A tavaly ősszel hazánkat is elérő válság hatása gyorsan érzékelhető volt a foglalkoztatóknál. 2008 novemberében a Personal Hungary Emberi Erőforrás Menedzsment Szakkiállításon a DGS Global Research és a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola közös standján készült minikutatásból kiderült, hogy a vállalatok 90 százaléka érintett volt a válság által.
Már akkor határozott kormányzati segítséget vártak, mintegy 40 százalékuk adócsökkentést, a harmaduk egyéb köztehercsökkentést. Ugyanakkor igényként merült fel a vezetők válságban történő megfelelő kommunikációjához szükséges tréningekhez, a létszámleépítések jogszerű megalapozását szolgáló munkajogi képzésekhez nyújtott támogatás is.
A DGS Global Research az elmúlt időszakban szervezett rendezvényein, illetve tanácsadói tevékenysége során számos munkáltatóval, illetve HR vezetővel kapcsolatba került, s olyan visszajelzésekkel találkozott, amelyek megerősítették, hogy a válság kezelésében az állam, a kormányzat szerepe különösen meghatározó, és a közvélemény fokozott figyelemmel várja a javaslatokat, megoldási lehetőségeket, eszközöket.
A jelenleg is zajló Válságkezelési Kutatás alapján azóta mintegy duplájára nőtt azon szervezetek száma, amelyek állami beavatkozást tartanak elengedhetetlennek. Több mint egyharmaduk jelezte eddig, hogy mivel várhatóan ezt követően kényszerül leépítésre, szeretné azt jogszerűen megtenni, de ehhez képeztetnie kellene munkatársait, s ebben segítő jobbot vár az államtól.
Nem készültek fel a válságra
Mindezek arra utalnak, hogy a vállalkozások, munkáltatók jelentős része a jól látható jelek ellenére sem készült fel, illetve nem tud önerőből felkészülni a recesszió leküzdésére. Tömegével mennek csődbe azért cégek, szüntethetik meg tevékenységüket vagy minimálisra redukálják azt – miként az elmúlt időszak történései is bizonyítják – mert a vezetők és a HR szakemberek többségének nincs tapasztalata a válságkezelés terén, nem rendelkeznek a megoldásra, a kilábalásra vonatkozó stratégiával.
Ennek következményeként szembesülünk nap mint nap a tömegesen bejelentett kényszerű leépítések – mint az egyetlen ismert és alkalmazott válságkezelési eszköz – következtében robbanásszerűen megugró munkanélküliséggel.
Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy sokan szeretnék megőrizni mindenáron a szervezet működésének legfontosabb erőforrását, a versenyelőnyt jelentő tehetséges munkatársaikat. Ennek érdekében azonban arra kényszerülnek, hogy munkatársaik foglalkoztatási jogviszonyát átalakítsák atipikus módon. A legtöbben a részmunkaidő bevezetését, munkakör-megosztás tervezik, de a jó példákból kiindulva egyre többen fontolgatják a csökkentett idejű munkahét bevezetését is.
