A Mészáros család földközi-tengeri hajózása kapcsán derült ki, hogy a régebbi (a legújabb, 62 méteres szuperjachtnál szolidabb méretű) NER-jachtokat birtokló máltai cégben Szíjj László mellett felbukkant egy másik útépítő mágnás, Rencsár Kálmán is. A G7 részletezte, hogy közel 7 milliárd forintnak megfelelő pénzt betolva szerzett tulajdonrészt az utóbbi években veszteséges offshore cégben.
A Bács-Kiskun megyei vállalkozó leginkább a közpénzes tendereken sikeresen szereplő útépítő Soltút Kft.-ről ismert. Döntő része volt a cég eredményeinek abban, hogy Rencsár és családja a legutóbbi gazdaglistán már a 40. helyen szerepelt, 49,6 milliárd forintra becsült vagyonnal.
Rencsárék először 2020-ban kerültek fel a listára 29 milliárd forinttal, és ebből három év alatt majdnem 50 milliárdot csináltak. A Soltút árbevétele tavaly bő 57 milliárd forint volt, csak ez az egy cég két év alatt 29 milliárd forint nyereséget hozott össze adózás után. Hogy teljes egészében Rencsárnál landolt-e az osztalék formájában kivett pénzt, afelől ugyancsak a G7 cikke ébresztett kétséget, amiből kiderült, hogy az előző évekhez képest látványosan megugró 2021-es nyereség kilapátolásába besegített egy „csendestárs”. A Soltút az egyik példa arra, hogyan lehet a nyereséget csekély tulajdonhányaddal, de az osztalék nagyobb részére jogosító szavazatelsőbbségi részvények révén elcsatornázni a nyilvánosság elől rejtett részvényesnek.
A fő útépítő cég mellett vannak kisebb tagjai is a Rencsár-birodalomnak, a mérlegbeszámolóhoz fűzött kiegészítésben szerepel a Soltút leányvállalataként például a Medivia Kft. Ez a hódmezővásárhelyi cég a számok alapján nem tűnik túl izgalmasnak – árbevétele tavaly 850 millió, nyeresége 22 millió forint volt –, mégis a címlapokra került nemrég azzal, hogy
Nyolc éve folyó vizsgálódás végére tett pontot a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), és összesen 284,8 millió forintos bírságot szabott ki 17 vállalkozásra az ország egészét lefedő összejátszások miatt. Azt állapította meg, hogy az útjelfestéssel és közúti táblázással foglalkozó vállalkozások nagy része felosztotta egymás között a piacot 2012 és 2014 között.
A Mediviára 21,95 millió forint versenyfelügyeleti bírságot rótt ki a GVH az indoklás szerint azért, mert társaival, a Belfry Út Kft., illetve a Magyar Plastiroute Kft.-vel „a közúti táblák kihelyezését és az útburkolati jelek festését érintő, a közép-magyarországi régióra vonatkozó, a status quo (piaci részesedések) fenntartására irányuló, a piac illetőleg az egyes tenderek felosztása, az árak egyeztetése és az árakra vonatkozó érzékeny információk megosztása révén megvalósuló, versenykorlátozó célú egységes, folyamatos és összetett jogsértést tanúsított”. Magyarul a tendereken indulva egyeztették az árakat, megegyeztek abban, mikor kié legyen a győztes ajánlat. A részletes határozatból az derül ki, hogy az ország egyes részeit más cégek uralták le, ugyanakkor akadtak átfedések, és a becsatolt cégvezetői beszámolókból az sejlik fel, hogy a főszereplő a Magyar Plastiroute Kft. lehetett, melyre 76,72 millió forint büntetést rótt ki rá a GVH.
A hódmezővásárhelyi székhelyű kft. árbevétele tavaly megközelítette a 2 milliárd forintot, tulajdonosa 2019 óta Pál Sándor, de a kartellügy idején volt köze Rencsárékhoz is. 2012 és 2019 között, tehát a versenyhivatal által feltárt kartellügy idején a Soltút tulajdonos volt a Magyar Plastiroute Kft.-ben. A kartellezők listáján szerepel a Bakony Plastiroute Kft. neve is, mellette 4,1 milliós büntetéssel. Ennek az ajkai székhelyű cégnek a fő tulajdonosa a Magyar Plastiroute.
