Két és fél éves kislány kapott szervet édesanyjától a budapesti Semmelweis Egyetem Transzplantációs Klinikáján a második magyarországi élődonoros májátültetés során, amely a szülők kérésére a sajtó teljes kizárásával zajlott le a múlt hét végén. Az alig egy héttel korábban, két máj-transzplantáció után meghalt kislány, Rebeka életéért folytatott küzdelem még a legnagyobb médianyilvánosság előtt zajlott. Miközben az egész ország szurkolt a gyermekért, a sajtó a szerv-transzplantáció hazai eredményeire és nehézségeire egyaránt felhívta a köz figyelmét.
Szervátvétel a reptéren.A nemzetközi együttműködést a pénzhiány gátolja.
Az egészségügyi miniszter a szervezés terén az utóbbi négy évben elért jelentős eredményekről számolt be, de a szervre évekig hiába váró betegekért még mindig nagyon sok a tennivaló. „Sok lehetséges donor vész el a szervátültetés szempontjából” – állítja Székely György, a Magyar Szervátültetettek Érdekvédelmi Szövetségének elnöke. Az agyhalottak mintegy 40 százaléka balesetes, míg 60 százalékuk agyvérzéssel kerül a kórházak neurológiai osztályára – ám a szervkivételt csak az intenzív osztályokon lehet megoldani, mert ott vannak megfelelő eszközök és gépek arra, hogy a visszafordíthatatlan agyhalál állapotában lévő szervezet légzését és keringését további órákon keresztül mesterségesen fenntartsák. Az intenzívre való átszállítást viszont ritkán szorgalmazzák a neurológusok. Tavaly 67 kórház intenzív osztályáról 283 donorjelentés futott be a Hungarotransplanthoz, ám 102 esetben különböző okból meghiúsult a szervkivétel – 23 alkalommal a hozzátartozók tiltakozása miatt. Ezzel 30-40 szerv veszett el.
Rebeka műtőorvosa, Járay Jenő professzor a szervhiány miatt szorgalmazza a hazai élődonoros májátültetések bevezetését. A vesénél ezt az orvosi megoldást már nálunk is alkalmazzák – ám nemzetközi összehasonlításban e szervnél is rendkívül alacsony nálunk az élő donorok aránya. 2005-ben 315 vesebeültetésből 15 származott a beteg valamely hozzátartozójától. Ilyen áldozatra rokonért is kevesen vállalkoznak, míg a skandináv országokban ez sokkal elterjedtebb szokás: egymillió lakosra vetítve tízszer annyian adnak vesét, mint nálunk.
VÁRAKOZÓK. De a „másik oldallal”, a szervátültetésre várók számával kapcsolatban is adódnak kérdések. „Teljes országrészek vannak, ahonnan egyáltalán nem érkezik felvételi kérelem a várólistára” – magyarázza az érdekvédelmi szervezet vezetője, hogy az orvosok döntésétől függ a betegek hozzáférése az életmentő beavatkozáshoz. De nem minden szervigénylés indul egyenlő eséllyel: míg a donációk és a vese-transzplantációk lakosságra jutó arányában Magyarország a fejlett országok élvonalában szerepel, addig a szív-, és a májátültetések száma feltűnően kevés.
Rácz Jenő gyorsmérlege
A MAGYARORSZÁGI HELYZETRŐL. „A transzplantáció-szer-vezés szempontjából a legsikeresebb évünk volt a 2005-ös. Az élő donációk aránya – 36 százalék-kal növekedett. Az egyik legnagyobb probléma, hogy miközben a hazai és nemzetközi jogszabályok szerint az agyhalottak szerveit fel lehet használni – kivéve azt az esetet, ha ő korábban tiltó nyilatkozatot tett -, e téren még mindig rengeteg akadályba ütközünk. Ha a családtagok nem akarják a szervkivételt, azt mindenütt a világon tiszteletben tartják az orvosok. Ilyen szempontból nagyon hasznosnak tartom azt a nyilvánosságot, amely a kislány betegségének minden percét követte. Úgy érzem, a sajtó nem a szenzációt kereste a történetben, hanem hozzájárult ahhoz, hogy az emberek adott esetben jól tudjanak dönteni. Nem lehet ráverni az orvoskollégákra annak a felelősségét, hogy az egyik pillanatban még a beteg életéért küzdenek, megpróbálják a lelket tartani a hozzátartozókban, majd ezután a szervkivétel fontosságáról győzködjék a családot, ha ők ellenállnak. Sokkal egyszerűbb lenne a helyzet, ha a társadalom többsége elfogadná a transzplantáció fontosságát.”
