Gazdaság

Must vagy soha

A borfelesleg halmozásának úgy üzen hadat az EU reformterve, hogy a legnagyobb termelő mediterrán országok pozícióit javítja tovább. A hazai borászat vesztesnek érzi magát.

Egy roskadásig teli szőlőskosár szolgált díszletként Mariann Fischer Boel sajtótájékoztatójához, amelyen az Európai Bizottság agrárügyekben illetékes tagja bemutatta az európai borágazat reformjára vonatkozó, a megjelenése előtt is kisebb vihart kavaró javaslatait. Már a díszlettel sem volt minden rendjén, hiszen mivel Európában még odébb a szüret, a biztos asszony „idegen tollakkal”, pontosabban import szőlővel volt kénytelen „ékeskedni” a fényképezőgépek lencséje előtt. A jelenet akár jelképes is lehet, hiszen az európai borágazatot az évről-évre csökkenő belső fogyasztás mellett éppen az olcsó újvilági borok feltartóztathatatlan előretörése sodorta a válság szélére, ezért váltak sürgetővé a reformok.

ABSZURD SZÁZMILLIÓK. A váltás szükségességét kevesen vitatják, hiszen az mégiscsak abszurd, hogy jelenleg az uniós bortermelésre jutó 1,3 milliárd eurós éves büdzséből 500 millió eurót eladhatatlan borfeleslegek alkohollá történő lepárlására fordítanak. A reform egyik fő célja éppen az, hogy a bortenger apasztásával helyreálljon a kínálat és a kereslet közötti egyensúly. A túltermelésre ösztönző piaci támogatások ezért megszűnnek, bár a borágazat támogatására elkülönített keret nem lett kisebb. A pénz kevesebb, mint negyedét a borászattal kapcsolatos vidékfejlesztési programokra, csaknem kétharmadát pedig az úgy nevezett nemzeti borítékokba szánják a reformerek. Az 1,3 milliárd eurós keretből mintegy 120 millió eurót az EU-n kívüli, harmadik országokba irányuló borkivitelhez, bormarketingre lehet igénybe venni.

A 2004 óta csatlakozott 12 új tagállam számára a nemzeti borítékok tartalmának megállapítása okozza a legnagyobb problémát – vallja Sidlovits Diána, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa reform-szakértője. Azt ugyanis, hogy mennyi pénz vándorol majd az uniós kasszából az egyes tagországok borítékjába, 50 százalékban a 2002-től felvett piaci támogatás nagysága határozza meg, a másik felét pedig a szőlőterület és a bortermelés együttesen. Minél több támogatást vett fel eddig a tagállam, a jövőre nézve is annál vastagabb juttatásban bízhat, ami egyértelműen a jelenleg is a termelés és a felesleg oroszlán részét adó mediterrán bortermelő országoknak kedvez. Az uniós tagállamok között 2009-ben kiosztandó 623 millió eurós pénzügyi keret 80 százalékát három tagállam, sorrendben Spanyolország, Olaszország és Franciaország kapja meg, miközben a Magyarországnak szánt boríték – a végrehajtási rendeletek megjelenése előtt becsülhetően – legalább 11,5 millió eurót, legfeljebb 13-14 millió eurót tartalmaz majd. Azt, hogy ez milyen kevés, hűen tükrözi, hogy az ágazaton belüli szerkezetváltásra jelenleg évi 10 millió euró támogatást költ az ország.


Must vagy soha 1

Mariann Fischer Boel. Idegen fürtökkel ékeskedett.

Márpedig Mariann Fischer Boel a piacok visszaszerzése érdekében nagy hangsúlyt helyez az európai bortermelés versenyképességének javítására. Ez azonban ilyen kondíciók mellett azt feltételezi, hogy a jelenleg főként kistermelői alapon nyugvó termelési szerkezetet a nagyüzemi váltja fel. A COPA és COGECA nevű európai agrárszervezetek szerint félő, hogy a radikális reformok hatására a mintegy másfél millió európai szőlő- és borgazdaságból csak néhány százezer marad fenn.

Magyarországon is sokan attól tartanak, hogy tőkeerős vállalkozók kiszorítják majd a hagyományos termelőket a piacról. Mások úgy vélik – köztük Tabajdi Csaba, az Európai Parlament mezőgazdasági bizottságának magyar (szocialista) tagja -, hogy a versenyképesség nem a szőlőbirtok nagyságától, hanem annak technológiai színvonalától és piaci integrációjától függ, és jó minőséggel kis családi gazdaságok is sikeresek lehetnek. Aligha kétséges azonban, hogy a nem különleges minőséget előállító hazai borászatok a jövőben kevesebb támogatásra számíthatnak, és a költségnövekedés miatt is egyre kevésbé lesznek versenyképesek.

