Egy rossz kedélyállapotú Magyarország lép be a közvélemény-kutatások szerint néhány nap múlva az Európai Unióba. Miniszterelnök úr, Ön szerint mi ennek az oka?
A miniszterelnök szerint az, hogy Magyarország jól működik-e majd az unióban, az emberek akaratán, vállalkozó kedvén és az állam segítségén múlik.
– Én nem érzékelem a rossz kedélyállapotot. Kétségtelenül van egyfajta félelem az ismeretlentől, ami nagyon is emberi érzés. Ezt meg kell érteni. Ám a kormánynak nem az a dolga, hogy azzal foglalkozzon, félni kell-e az uniós csatlakozástól, vagy bizakodni kell-e benne, hanem az, hogy próbálja meg a lehető legjobban előkészíteni a belépést. Tudom, az emberek aggódnak azért is, lesz-e áremelkedés. Azt gondolom, a csatlakozás a fogyasztók számára nem jár majd különösebb változással. Lehet persze, hogy a cukor ára emelkedni fog, de ezenkívül nem nagyon szólnak még a rémhírek sem más termékek drágulásáról. Egy másik félelem azzal függ össze, hogy az emberekben mindig van szorongás, helyt tudnak-e állni versenyhelyzetben, nem veszítik-e el a munkahelyüket. Ez is érhető, emberi dolog. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy azok, akiknek esetleg ma még a képzettsége nem elegendő, gyorsan rá tudjanak hangolódni az új igényekre és elvárásokra. Az, hogy Magyarország jól működik-e majd az unióban, az emberek akaratán, vállalkozó kedvén és az állam segítségén múlik.
– A felkészülésnél maradva: a napokban kiszivárgott jelentés szerint a kormányzat is számol annak lehetőségével, hogy hazánk 2004-ben nettó befizető lesz az uniós kasszába. Valós ez a veszély?
– Kormányzati szinten biztos, hogy ezzel senki nem számol. Ez rémhírkeltés, miként egyébként a rossz hangulatban is nagy szerepe van azoknak a politikai erőknek, amelyek csak azért fanyalognak, mert nem ők állnak az első sorban, amikor az unióba bekerülünk. Magyarország komoly uniós forrásokat vesz majd igénybe már az idén is. Technikailag ez egyébként könnyen belátható, mert a teljes 2004-re jutó források 10 százalékát automatikusan lehívhatjuk, és később kell elszámolnunk vele. Tehát pénztechnikailag sem fordulhat elő olyan, hogy nettó befizetők legyünk. De ennél sokkal fontosabb az érdemi rész, hogy mennyire vagyunk képesek jó pályázatokat készíteni. Hadd tegyem hozzá – talán nem titok -, hogy a legutóbbi kormányülésen elmondtam: a miniszterek minősítésének egyik legfontosabb szempontja a következő három hónapban az lesz, hogy a saját szakterületükön mennyire lehet kihasználni az európai forrásokat. A költségvetésben több mint 80 milliárd forintnyi uniós összeggel számoltunk. Nagyon remélem, hogy ezt, vagy ehhez nagyon közelálló összeget fel tudunk majd használni.
– Akkor téves volt az a sajtóértesülés, hogy a kormány megvitatott egy olyan forgatókönyvet is, amely több mint 30 milliárd forintos nettó befizetői pozíciót vett alapul?
– Ilyen variáció nem volt. Minden felelős döntéshozónak persze számolnia kell jó és kevésbé jó alternatívákkal is. Az igaz, hogy volt olyan variáció, ami arról szólt, hogy nem tudjuk teljes mértékben igénybe venni azt az összeget, amivel számoltunk. Erre mondtam én azt: ha a felkészülésben minden minisztérium megtette a magáét, akkor én elfogadhatatlannak tartom, hogy a kormány ne azon legyen teljes energiával, hogy ezt, vagy akár ennél nagyobb összeget is igénybe tudjunk venni.
– Az elkövetkező években e pályázatokon kívül milyen nagy állami beruházásokhoz járul hozzá az EU?
– Igen jelentős uniós támogatással megépülhet a budapesti szennyvíztisztító, ennek a térségnek a legnagyobb európai környezetvédelmi beruházása. De ott van például a budapesti 4-es metró, amelyhez szintén európai pénzekre számítunk, még ha hitel formájában is. Nagyon komolyan gondolkodom azon, metró-ügyben vizsgáljuk meg azt a lehetőséget, hogy ne csak ezt az útvonalat építsük meg, hanem menjünk tovább. Hosszan lehetne sorolni a közeljövő többi infrastrukturális fejlesztését is, viszont inkább arról beszélnék, hogy a magyar kormánynak a jövő év tavaszán el kell köteleznie magát arra, milyen fejlesztések lesznek a következő uniós költségvetési szakaszban, 2007 és 2013 között. Ezért is mondom minden alkalommal, hogy legyen észnél az ellenzék, és próbáljunk közösen szót érteni ilyen kérdésekben. Ugyanis nem lehet azt mondani, ha netalántán egy másik kormány jön, akár 2006-ban, akár 2010-ben, hogy kérem szépen, bocs, ezt a tervet egy előző kormány csinálta. Ez ugyanis Európában nem szokás. Ebből következően alapvető érdekünk, hogy egyeztessük, milyen Magyarországot képzelünk el a következő évekre. Azt gondolom, június 13-a után elő kell venni ezt a kérdést, le kell ülni az ellenzéki szakértőkkel, hogy értelmes megállapodásra jussunk. De legalábbis ismerjük egymás álláspontját ezekben a kérdésekben.
– Ön mit tenne a következő nemzeti fejlesztési terv célpiramisának tetejére? A jelenlegit gyakran az a vád éri, hogy túlságosan szétaprózott, nem eléggé fókuszált, ami az unióban nem biztos, hogy jó stratégia.
– Természetes volt az, hogy mindenki megpróbálta a lemaradását bepótolni, és igyekezett „benyomulni” a mostani tervbe. Azért itt is képeztünk elég komoly súlypontokat, öt területet neveztünk meg, amelyek köré kell csoportosítani a fő fejlesztéseket. A 2007 és 2013 közötti prioritásokról egyelőre csak a személyes véleményemet tudom elmondani. Úgy látom, a súlyponti kérdéseknek a kutatás-fejlesztésnek és az oktatás-fejlesztésnek kell lenniük. Ezek lesznek Európában is a legfontosabb kérdések. Azt gondolom továbbá, hogy 2007 és 2013 között az infrastruktúra is slágertéma lesz még, annál is inkább, mert addig nagyon komoly uniós pénzeket autópálya- és autóút-építésre még nem igazán tudunk felhasználni. A harmadik irány pedig a szolgáltató központ jellege az országnak, ami a geopolitikai helyzetéből adódik: ki kell használni a logisztika fejlesztésének lehetőségeit. És valószínűleg lesz egy negyedik prioritás is, a vidékfejlesztés. Az Unió egyre kevésbé akar az agráriumra támogatást adni, és egyre inkább a vidékfejlesztés felé fordul.
– Hogyan áll az uniós pénzeket fogadó, igencsak lassan felálló mezőgazdasági intézményrendszer kiépítése?
– Korábban én magam is sokat kritizáltam a kollégáimat, és nyomást gyakoroltam rájuk, de ma azt látom, hogy az agrárminisztérium derekas munkával behozta a lemaradásokat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden zavartalanul fog működni. Egyetlen uniós országban sem volt ilyen, de nyugodt lelkiismerettel tekintünk a csatlakozás utáni hétköznapokra.
– Tehát amikor figyelmeztette a kormány tagjait az uniós pénzek fogadásával kapcsolatos felelősségükre, akkor Németh Imre nem rezzent össze?
– Németh Imre és az apparátusa nagyon sokat tett, hogy a megöröklött óriási lemaradást behozza, de ettől még minden miniszteremnek barátságosan azt ajánlottam, hogy az uniós pénzek fogadását tekintse alapvető kérdésnek.
– A közeljövőben kormányának két tagja – Lévai Katalin esélyegyenlőségi és Juhász Endre integrációs miniszter – is megválik tisztségétől. Ez lehet a pillanat más miniszterek cseréjére is?
– Szeretném kérni a sajtó és a közvélemény türelmét e tekintetben. Tervezem a felülvizsgálatot, de a kérdés jelen pillanatban nem aktuális. Nem elsősorban személycserékben gondolkodom, hanem szeretném a kormány struktúráját úgy alakítani, hogy az uniós követelményeknek, és ezáltal a sikeres, modern Magyarország követelményeinek eleget tudjon tenni.
– Az európai parlamenti választások után a korábbi közjogi javaslatok mely részét helyezi előtérbe? Netán a nemzeti fejlesztési tervvel kapcsolatos, előbb említett „kerekasztal-javaslata” adhat újabb lendületet a korábbi kezdeményezéseknek? 
Magyarország komoly uniós forrásokat vesz majd igénybe már az idén is.
– Többször is elmondtam, hogy engem a lényeg érdekel. Tehát az együttműködés egy sikeres, modern Magyarországért. A parlament a héten elfogadta a politikai nyilatkozatot az uniós csatlakozás kapcsán. Ez előjátéka annak, hogy a négy párt képes bizonyos kérdésekben közös hangot találni, minimum szinten létrejött egy megegyezés. Ez jó jel. Kezd kialakulni valami fajta párbeszéd, még akkor is, ha vannak zavaró körülmények. Én ezen az úton akarok tovább menni. Ide tartozik ez a bizonyos kezdeményezés is, amit a nyár végén, ősszel el fogok indítani annak érdekében, hogy a 2007-2013-as fejlesztési tervet közösen alakítsuk ki. Azt gondolom továbbá: az olcsóbb állam is a nemzet érdeke. Decentralizálni kell a döntéseket, ezért is akarok közigazgatási reformot. Erről a két koalíciós párt már elkezdte az egyeztetést, egy közös álláspont kialakítását. Ha az MDF május elseje után – mint ígérte -, bekapcsolódik a munkába, június 13-a után pedig a Fidesz is csatlakozik ehhez, akkor továbbléphetünk. Végül, a közvetlen köztársasági elnökválasztást is váltig fontosnak tartom. Miért ne erősítenénk meg legitimitásában a köztársasági elnököt?!
– Nemzeti konszenzussal lehet majd kijelölni az új EU-biztos személyét is? Hiszen a jelenlegi mandátuma novemberben lejár.
– Érdemi kifogás Balázs Péter személyével szemben nem hangzott el az ellenzék részéről sem. Ennek az a magyarázata, hogy Balázs Péter kitűnő szakember, és politikailag kiegyensúlyozott álláspontot képviselő, tekintélyes személyiség. Természetesen 2004 novemberére lehet olyan helyzet, hogy akár a bizottság elnöke kezdeményezésére, akár egyéb okból más személyt jelölünk. Ma azonban semmifajta okot nem látok arra, hogy mást mondjak, mint amit korábban: Balázs Péter erre a funkcióra jól megfelel, s ha nem változnak a körülmények, maradhat a helyén.
– Magyarország integrálódása az unióba május elseje után nem áll meg. Következik a schengeni csatlakozás, illetve az euró bevezetése. Mikorra várható az előbbi? Ami pedig az euróövezetbe lépést illeti: most 2009-2010. tűnik a legvalószínűbb időpontnak, de mi a garancia arra, hogy nem tolódik még későbbre ez a dátum?
– Schengen esetében biztosítani kell azokat az ellenőrzési rendszereket, azt az informatikát, amelyekről ma uniós körökben is azt mondják, hogy szinte már túlzóak. Ez nagy felelősség, ezért mondom azt: azon vagyunk, hogy 2006 végére, de inkább 2007 első felére csatlakozni tudjunk a schengeni egyezményhez. Az euróval kapcsolatban pedig úgy látom, valahol minden bizonnyal 2009 vagy 2010 lesz az az időpont, ami reálisan tartható. E mögé pedig egy olyan gazdaságpolitikát kell felvázolni, amely biztonságosan megmondja, hogy az állam miként akarja újraelosztó szerepét csökkenteni, a gazdasági egyensúlyt javítani, az inflációt leszorítani. Ebben benne lesz egy nagyon határozott gazdaságpolitikai irány, amely 2003-ban halványabban érvényesült, 2004-től viszont egyértelműen kirajzolódik.
– A kormány az államháztartási reform hangsúlyos elemének szánja az egészségügyi rendszer átalakítását, azonban még közzé sem tette reformelképzeléseit, máris ágyúval lőnek rá több oldalról is. Az alapkérdés az, honnan lesz több pénz az egészségügyi rendszerben.
– Reformokra általában akkor szokott sor kerülni, amikor nincs pénz. Ebből következően az egészségügyben is a mainál értelmesebb forrásfelhasználásra van szükség Azért kell egészségügyi reform, hogy jobban ki lehessen szolgálni az adott források mellett az embereket, s hogy fejleszteni lehessen az egészségügyi ellátást.
– Hogyan lehet ezt megtenni a magánbiztosítók bevonása nélkül?
– Az irányított betegellátási rendszer jó példával szolgálhat arra, miként lehet a legracionálisabban bizonyos feladatokat megoldani, a költségeket értelmesen csökkenteni. Utóbbinak nem az a célja, hogy az egészségügyből forrásokat vonjunk ki, hanem hogy az így felszabaduló eszközöket fejlesztésre tudjuk fordítani. Van már egy működő rendszer, amelynek jók a tapasztalatai, és amely már 1 millió emberre terjed ki. Érdekes módon, miközben vannak orvosok, akik kétségbe vonják az eredményességét, nagyon sok kórház és intézmény tülekedne a rendszerbe, mert nyilvánvaló, hogy vannak bizonyos előnyei. Tehát ebbe az irányba akarunk menni, és túlságosan sokat nem foglalkozom azzal, hogy az ellenzék mit tesz e téren. Mi a kormányban május 5-én megtárgyaljuk ezt a javaslatot, kialakult elgondolások vannak a koalícióban, egyetértés van ezekben a kérdésekben. Tovább fogunk menni és véghez visszük ezeket a változtatásokat, amelyeknek egyetlen értelmes céljuk van: az, hogy az emberek egészségi állapota jobb legyen.
– De mit tesz a kormány azért, hogy a vállalkozók kedélyállapota is jobb legyen? A napokban az egyik legismertebb magyar nagyvállalkozó, Demján Sándor úgy fogalmazott, hogy a kormányzati támogatás hiánya, egy „fonnyadt értelmiségi kör” gazdaságellenessége miatt Budapest lemarad a régió fővárosaival szemben. Miniszterelnök úr, mit tud tehát üzenni a vállalkozóknak?
– Demján Sándornak nem szoktam üzenni a sajtón keresztül, ha valami beszélni valónk van, azt személyesen elrendezem vele. Az említett kritika egyébként a fővárossal szemben fogalmazódott meg. Hozzá kell tennem, hogy bár nem tisztem, de meg kell védjem a fővárost, hiszen Budapesten nagyon sok minden történt az elmúlt években. Nem lehet, hogy valaki kimegy az utcára és nem szúrják ki a szemét az új fejlesztési lehetőségek, az, hogy logisztikai központként kezd működni a főváros. Tehát ez így szamárság, még akkor is, ha azt gondolom, hogy a vállalkozói légkört mindig lehet jobbá tenni. De az ilyen típusú kritika azért nem ér sokat, mert nem igazítja el a főváros vezetését, hogy mit is kellene tenni. Ha valaki együttműködni akar, a főváros és a kormány is készen áll erre. Nekem miniszterelnökként az a dolgom, hogy javítsam az ország versenyképességét. Ezt pedig úgy lehet elérni, hogy a fejlesztések felé orientálódunk, és a vállalati terheket csökkentjük. Az első perctől kezdve biztosítottuk a beruházási adókedvezményeket minden befektetőnek.
– Ez megvolt az előző kormány alatt is.
– Mi jóval többet tettünk ezen a téren. Megemeltük azokat a beruházási adókedvezményeket, amelyek korábban voltak. Az Európa Terv 1350 milliárd forintot bocsát rendelkezésre szemben a Széchenyi Terv 100 milliárdjával. Ezen felül elkezdtük a társasági adót tovább csökkenteni, s nagyon komolyan gondolkodunk azon, hogy a helyi iparűzési adó még nagyobb részét levonhatóvá tegyük a társasági adóalapból.
– Ugyanakkor visszaállítanák az árfolyamnyereség-adót?
– Ezt én biztosan nem fogom visszaállítani. Egyszerűen azért nem, mert az országnak szüksége van arra, hogy ne csak a nagybefektetőknek kínáljon befektetési lehetőségeket, de a kicsiknek is. Az árfolyamnyereség-adó elsősorban a kisbefektetőket sérti, ezért szüntettük meg, és nem is vezetjük be a következő években.
– És a kamatadót bevezetik még ebben a ciklusban?
– Ez egy vitatéma. Erről lehet, és érdemes beszélni, de mindenféleképpen csak olyan formában, ami a fokozatos és mérsékelt bevezetést jelenti. Van egy koherens koncepció, amelynek még csak a főbb vonalait ismerjük, és amely nagyjából úgy szól, hogy csökkentjük az állami újraelosztást, és összekapcsoljuk ezt egy államháztartási reformmal. Az adózási rendszerben pedig olyan változtatásokat hozunk, hogy a magasabb jövedelműek kedvezményeit nem fogjuk tudni vállalni, ezzel szemben a rászorulóknak nagyobb kedvezményeket adunk. Ebből a koncepcióból egy elemet kiragadni félrevezető. A fő irányvonal egyértelműen az igazságosabb, átláthatóbb adórendszer, és a vállalkozói terhek mérséklése a fejlesztések érdekében. Ezek a törekvések már a jövő évi költségvetésben tükröződnek majd.
