Ha valaki kedvezményesen adózik, nagyobb jövedelemhez jut, mintha a teljes keresete után az általános szabályok szerint vonnák a közterheket. Viszont kevesebb nyugdíjra, táppénzre, családtámogatásra számíthat, mintha a teljes keresete után bérként, általánosan adózna. Azt próbáltuk megbecsülni, megéri-e feláldozni a kedvezményes adózás melletti magasabb keresetet a magasabb állami nyugdíj reményében, vagy érdemesebb a magasabb jövedelemből félretenni a nyugdíjra.
Nem elhanyagolható többletjövedelem
Kiket érinthet mindez? Gondoljunk például az ekhósokra, akik csak minimálbérre (vagy a bérük egy részére) kérik az általános szabályok szerinti közteherfizetést, felette kedvezményesen adóznak, vagy a kamionsofőrökre, akik különféle adómentes elemekkel (üzemanyagpénz, napidíj) egészíthetik ki a keresetüket. A NAV megkeresésünkre azt írta, az idei havi bevallási adatok alapján jelenleg mintegy 33 ezer aktív korú ekhós adózó van. A járvány előtt pedig mintegy 80–100 ezer kamionsofőr dolgozhatott.
Teljesen más kategória a minimálbérre (vagy nem a teljes bérre) bejelentett dolgozó, aki zsebbe kapja a bejelentés feletti bérrészt, vagy akit feketén foglalkoztatnak. Ez adócsalás, ezért munkavállalóként nem tanácsos belemenni. De persze tudjuk, hogy nem mindig van választás.
Az ekhónál és az adómentes bérrésznél maradva számoljunk egy kicsit. Ha valaki dupla minimálbérnyit keres, de csak a minimálbér után adózik az általános szabályok szerint, felette ekhósan, akkor havi 30 ezer forintnyival lehet több a nettója, mintha a teljes keresménye után az általános szabályok szerint adózna. Tripla minimálbér esetén pedig 60 ezer forintnyi lehet a plusz jövedelem, ha csak a minimálbér után adózik az általános szabályok szerint, felette ekhósan. Amennyiben pedig adómentes a minimálbér feletti rész, akkor havi 56 ezer, illetve 112 ezer forintnyit nyerhet a dolgozó.
Százalékosan kifejezve az általános adózású nettó bérhez képest 13–33 százalékkal nőhet a jövedelem, ami egyáltalán nem elhanyagolható.
Hüvelykujjszabály
Amikor kérdéseinket feltettük, Simonovits András nyugdíjszakértő egy hüvelykujjszabályra hivatkozott, mely szerint amennyit az adott hónapban befizetünk járulékként, annak a dupláját kapjuk vissza nyugdíjasként – állandó áron számítva. Tehát ha 100 ezer forint a havi járulék, akkor 200 ezer forint lesz a havi nyugdíj. Járulékon nem csak a munkavállalótól levont 10 százalékot érti itt (ami az összeolvadt 18,5 százalékos tb-járulék része), hanem a munkáltatók által fizetett szociális hozzájárulási adó (15,5 százalék) egy részét is. Simonovits András így 20 százalékra tette az úgynevezett „egyensúlyi nyugdíjjárulékot”.
Kerekített számpéldát is hozott, mely alapján ha valaki 340 ezer forint helyett csak 170 ezer forint után adózik bérként (felette adómentes), akkor 136 ezer forint helyett csak 68 ezer forint nyugdíjra számíthat. Ekkor legalább annyit kell havonta félretennie nyugdíjra, amennyi járulékot összesen fizettek utána, azaz 34 ezer forintot, hogy összességében 136 ezer forint körüli legyen a majdani nyugdíja a megtakarítással együtt. Ez belefér a megtakarított havi 56 ezer forintba, feltéve hogy nincs például törlesztendő hitele.
Ekhósan kicsit más a kép, mivel az ekhóalap 61 százaléka is beleszámít a nyugdíjba. Ebben az esetben számításunk szerint mintegy havi 13 ezer forintot kellene nyugdíj-megtakarításba forgatni, hogy összességében ne változzon a nyugdíjváromány, ami szintén belefér a többletjövedelembe.
Simonovits András szerint általános tanácsot nem lehet adni az általunk felvetett kérdésre, mert a megválaszolása nagyon bonyolult. Farkas András nyugdíjszakértő hasonló véleményen volt, de azért ő is adott néhány támpontot.
