Üzleti tippek

Közpénzek, magánkiadások

admin
admin

2006. 03. 03. 00:00

Egyszerre jellemzi erőteljes dinamika és
elmaradt rendszerváltás a hazai könyvpiacot.
A mecenatúra ma jobbára csak az állami-önkormányzati kultúrpolitikára korlátozódik.

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének adatai szerint a hazai könyvpiac 60–70 milliárdos éves forgalmat produkál. Ennél is figyelemreméltóbb, hogy évi 15–18 százalékos növekedésével a könyvpiac fejlődése szinte csak a telefóniáéhoz hasonlítható.

Miközben évről évre egyre több pénzt költünk könyvre, a megvásárolt kötetek száma ezzel nincs feltétlen arányban, különösen így volt ez 2004-ig, ameddig kifejezetten csökkent a kötetek száma, amit magasabb árakkal kompenzáltak a könyvterjesztők. Csak a könyvek áfájának csökkentése hozta meg az eladott kötetszám emelkedését.

Elmaradt rendszerváltás

Nem arat osztatlan elismerést a könyvpiac bővülése az érintettek körében. Lányi András író a Kortársban is publikált vitairatában elszántan ostorozza az eladhatatlan könyvek kiadóit támogató, ugyanakkor a szerzők érdekeivel mit sem törődő, látszólag „bőkezű” közalapítványi rendszert. Úgy fogalmaz, a pályázatok túlnyomó többsége az állami-önkormányzati kultúrpolitika része, alapvetően költségvetési forrásokból származó pénzek újraelosztására szolgál. Kérdés, hogy amikor az állam alapítványok, illetve pályázati zsűrik gondjára bízza az elosztási döntéseket, ezáltal valóban függetleníti-e ezeket a bürokrácia és a politikusok befolyásától – megosztja-e velük hatalmát –, vagy csupán a felelősséget hárítja át, miközben preferenciái változatlanul érvényesülnek.

Másfelől azt is szóvá teszi, hogy könyvre ma pénzt szerezni aránylag könnyű, értékes könyvet eladni ellenben szinte lehetetlen. Szerinte a támogatáspolitika gerjeszti a kínálat bővítését, a dömping a szerzők és kiadók számára egyfajta publikálási kényszert is jelent, ha „jelen akarnak lenni”, miközben a minőségi piac felvevőképessége inkább szűkül, mint bővül. Ennek okai is közismertek: a könyvolvasó, humán értelmiségi réteg relatív elszegényedése, a szórakoztató elektronikán nevelkedett nemzedék elfordulása az olvasástól.

Magánkiadás – Mit ad a kiadó?


Szerződéskötés előtt (ezért nem kell fizetni):
• kézirat elolvasása, korrekciós javaslatok, nyomdai kivitelezés ismertetése, illusztrációs lehetőségek áttekintése, költségkalkuláció, megvalósíthatósági tanulmány elkészítése
A kiadási szerződés keretében:
• borítótervek, szerkesztés, tördelés, nyomdai munkálatok
Terjesztési szerződés keretében:
• reklám- és sajtóanyagok összeállítása, szétküldése, terítés a bolti hálózatban, sajtótájékoztató szervezése, havi elszámolás alapján az eladott példányszám utáni bevétel utalása

Nem kevésbé élesen fogalmaz Török András, a Summa Artium Kht. igazgatója, amikor azt mondja: Magyarországon felemás volt a rendszerváltás, amennyiben a kultúra világában egyáltalán nem történt meg. Szerinte kedvező folyamatok talán csak a múzeumok területén tapasztalhatók, s inkább az jellemző, hogy a kulturális szervezetek nagyon nehezen alkalmazkodnak a szép új világhoz, ahol szabad meghalni az utcán, ahol örök adottságnak veszik, hogy egy tízmilliós országnak csaknem ötven repertoárszínházat kell működtetnie, állandó társulattal, ahol a jegyek árának háromnegyedét olyan személyek adójából fizetik, akik sohasem járnak színházba, s ahol a könyvkiadást is jobbára csak állami pénzek élénkítik. Úgy véli, a kulturális rendszerváltás akkor gyorsul fel majd, ha a verseny jobb teljesítményre kényszeríti a szereplőket, és egyes versenyzők elhullanak, helyet engedve az életerős kezdeményezéseknek.

