Alapok eszközösszetétele (Forrás: Bamosz)
Csalóka ingatlanalapok
A hazai ingatlan-alapokba havonta durván 20 milliárd forintnyi friss pénz dől, ennyit viszont nem tud felszívni az ingatlanpiac, hangsúlyozta Holtzer Péter, a Bamosz képviselője. Éppen ezért a közvetlen ingatlanbefekteté-seket megvalósító alapokban (tehát az alapok alapjai kivételével) az ingatlanállomány 30-90 százalék közötti, de az átlag nem több mint 40 százalék, miáltal az eszközök döntő hányada pénzpiaci eszközökben vár befektetésre. Ezt a tényezőt a hozamok értékelésénél sem szabad figyelmen kívül hagyni, mutattak rá a Bamosz szakértői, vagyis ha az átlaghozam ebben a kategóriában 11 százalékos volt, akkor ez azt jelenti, hogy csak az ingatlan-befektetéseken legalább 14 százalékos hozamot kellett elérniük az alapkezelőknek.
Befektetési alapok hozama 2005-ben (Forrás: Bamosz)
Friss befektetések kategóriánként (Forrás: Bamosz)
Impozáns növekedés
Az alapok népszerűségét és teljesítményét több mérőszámmal lehet szemléltetni, ezek egyike az összvagyon gyarapodása. A Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetségének (Bamosz) 2005-ös statisztikái alapján a befektetési alapokban kezelt teljes vagyon 2005 során több mint 76 százalékkal gyarapodott, ám alaptípusonként jelentős szóródások voltak tapasztalhatók. A vegyes alapok összes eszközértéke egy év alatt közel 500 százalékkal lett magasabb, és kiemelkedő mértékben, több mint 260 százalékkal bővült az ingatlanalapok vagyona is. A legfiatalabbnak számító, de dinamikusan teret nyerő garantált alapokban tavaly december 31-én több mint kétszer annyi pénz forgott, mint egy évvel korábban, miközben az 1900 milliárd forintos teljes alappiac közel harmadát adó pénzpiaci alapokban 64 százalékkal forgott több pénz.
Az alapok vagyonának növekedését két tényező okozhatja – az alapok által elért hozam, vagy az új befektetés. Az alapok összesített eszközértékének bővülését a részvényalapok kivételével minden alaptípus esetében a nagyarányú tőkebeáramlás határozta meg. A legnagyobb mértékű új befektetést messze az ingatlanalapok és a pénzpiaci alapok vonzották, az ezen két típusba sorolható alapok vagyona 93, illetve 81 százalékban amiatt bővült, mert friss tőke áramlott beléjük.
Dőlt a lé
A legtöbb, mintegy 244 milliárd forintnyi friss pénz az ingatlanalapokba áramlott, ezt fejelte meg még az árfolyamnövekedés durván 20 milliárd forinttal. Az ingatlanalapok részesedése így 14 százalékra emelkedett a hazai piacon, lényegesen meghaladva a 3 százalékos európai átlagot. A friss befektetések szempontjából a pénzpiaci alapok következtek a népszerűségi listán, ezen portfóliók mintegy 200 milliárd forintnyi nettó pénzbeáramlást vonzottak, miközben összvagyona 230 milliárd forinttal emelkedett az elmúlt évben. A számok azt is igazolják, hogy a két legkeresettebb alaptípus által realizálható hozam arányaiban sokkal kevésbé dobta meg a portfóliót, mint a friss pénzek betolása.
Éppen ellentétes tendencia volt megfigyelhető a rövid kötvényalapok, és különösen a részvényalapok esetében. A befektetők kockázattól való ódzkodása miatt ez utóbbi alaptípusnál nem a friss tőkebeáramlás határozta meg döntően a vagyonnövekedést (az az egész év során pusztán 32 milliárd forintot tett ki), hanem a hozamok, amelyekre igazán nem lehetett panasz 2005-ben (mint ahogy egy évvel korábban sem). A rövid kötvényalapoknál pedig – bár a teljesítményre is büszkék lehettek az egyes alapok – a negyedik negyedévben történt jelentősebb tőkekivonás értékelte fel arányaiban a hozam tőkenövelő hatását.
Hatástalan hozamok
Ami a hozamversenyt illeti, messze a részvénybe fektető alapok vezették a mezőnyt 2005-ben (mint ahogy 2004-ben is). A hazai tiszta részvényalapok és a közép-kelet-európai részvénytúlsúlyos alapok például átlagosan 40 százalékos, a hazai részvénytúlsúlyos alapok pedig 32 százalékos hozamot értek el.
Ehhez képest a befektetők által leginkább kedvelt hazai ingatlanalapok 11, a garantált alapok 10,5, a pénzpiaci alapok pedig 6,5 százalékos éves hozamot tudtak átlagosan felmutatni.
Bármely időszak statisztikáit vizsgáljuk, a számok nagyjából ugyanazt a befektetői mentalitást tükrözik, fogalmaztak a Bamosz vezetői évértékelő sajtótájékoztatójukon. Az már évek óta egyértelműen látszik, hogy a befektetők többsége a múltbeli hozamadatokból indul ki, és ezeket a jövőre kivetítve hozza meg mindenkori döntéseit, miáltal könnyen fáziskéséssel reagál a piaci változásokra. Ezzel kapcsolatban a szakértők már számtalanszor felhívták a figyelmet arra, hogy például a pénzpiaci alapok elmúlt három- vagy hathavi teljesítményét nem lehet gondolkodás nélkül összevetni mondjuk a bankok – jövőre vonatkozó – betéti ajánlataival.
Asszimetria
Az viszont még tanulságosabb, hogy ha már így gondolkodnak a befektetők a pénz- vagy kötvénypiacon, akkor miért nem teszik ugyanezt a részvényalapok esetében. Ha ugyanis ott ugyanúgy a múltbeli hozamokat – mondjuk a 2004-es 60 vagy a tavalyi 40 százalékos BUX-drágulást – tekintenék irányadónak a jövőre nézve, akkor a tavalyinál sokkal több friss befektetésnek kellett volna érkeznie ezekbe az alapokba.
„Aszimmetrikus a befektetők gondolkodása” – magyarázta a jelenséget Kovács Zsolt, az ING Vagyonkezelő vezérigazgatója – kötvényalapból vagy pénzpiaci alapból szeretnek drágán vásárolni az ügyfelek, miközben részvényalapba akkor sem szállnak be, ha olcsón tehetnék.
Ugyanakkor az is érdekes, hogy a tőzsde extra kockázatát nem csak a kisbefektetők nem merik felvállalni, de az intézményi szereplők is roppant alacsony arányban veszik ki a részüket a részvénybefektetésekből. A Bamosz-tagok által kezelt pénztári portfóliók 77 százaléka például belföldi államkötvényben vagy diszkont kincstárjegyben ölt testet, de ugyanezen eszközök aránya (némi bankbetéttel is megfejelve) a biztosítók portfóliójában nem kevesebb mint 95 százalékos hányadot képvisel. Ez alól csak a biztosítók unit-linked portfóliója jelent kivételt, ez esetben a befektetők merészebb stratégiája és hosszabb távú gondolkodása jóvoltából már csak 54 százaléknyi a belföldi pénzpiaci eszközök és állampapírok együttes aránya, miközben a 40 százalékot súrolja a részvényhányad.
