Se szeri, se száma az OKJ-s tanfolyamot indító cégeknek és iskoláknak, de a képzések színvonalát senki sem garantálja, hívja fel a figyelmet az Abcúg cikke. Pedig sok pénzt és energiát emésztenek fel, de a vége mégis sokszor az, hogy valódi tudás helyett csak egy papírt szorongatunk a kezünkben. Ahogy az a három interjúalanyuk, akik felnőttként döntöttek úgy, kitanulnak egy teljesen új szakmát.
Virágkötés egy szál virágból, kutyakozmetika kutya nélkül, és egy gyógymasszőrtanfolyam, ahol pelenkázni kell.
Nekem kidobott pénz és idő volt, mert nem a papír miatt mentem abba az iskolába, hanem azért, hogy tanuljak. Végig a tanfolyam alatt frusztrált voltam és ideges, úgy éreztem, hogy becsapnak. Ezzel a tudással, amivel elengedtek, pénzt keresni nagy eséllyel nem tudok. Ha engem egy ugyanilyen tudású ember szolgálna ki, átverve érezném magam. Ez nem az a szint, amit elvárnál egy szakembertől.
A harmincas éveiben járó Flóra így summázta azt az öt hónapot, amit egy budapesti magániskola OKJ-s virágkötő- és kereskedő képzésén töltött.
Flóra nem az egyedüli, aki csalódottan távozott az iskolapadból. Használhatatlan vagy legalábbis nem elégséges tudás, ablakon kidobott pénz, játszadozás családos, felnőtt emberek idejével – ezek a problémák rendre felmerültek, amikor arról kérdeztük interjúalanyainkat, hogyan élték meg a felnőttképzésben töltött hónapokat, éveket. Ha kíváncsi, mit tapasztaltak a többiek, kattintson!
