Gazdaság

Kommuna­közösség

Jórészt adományokból és üzleti vállalkozásaik bevételeiből tartják fenn önellátó falu­közössé­güket a somogyvámosi Krisna-völgy lakói.

Először a kerítésre dőlve nevettek a falusiak, amikor látták, hogy fordítva akarjuk befogni a lovat. Aztán jöttek, és segítettek – idézik fel a kezdeteket Krisna-völgy lakói. Cserébe újjáépítették a faluvégi lerobbant házikókat, megjavították a rossz utakat, néhány éve pedig a környező pár falu háziorvosát is a krisnások adják.

VISSZA A TERMÉSZETHEZ. A Magyar Krisna-tudatú Hívők Közösségét (MKTHK) 1989-ben jegyezték be egyházként, s már pár év múlva elkezdtek vidéki földterület után nézni. A hinduizmus alapjaira épülő vallás hazai követői – a „vissza a természethez” gondolat jegyében – végül Somogyvámoson építették ki külföldi mintát követő faluközösségüket, mivel a községben a gyönyörű környezet és a kedvező fogadtatás egyaránt adott volt. A völgy vezetője, Gaura Sakti Dása hálás szívvel emlékezik a tavasszal elhunyt Hanzel Laci bácsira, aki a falu polgármestereként a fiatalok megjelenésében lehetőséget látott a kihalófélben lévő falu felvirágoztatására.


Kommuna­közösség 1

Gaura Sakti Dásaa farmon. Megtermelik, amit megesznek.

A helyiektől megvásárolt kárpótlási jegyekért először 60-70 hektárnyi területet vettek, ez azután folyamatosan 220 hektárnyira bővült. Legelőször a központi épületet, a templomot építették fel „társadalmi munkában”. Ki anyagilag, ki kétkezi munkával járult hozzá az építkezéshez – egy szolnoki festő például pár hónapra leköltözött, és kifestette a templomot -, de falusiakat is foglalkoztattak. Fokozatosan népesült be a völgy: a házak, kerekes kutak, szélkerekek és az iskola mellett a vendégház, a tehenészet és a biofarm is kiépült.

Krisna-völgy bevételeinek mértékéről az egyház vezetői nem kívántak felvilágosítást adni, csak a bevételek összetételét nevezték meg (lásd külön). A fő forrásnak számító adománygyűjtésből befolyt összeget a biofarm fejlesztésére és ételosztásra fordítják. Lapunk kérdésére a vezetők hangsúlyozták, hogy a közösségbe lépéskor nincs „tagdíj”, vagy kötelező mértékű hozzájárulás. Ám nem tagadják, hogy a nagyobb beruházásokhoz rendszeres adományozók is hozzájárulnak. Egy kétgyermekes, Krisna-hívő üzletasszony építtette fel például a kétszintes általános iskolát, ahová jelenleg 18 diák jár. Ők egyébként a somogyvámosi falusi iskola magántanulói. A Krisna-völgyi vendégház is hasonló módon, egy hívő házaspár adományából épült, csakúgy, mint tavaly az istálló. A támogatók esetenként tárgyi segítséget nyújtanak – például a templomépület összes kilincsét „ajándékba” kapta a közösség.

A bevételek másik fő forrását az MKTHK többségi tulajdonában lévő üzleti vállalkozásai biztosítják. Az egyik társaság a vegetáriánus éttermet üzemelteti, egy másik biokozmetikumok, ajándéktárgyak értékesítésével foglalkozik. Külön céget alapítottak a gabonafelesleg értékesítésére is, évente ugyanis közel 30 tonnányi búzát termelnek, s ennek 10 százaléka fedezi a közösség szükségleteit. Emellett jelentős bevétel származik a méhészetből – méz és méhcsaládok eladásából – is. A cégek ügyvezetői és alkalmazottaik nagy része a farmközösség tagjaiból kerül ki, ők fizetésért dolgoznak. A völgylakók nagy része azonban önkéntes, aki munkájáért cserébe orvosi ellátást, szállást, étkezést magában foglaló „teljes ellátást” kap.