Hozzátette: e rendszerváltás késlekedésében kicsit bűnrészes az üzleti világ is, mert bár összességében egyre többet költ kultúrára, a maga jól felfogott érdekeinek megfelelően, de saját fő tevékenységéhez méltatlanul alacsony színvonalon űzi támogatásait – tisztelet a kivételnek. Török András azt reméli, hogy előbb-utóbb majd a cégek is legalább akkora körültekintéssel költik el büdzséjüket, ahogy a reklámokat se házon belül barkácsolják, hanem ügynökségekkel dolgoztatnak…

Az én pénzem, az én könyvem

A magán mecenatúra sajátos formáját képviseli a hazai könyves szakmában a Duna Könyvkiadó Az én könyvem sorozata. Nehéz lenne megmondani, hogy ebben az esetben ki is a mecénás. A könyvkiadásba pénzt fektető magánember, vagy a magánkiadáshoz szakértelmet, üzleti kapcsolatot adó könyves cég? Annyi bizonyos, hogy mindkét fél számára gyümölcsöző együttműködési lehetőséget kínál ez a sorozat. Ahogy Baráz Miklós igazgató mondja, indítására az késztette őket, hogy gyakran keresik fel ismeretlen szerzők igazán jó könyvötletekkel a kiadót, ám szinte reménytelen mindezekre pénzt, támogatást, szponzorációt keríteni. Ugyanakkor tapasztalataik szerint a hagyományos értelemben vett magánkiadások általában szegényes kialakításúak, ami a mai könyvpiacon esélyt sem ad nekik. Ezért a sorozat köteteit fehér papírral, kemény borítóval, tetszetős külsővel adják ki.

„Nem szabad alábecsülni az utcáról bejövő szerzőket” – idézi fel Baráz Miklós a rendszerváltás környékén történt esetet, amikor szinte az utcáról esett be valaki egy természetgyógyászati munkával, amit addigra már vagy fél tucat kiadó elutasított. Nos, ehhez ké-pest az Egészség Isten patikájából valódi sikertörténetnek bizonyult. Azóta a Duna Könyvkiadónál már csak babonából is elolvasnak minden kéziratot. Így tesznek a magánkiadásra jelentkezőkkel is, hiszen sosem lehet tudni…

Ha kell, kéznél van a béríró

Amennyiben a kötet nem ígér biztos sikert, ám a szerző fontosnak tartja a megjelenést, vagy meggyőződése, hogy egy sikerre érett kéziratot hozott, a kiadó minden szakmai segítséget megad a megjelenéshez.

A kiadó a szerző szabadságát tiszteletben tartva, elképzeléseit figyelembe véve megvalósíthatósági tanulmányt készít, amelyben a megtérülési példányszámot is feltüntetik. Azt lehet mondani, hogy egy családregény 2500–3000 példányban, színvonalas kivitelben körülbelül másfél millió forintba kerül, de ha csak a szinopszis és a családi dokumentumok állnak rendelkezésre, akkor a bérírók bérét is beleszámítva körülbelül 2 millió.

Eddig nyolc magánkiadású könyvet jelentetett meg a kiadó, s ebből kettő kimondottan siker lett, vagyis a szerző tisztes hasznot könyvelhetett. Egyikük, Szigethy Éva munkája, a Bözsike, a szegedi masamód tavaly jó néhány könyvheti bestsellert maga mögé utasított, míg a maja kultúráról szóló kiadvány mind az 1000 példánya elkelt. Igaz, a sikerért a kiadó is tesz, minden karácsony előtt a saját könyvei sajtótájékoztatóján mutatja be a magánkiadású könyveket is – rögtön megteremtve nekik a sajtónyilvánosságot is.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Fotó: Bogdán Réka /24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.