A borreform program keretében a következő öt évben 200 ezer hektár szőlőültetvényt vágnának ki az EU-ban úgy, hogy az önkéntesen vállalkozó gazdákat néhány éven át nagyvonalú pénztámogatással ösztönöznék arra, hogy hagyjanak fel a termeléssel. Glattfelder Béla magyar (néppárti) képviselő, témafelelős igazságtalannak tartja, hogy a szőlőtőkéket megint csak nem azokban a tagállamokban – Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban – vágják majd ki, ahol a legnagyobb mértékben vették igénybe a feleslegek levezetésére szolgáló lepárlási támogatásokat. A magyar honatya attól tart, hogy éppen hazánk lesz az egyik ország, ahol a legtöbb szőlőtől megszabadulnak, bár az Európai Bizottság – amely korábban még 400 ezer hektár szőlőültetvénnyel akart leszámolni – a környezeti és szociális problémák elkerülésére lehetővé tenné, hogy a kivágások egy adott állam összes termőterületének legfeljebb 10 százalékát érintsék.

Mindenesetre tavaly már mintegy 3600 hektárnyi szőlőültetvényt vágtak ki végleg a hektáronként 1,2-1,5 millió forintos uniós támogatásért cserébe a hazai, zömmel a kunsági borvidékhez tartozó termelők. Az idén a 2000 hektár támogatott kivágására meghirdetett, most záruló pályázatokra már kétszeres volt a túljelentkezés. Az így 82 ezer hektárra apadt hazai szőlőültetvény azonban tovább fogyhat, hiszen a reform keretében meghirdetett támogatás – bár konkrét számot majd csak a végrehajtási rendelet ad meg – sokkal nagyobb, a jelenleginek akár többszöröse lehet.

Magyar szempontból az is kedvezőtlennek tűnik, hogy az Európai Bizottság a jövőben megtiltaná a bor alkoholtartalmának répacukor hozzáadásával történő növelését. Ez a rendelkezés a déliekkel szemben súlyos versenyhátrányba hozná az északabbra fekvő országok termelőit, akik a szeszélyesebb időjárás miatt csak így tudják szavatolni a változatlan minőséget. Brüsszel ugyanakkor megengedné, hogy az érintett országok vidékfejlesztési forrásokból támogassák azokat a beruházásokat, amelyek a cukorhozzáadás musttal való kiváltásához szükségesek. A must borhoz való hozzáadása ugyanis ezután sem lesz tilos, igaz, külön támogatás sem jár majd érte. A cukrozás tiltásával viszont a mediterrán térségnél északabbra fekvő országokban legalább 13 százalékkal drágul majd a borelőállítás. Keresztury Éva, a Hilltop Neszmély Zrt. kereskedelmi igazgatója számításai szerint ezáltal évjárattól függően 15-50 millió forinttal nő majd a Hilltop borászat költsége is. A többletet az árversenyben nem mindegyik termék ára „bírja el”. Egyes évjáratokban bizonyos olcsóbb borfajtákat nem lesz érdemes elkészíteni.

PIACI RÉSEK. Az így felszabaduló piaci réseket a hazai termékek helyett majd az import foglalja el. Az ugyanis végképp érthetetlen, hogy az EU – kétoldalú megállapodásokban a világ borászati nagyhatalmaival – kölcsönösen elismeri egymás borkészítési szabályait, és termékeiket szabadon beengedik egymás országaiba. Így például szabadon be lehet hozni azt a kaliforniai bort, amelyet az amerikai szabályozás szerint 13,5 térfogatszázalékig cukroztak, vagy aromaanyagokkal kezeltek. Sidlovits Diána arra sem talál magyarázatot, hogy miért csak az unión kívüli piacépítésre, marketingre lehet támogatást költeni, hiszen a kibővített EU-ban is több fejlődő borpiac van, ahol szükség lenne a piacépítésre, miközben akadály nélkül jönnek be az újvilági – észak- és dél-amerikai, ausztrál és új-zélandi, illetve dél-afrikai – borok. A költségtöbblettel ráadásul nem csak ezekkel szemben kerülnek eleve árhátrányba a tömegborok piacán az északabbra fekvő termelők, hanem a dél-európai asztali borokkal szemben is.

Vagyis megint az történik, ami a közös agrárpolitikai reform előző köreiben: a rendelkezésre álló pénzügyi keret tagállamok között történelmileg kialakult elosztási arányaihoz nem mer hozzányúlni az Európai Bizottság, nehogy ezzel magukat az így meglehetősen következetlen reformokat veszélyeztesse. Így, miközben az EU hadat üzen a borfeleslegeknek, a pénzek elosztásánál továbbra is figyelembe veszik azt. Félő, hogy Magyarország és néhány más szövetségese a tagállamok közötti tárgyalásokon csak keveset tud majd javítani ezen a torz helyzeten. „Szóval csak nekünk lesz rossz a reform, a nagy bortermelő országok megint jól járnak” – összegzi a hazai termelők álláspontját Keresztury Éva.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.