Nem lehet előre megmondani, mennyi lesz a nyugdíjunk
Farkas András szerint, aki ma minimálbérre, részmunkaidőre, katára, ekhóra stb. van bejelentve, az nagyrészt nem jókedvéből dolgozik így, hanem azért, mert nincs más lehetősége. Ő foglalkoztatási kényszerhedonizmusnak hívja ezt a jelenséget. A jövőt mindig sokkal könnyebb beáldozni a jelen oltárán, különösen, ha nem is látjuk, mit hozhat a jövő.
Hozzátette, nem segít ezen az sem, hogy a jelenlegi nyugdíj-megállapítási szabályok alapján nem lehet előre tudni, kinek mekkora lesz a nyugdíja. Ennek fő oka, hogy bonyolult a nyugdíjképlet.
Így az emberek képtelenek előre megbecsülni, mennyi lesz a nyugdíjuk, következésképpen vagy abban a hitben ringatják magukat, hogy elég lesz időskorukban a nyugdíjuk, vagy pedig abban a tévhitben nem csinálnak semmit, mely szerint úgysem lesz nyugdíjuk. Egyik sem igaz, de mindkét önbecsapás makacs, mert a nyugdíjrendszer semmilyen segítséget nem ad a meggyőző cáfolathoz és a hiteles előrelátáshoz.
Ezzel szemben Farkas András példaként említette, hogy a svéd, illetve az osztrák nyugdíjrendszerben minden érintett minden évben hajszálpontos kimutatást kap arról, hogy az adott évben és addig összességében (összegszerűen kimutatva) mennyi nyugdíjjogosultságot szerzett. Ez alapján tervezni tudják jövőbeni lépéseiket, így kiegészítő megtakarítási stratégiájukat is.
Méltánytalanságok a magyar nyugdíjrendszerben
A másik gond Farkas András szerint, hogy a magyar nyugdíj összege egy sor olyan tényezőtől függ, amelyek méltánytalanságot okoznak a nyugdíj-megállapítás során. Ezek közül a legsúlyosabb, hogy a nyugdíj összege elképesztő mértékben függ attól, hogy az érintett személy melyik évben igényli a nyugdíját. Ennek oka a valorizáció, amely miatt nagyon hasonló életpályák és keresetek alapján is döbbenetesen (50–70 százalék) eltérő összegű nyugdíjakat állapíthatnak meg. Ez például önmagában lehetetlenné teszi az előre becslést, akár néhány éves távlatban is.
A másik ilyen méltánytalanságnak a járulékfizetési és a nyugdíjplafon hiányát nevezte (2013. január 1-jén szűnt meg), melynek következtében a nagyon sokat kereső emberek nyugdíjvárománya korlátlanul magas lehet.
Támpontok a kérdés átgondolásához
Farkas András végezetül néhány olyan szempontot említett, amelyek segíthetnek a mérlegelésben:
- A nyugdíj összegét a nyugdíjképlet miatt növeli a magasabb járulékalap és a hosszabb szolgálati időtartam, de a nyugdíj-megállapítás eredményét erőteljesen befolyásolhatja az adott évi valorizáció.
Segíthet a nyugdíjigénylés időzítésének optimalizálása (elhalasztása), ha nincs kényszerhelyzetben a nyugdíjigénylő.
- A magasabb járulékalap olyan mértékben drágítja meg a munkaerő árát (15 százalék szja, plusz 18,5 százalék tbj, plusz 15,5 százalék szocho, plusz 1,5 százalék szakho, amit mind a munkáltatónak kell fizetnie), hogy a munkáltató (vagy önfoglalkoztatás esetén maga az érintett személy) nem feltétlenül hajlandó ezt bevállalni.
Az érintett személy vagy tudomásul veszi ezt, vagy fölvesznek a helyére mást, aki kisebb keresettel is megelégszik.
- A magas keresetűeknek (havi milliós tételek esetén) a járulékplafon hiánya miatt megéri tartani a bejelentési szintet.
Feltéve hogy a teljes közterhet hajlandó finanszírozni a cégük.
- A „tőketeremtés” alapképlete szerint a megtakarított összeg nagysága sokkal nagyobb mértékben függ a megtakarítás időtartamától, mint a havonta/évente félretett pénz összegétől (kamatos kamat).
A nyugdíjkiegészítő megtakarításokat emiatt is érdemes minél korábban elkezdeni.