A FINANSZÍ-ROZÁSRÓL. „Tavaly már nem hiúsult meg egyetlen transzplan-táció sem forráshiány miatt, és az idén sem fog ez előfordulni. Mind-össze bizonyos elszámolás-technikai problémák adódtak: az uniós tagságunk-kal életbe lépő finanszírozási szabályok szerinti feltételekkel az a bécsi klinika nem vállalta a további együttműködést, amely a magyar betegeken a tüdő-transzplantációt végzi. Kompro-misszumot keres-tünk, és különmegál-lapodást kötöttünk. A tb-kasszában ez nem jelentős tétel, de az uniós szabályokat be kell tartanunk.”
AZ EUROTRANS-PLANTRÓL. „Egyelőre korlátozott együttműködésről tárgyalunk, de ez csak az első lépés. A szervezethez való csatlakozás szá-munkra most két tekintetben nyithat perspektívát. Egyrészt vannak olyan magyar betegek, akik számára az alacsony lakosságszám miatt nem lehet optimális időn belül megfelelő szervet találni; nagyobb közösség-ben nekik több esélyük lenne. Másrészt olyan technikai együttmű-ködésre törekszünk, amelynek során a szakemberek egymástól megtanulják a technológiák alkalmazását, kicserélik a tapasztalatokat.”
A négyéves Rebeka története a többi közt azzal a szakmai tanulsággal is járt, hogy a szervátültetésre váró súlyos betegek érdekében Magyarországnak csatlakoznia kellene a nemzetközi koordinációs szervezethez, az Eurotransplanthoz. A kislány ugyanis abban a tekintetben is az első volt, hogy előtte magyar állampolgár még soha nem került fel a nemzetközi sürgősségi listára – mint emlékezetes, ez tette lehetővé, hogy a gyermek számára 36 órán belül megfelelő donort találjanak; a szerv egy 42 éves osztrák agyhalott nőtől származott.
A nemzetközi szervezet – hasonlóan a magyarországi Hungarotransplant Kht.-hoz – a donorjelzéstől kezdve összehangolja a transzplantációra alkalmas szervek kivételét és szállítását, az annak megfelelő beteg megtalálását. A jelenleg hat országot tömörítő alapítvánnyal – amelynek Ausztria, Belgium, Németország, Luxemburg, Hollandia és Szlovénia tagja jelenleg – az emlékezetes műtétsorozat idején már zajlottak a tárgyalások hazánk csatlakozásának feltételeiről. Ám ezzel kapcsolatban a betegjogi szervezetek egy része olyan kétségeket fogalmazott meg, miszerint a közös nemzetközi várólistára kerülő magyar betegek hátrébb sorolódhatnak, így az ország „nettó szervkiszállítóvá válhat”. Ezt az aggályt Rácz Jenő egészségügyi miniszter is megfogalmazta annak alátámasztására, hogy Magyarország első lépésben most csak korlátozott tagságra törekszik (a miniszter véleményét néhány kérdésben lásd külön). A február 9-én már remény szerint megállapodással záruló tárgyaláson hazánk azt szeretné elérni, hogy a súlyos betegek és a gyermekek kerüljenek a nemzetközi várólistára, és minden egyes külföldön felhasznált magyar szervért kapjunk cserébe egy másikat. A teljes körű tagságunk csak később kerül majd napirendre.
SZŰKÖS KASSZA. Noha nem osztja az Eurotransplant-tagsággal kapcsolatos korábbi kétségeket sem Borsi József, a Hungarotransplant vezetője egyetért azzal,
hogy kétéves átmeneti idő után valósuljon meg a teljes csatlakozás. A nemzetközi együttműködésben szereplő országok között ugyanis már most is olyan megállapodás van érvényben, hogy minden határátlépő szervért cserébe jár egy másik. Ráadásul kifejezetten sürgetné a tagságunkat az a körülmény, hogy sok olyan beteg van, akiknek az alacsony lakosságszám miatt egyszerűen nem lehet időben donort találni – ezt a problémát mindenképpen megoldaná, ha több országgal lehetne együttműködni. Ráadásul megfelelő paraméterekkel rendelkező recipiens, azaz transzplantációra váró hiányában nálunk sok egészséges, beültethető szerv végül nem kerül felhasználásra, hanem eltemetik – holott egy jól szervezett nemzetközi együttműködés során nagyobb eséllyel találhatnának hozzá éppen olyan korú, vércsoportú várólistás beteget. S ami a lényeg: cserébe viszont olyan szervet kaphatnánk, amelyre egy-egy magyar beteg évekig hiába várakozik. Csakhogy az Eurotransplant-tagsághoz a magyar társadalombiztosításnak belépési díjat, azon felül pedig minden listára felvett beteg után különdíjat kellene fizetnie – gyanítható, hogy a korlátozott tagságra való törekvést valójában semmi más nem indokolja, csak a szűkös tb-kassza. Azonban abban minden szakember egyetért, hogy Magyarország számára a korlátozott nemzetközi részvétel is nagyon fontos előrelépés lenne.
