Magyarország csatlakozása óta most először, Joaquín Almunia uniós pénzügyi biztos budapesti látogatásakor vált igazán nyilvánvalóvá, hogy az EU szabályrendszerét és elveit nem lehet megkerülni. Magyarul: a mindenkori kormány nem teheti azt, amit akar. Jelen esetben nem teheti meg, hogy a kiadások eltolásával, illetve az államháztartási körből való kiszervezéssel az államháztartási hiányt kedvezőbbnek tüntesse fel, mint amekkora az valójában.
Joaquín Almunia és Veres János. Nem ugyanazt a statisztikai nyelvet beszélik.
MEGBUKOTT PPP-TRÜKK. A brüsszeli bizottság tagja pénteken, Veres János pénzügyminiszterrel közös sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy az autópálya-építések részei a költségvetési kiadásoknak, így az unió módszertana által számolt eredményszemléletű hiányban az idén átadott szakaszokat szerepeltetni kell. Ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel az idén sem teljesül a kormány által kitűzött államháztartási hiánycél; a nagy PPP trükk, úgy tűnik, nem jött be. Veres János – mi mást tehetett volna – egyetértett a brüsszeli illetékessel, s hangsúlyozta, hogy Magyarország egyeztetéseket folytat az EU statisztikai hivatala, az Eurostat képviselővel, s elfogadja azok álláspontját a költségvetési tételek könyvelésével kapcsolatban.
Az autópálya-építések elszámolása azon áll vagy bukik, hogy az Eurostat az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Rt.-t költségvetésen belüli, illetve költségvetésen kívüli intézményként kezeli-e. Az ÁAK-nak átpasszolt sztrádaépítés azon a kormányzati elképzelésen alapult, hogy a szervezet az autópálya-matricák eladásából szerzi bevételeit, s így piaci intézmény, tehát nem része a költségvetésnek. Ha az Eurostat költségvetési szervnek tekinti elszámolási szempontból az ÁAK Rt.-t – lévén az az államnak épít autópályát, amiért az állam fizet majd rendelkezésre állási díjat -, akkor ennek messzemenő hatásai lehetnek. Az első és talán legfontosabb következmény az, hogy az idei évet további 336 milliárd forint autópálya-építési költség terhelné, s ez alapjaiban borítaná a hiánycélt. Piaci becslések szerint a nyugdíjpénztári korrekció nélkül számolt hiány így 6,4-6,6 százalék lenne a kormány által tervezett 4,6 százalék helyett. Veresnek igaza van abban, hogy a magasabb hiány pusztán elszámolástechnikai kérdés, s mint ilyen, közgazdaságtani értelemben nem von maga után többletfinanszírozási igényt, azonban az újra – immár ötödik éve – elvétett cél gyengítheti az ország kockázati megítélését a külföldi befektetők szemében, s ez érdemi árfolyamgyengülést is előidézhet.
Ha az Eurostat az államháztartás részének tekinti az autópálya-építéseket, akkor szükségtelenné válhat az ÁAK Rt. által tervezett 3 milliárd eurós kötvénykibocsátás is, amely a tervek szerint megteremtette volna a fedezetet az építkezésekre, valamint kiváltotta volna a Nemzeti Autópálya Rt. kereskedelmi bankoktól felvett hiteleit. Ha a kormány ragaszkodik a konstrukcióhoz, akkor állami garancia mellett felvett, s így relatíve olcsóbb hitelekkel kellene mindezt megtennie. Feltéve, ha a költségvetésben nem talál ehhez pénzt, ami azonban kevéssé valószínű. A bizonytalanság nagy, a jelenlegi helyzet szerint a hiánycél teljesítése első körben a brüsszeli statisztikusokon múlik. Végső döntés az ügyben legkorábban az Ecofin október 11-i, luxemburgi értekezletén születhet.
Az idei és a jövő évi hiánycélok teljesítésének kérdése alapvető bizalmi pont a magyar pénzügypolitikával kapcsolatban. Az EU irányából érkező kritika hatására több piaci szereplő már temetni kezdte a 2010-es eurózóna-csatlakozást. Mások azt hangsúlyozzák, hogy a piacot nem érte meglepetésként a hír, eddig is tudott volt, hogy jövőre kiadáscsökkentő intézkedéseket kellene állítani az idei egyszeri bevételekkel szemben. Külön csavar a történetben – és ez politikai színezetet ad az euródátum körüli találgatásoknak, – hogy az autópálya-elszámolások EU-konformitásával szembeni kételyt Szapáry György, a jegybank alelnöke hintette el Brüsszelben. Ezt követően pedig Járai Zsigmond ismét meghökkentő jegybank-elnöki nyilatkozatot tett. Közölte, hogy elúszott a 2010-es eurózóna-csatlakozás, s az új céldátum kijelölése az új kormányra vár.
Áfa-kritika
Joaquín Almunia egy látszólag aprócskának tűnő, valójában igen fontos dologra is felhívta a magyar kormány figyelmét. Ez pedig az, hogy az üzemanyagok áfájának csökkentése ellentétes az EU pénzügyminiszterei által Manchesterben hozott állásfoglalással. Az angliai városban a miniszterek abban állapodtak meg, hogy a magas olajárakra nem reagálnak a piaci viszonyokat torzító, az árakhoz való alkalmazkodást hátráltató eszközökkel, így például adócsökkentéssel. A brüsszeli bizottság azonban nem hozhat jogi ellenlépéseket a megállapodást be nem tartókkal szemben, pusztán jelentésben tájékoztathatja erről az unió többi pénzügyminiszterét. Az áfacsökkentés nettó hatása egyébként havi 2 milliárd forint kiesést okoz a büdzsének – közölte a tárca.
A költségvetés nagy forrásigényének az a következménye, hogy a forinttól elvárt kockázati prémium nagy, s ennek következtében mind a háztartások, mind pedig a kis- és középvállalatok egyre inkább hajlanak az olcsóbb, devizában történő eladósodás felé. Ráadásul az állam saját maga is egyre inkább átáll a devizafinanszírozásra. Az eurózónához való közeledéssel párhuzamosan ugyan mindez természetes jelenségnek tekinthető, a csatlakozás időpontjának megkérdőjelezése azonban törékennyé teheti ezt a folyamatot. Az elemzés szerzője szerint éppen ezért lenne szükség az állam finanszírozási igényének visszafogására.
A kisebb, alacsonyabb pénzigényű állam alapvetően két módon változtatná meg a helyzetet. Egyrészt megerősítené a bizalmat, hogy 2010-re az ország csatlakozhat az eurózónához, s így mérséklődhetne a Magyarországtól elvárt kockázati felár. Másrészt pedig – mivel kevesebb tőkére lenne szükség a hiány finanszírozáshoz – csökkentené a forintbefektetések hozamszintjét. Ez lehetővé tenné, hogy a magánszféra, valamint a kis- és középvállalati szektor ne vállaljon fedezetlen árfolyamkockázatot. Ennek veszélye már most is fennáll, gondoljunk csak bele, hogy manapság mekkora figyelem övezi mondjuk a svájci jegybank kamatdöntéseit, ahogy egyre nő a svájci frankban felvett lakás- vagy fogyasztási hitelek mennyisége.