Ezek szerint
(A GVH-határozat alapján a Magyar Plastiroute-tal összejátszó másik szereplő, a Belfry Út ugyancsak a NER-hez kapcsolható cég, de a kartellezés időszakában még nem a Belfry GmbH tulajdonában állt. A Belfry a régióban villámgyorsan terjeszkedő csoport, amelyre kezdetben a Strabaggal közösen elnyert közbeszerzések miatt figyeltek fel, később a szlovén sajtó pendítette meg, hogy a Belfryn keresztül reklámpénzek érkezhettek a Janez Jansa volt miniszterelnököt támogató sajtóorgánumokhoz, és azt érzékeltették, hogy ez nem független attól, hogy Jansa a Fidesz szövetségese.)
A közbeszerzésekből automatikus a kizárás, de van rá megoldás
A kartellügynek a határozattal nincs vége, a kartellezésben részt vevők felelősségre vonása a következő lépés. Cégszinten pedig a kartellügy miatti elmarasztalás automatikusan a közbeszerzésekből történő kizárással jár. A GVH feltölti a vétkesek nevét egy hivatalos listára, azután a közbeszerzések ajánlatkérőinek felelőssége, hogy betartsák a jogszabályt, és ne fogadják be a megbukott cégek ajánlatát. A kizárás nemcsak a tényleges ajánlattételre vonatkozik, hanem érintettje alvállalkozó sem lehet, illetve alkalmasság igazolásában sem vehet részt, azaz referenciát sem nyújthat más számára. Amennyiben a GVH határozatának végrehajtására a bíróság halasztó hatályt rendel el, a kizárás hatálya csak a bíróság végleges döntésétől él – válaszolta kérdésünkre a versenyhivatal. Hozzáfűzték, hogy az elmarasztalt vállalkozások a Közbeszerzési Hatóság előtt élhetnek az úgynevezett öntisztázás lehetőségével, ez esetben mentesülhetnek a kizáró ok hatálya alól. Arról van szó, hogy ha egy újabb közbeszerzési eljárás előtt egy kartellezésért elmeszelt cég olyan intézkedéseket hoz, melyekkel „a kizáró ok fennállásának ellenére kellőképpen igazolja a megbízhatóságát”, akkor a bíróság erről igazolást ad ki, és ezt az ajánlatkérőknek mérlegelés nélkül el kell fogadniuk, vagyis a cég indulhat a versenyben.
Érdeklődtünk, hogy a kartellezés esetében a vétkes cég tulajdonosára milyen szankció vár, magyarul a Soltút is kiesik-e a közbeszerzésekből egy időre. A válasz azonban nem: „a közbeszerzésekről szóló törvény 62. §-a adott gazdasági szereplőre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, így a kizárás csak a jogsértést ténylegesen elkövető és bírságban részesülő vállalkozást érinti.” A tényleges ajánlattevő pedig a Medivia, a Magyar Plastiroute, illetve a Bakony Plastiroute volt, bármi közük is van/volt a Soltúthoz, Rencsárék fő cégét tehát nem érheti hátrány a GVH büntetése miatt.
Nagy építőipari cégeknél egyébként régóta az a gyakorlat, hogy leányvállalatok láncolatát hozták létre, ami ezek szerint amiatt is praktikus, hogy a felelősségre vonás meg se karcolja a fő vállalatot.
Ami a GVH-határozatban megjelölt cégeket illeti, a döntés kézhezvételétől számítva 30 napjuk van eldönteni, hogy megtámadják-e a határozatot. A GVH kérdésünkre jelezte, már érkezett kereset, ezek szerint lesz olyan cég, amelyik vitatja a döntést és a bírósághoz fordul.
