A 10 százalék feletti reálbér-emelkedés azt jelenti, hogy tavaly átlagosan több mint egyhavi bérrel többet vittek haza a munkából élő emberek Magyarországon, kommentálta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a KSH legfrissebb bérstatisztikáját.
De vajon mi a helyzet, ha egy kicsit távolabb tekintünk, Európára, vagy még annál is messzebb. Milyen ütemben nőnek máshol a bérek, és hogy áll a mezőnyben a magyar kereset? Az Eurostat elérhető legfrissebb statisztikája alapján le voltunk maradva, mint a borravaló: 2007-ben még nálunk volt a hatodik legalacsonyabb a nettó átlagkereset, és 2015-re még rosszabb lett a helyzet, már csak Romániát és Bulgáriát utasítottuk magunk mögé. Magyarországon volt a negyedik legkisebb a bérnövekedés ez idő alatt.
A régiós vetélytársakat nézve pedig azt látjuk, hogy tíz évvel ezelőtt, és még nemrégiben is jócskán megelőztek minket, sőt jóval erőteljesebb bérnövekedést diktáltak, mint mi.
Igaz, azóta egészen szépen növekedtek a magyar bérek, mint azt a friss statisztika is mutatja. Csakhogy a szomszédoknál sem álltak meg, ahogy tőlünk nyugatabbra sem. Erre mondta korábban lapunknak Csath Magdolna közgazdász, hogy:
Amíg mi felzárkózgatunk, a nyugati bérek is folyamatosan emelkednek. Vagyis egy mozgó célpontot kellene eltalálnunk.
Varga Mihály várakozásai szerint viszont a 2018. január elsejétől 8 százalékkal emelkedő minimálbér és a 12 százalékkal növekvő garantált bérminimum, a munkáltatói adók érdemi csökkentésével párosulva elősegítik a magyar bérek régiós felzárkózását.
Ennek apropóján megvizsgáltuk még a bruttó minimálbér alakulását is (itt ötéves távot ölelnek fel az Eurostat adatai). Ebben a bérkategóriában valóban kicsivel jobban állunk, hiszen 2013-ban hátulról csak a 11.-ek voltunk Európában. De 2017-re romlott a helyzet, visszacsúsztunk a 9. helyre. Mindez amellett történt meg, hogy a növekedésben az élbolyba kerültünk: bő 23 százalékkal emelkedett nálunk a minimálbér, ami a nyolcadik legnagyobb növekedés volt.