkozást alapító okirata szerint bejegyezték. Azt is figyelembe kell venni, hol tartják a vállalkozás ügyvezetői az üléseiket, és azt is, hogy hol hozzák meg a vállalkozás irányítására vonatkozó alapvető döntéseket. Ha pedig ez a három dolog nem egy helyen van, akkor a legutóbbi, a döntéshozatal helyszíne számít székhelynek. Persze nagy kérdés, hogy ezt hogyan ellenőrizze le „ésszerűen és gondosan” a szolgáltató (üzleti titok is lehet), de mégis meg kell tennie.
Az állandó telephely új fogalom az EU-s áfa-szabályozásban. Helyhez kötött, tartós gazdasági tevékenységet jelent. Az állandó telephelyen főszabályként az önálló működés tárgyi és személyi feltételeivel is rendelkezni kell.
Mi változik az új fogalmak bevezetésével?
Ha az új értelmezés szerint nem abban a tagállamban lesz a szolgáltatást igénybe vevő cég székhelye, ahol eddig volt (vagy az állandó telephely veszi igénybe a szolgáltatást), akkor nem biztos, hogy továbbra is áfa-mentes számlát kaphat. Nézzünk néhány példát.
Ha a Luxemburgban bejegyzett cég alapvető döntéseit Magyarországon hozzák meg, akkor székhelynek ezentúl Magyarország számít. Ez pedig azt jelenti, hogy a Magyarországról beszerzett szolgáltatásokra a jövőben nem kaphat áfa-mentes számlát, csak áfásat.
Ha pedig a szlovén székhelyű cég magyar állandó telephelye vásárol (magyar adószámát kell megadnia) szolgáltatást egy magyar cégtől, akkor ezentúl szintén fel kell számítani neki az áfát.
Át kell gondolni az eddigi adóoptimalizálási stratégiát?
Fordított helyzetben viszont ez a logika felborul, itt jön a horror az adószakértő szerint. Ha ugyanis a magyarországi székhelyű cég külföldi állandó telephelye nyújt magyar cégnek szolgáltatást, akkor júliustól fel kell számítani az áfát. S ugyanígy ha például a luxemburgi székhelyű cég állandó magyar telephelye nyújt Luxemburgba szolgáltatást, akkor a jövőben nem állíthat ki áfa-mentes számlát, csak áfásat. Ilyenkor ugyanis a székhely a mérvadó, akkor is, ha az nem érintett a szolgáltatás nyújtásában.