A somogyvámosi közösség a főegyházi egységtől is számíthat anyagi segítségre, az MKTHK számára felajánlott 1 százalékokból befolyt összeg egy részének formájában. A szerzetesekből, szerzetesi családokból, illetve támogatókból álló közösség alapvetően önellátó gazdálkodást folytat, csak a legszükségesebbeket vásárolják meg, élelmiszerből például csak rizst, cukrot és fűszereket szereznek be a farmon kívülről.

Az itt élők célja, hogy az élet minél több területén visszatérjenek a természetközeli életmódhoz. A jelenleg használt mezőgazdasági gépeket ezért fokozatosan ökrökkel szeretnék felváltani. A nálunk honos tehenek helyett a külföldön vásárolt tiroli szürkemarhákat preferálják, hiszen nem a húsukért, hanem tejükért tartják az állatokat, illetve igavonásra használják azokat, s e célokra a külföldi tanulmányút során felfedezett fajta sokkal inkább alkalmas.

Krisna-völgyben ismeretlen fogalom a munkanélküliség. Ez persze nem meglepő, hiszen ha valaki belép a közösségbe, automatikusan részévé válik a kommunának is. Végzettségétől, tapasztalatától függően feladatot – szolgálatot – kell teljesítenie napi 8 órában: földet művelni, főzni, építkezésen dolgozni, tanítani, vagy éppen turistacsoportokat fogadni. Másfelől pedig az itt felnőtt fiatalok pályaválasztása is rendhagyó: olyan szakmát kell kitanulniuk, amelyre a közösségnek leginkább szüksége van. A 29 család mellett egyedülálló fiatalok és szerzetesek is élnek a farmon, ők néhány, kollégiumként működő házban laknak.

A jövőt illetően a közösség vezetője az önfenntartás szélesítését szeretné elérni. „Nem célunk belépni például a biotermékek piacára, mert az monokultúra kialakulásához vezetne, vagyis egy idő után már csak azt termelnénk, amit jól el lehet adni. Mi pedig nem szeretnénk függeni senkitől” – mondja Gaura Sakti Dása. A tervek között szerepel még egy életmódközpont létrehozása is, amelynek szolgáltatásai – alternatív gyógymódok alkalmazása, masszázs, egészségmegőrző programok – nemcsak az egyház tagjai számára lennének elérhetőek.


Kommuna­közösség 2

ÉTELOSZTÁS. Az „egyszerű életmód, emelkedett gondolkodás” mottójú somogyvámosi közösség csak egy a négy önálló jogi-gazdasági egység közül: Budapesten, Pécsett és Egerben is vannak Krisna-hívő szervezetek, ezeket a főegyházi egység fogja össze. A 20-25 ezer – döntően civil foglalkozású – hívőt és 100 ezer támogatót számon tartó egyház nem vezet nyilvántartást a tagjairól.

Az adományozók tavaly 47 millió forintot ajánlottak fel 1 százalék formájában az MKTHK számára, ami az ötödik legnagyobb tételnek felel meg. Kapott kisebb összeget a három közhasznú alapítvány is. Ezek közül az Ételt az Életért Alapítvány a szegények élelmezését, a Védikus Kultúráért Alapítvány pedig a könyvkiadást támogatja. Az MKTHK budapesti főiskoláját a Bhaktivedanta Alapítványon keresztül segítik, emellett a 2005-től akkreditált képzést nyújtó iskola normatív támogatásban is részesül.

A budapesti közösség tavaly 120 millió forintot fordított szegényélelmezésre. Ennek fele a hívők, szimpatizánsok adományaiból, másik része pályázatok és természetbeni adományok útján folyt be.

Az egyház külföldi közösségektől nem kap támogatást, gazdasági tevékenységet azonban folytat: a fővárosi vegetáriánus étterem üzemeltetése mellett főzőtanfolyamokat is szerveznek.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik